Tudomány
Nyomonkövethető a bejuttatott génszakasz
2009. október 11. 12:19
.jpg)
Új hordozómolekulát fejlesztettek ki a Cincinnati Egyetem kutatói, amely a jövőben alkalmas lehet génalapú gyógyszerek sejtekbe juttatására. A szintetikus polimer stabilizálja a bejuttatott génszakasz szerkezetét, és útja – jelölésétől függően – mikroszkóppal vagy MRI-vel nyomon követhető.
A génterápia rendkívül intenzíven kutatott terület, különösen az emberi genom részletes feltérképezése óta. Az eljárás lényege, hogy a célsejtekbe egy megfelelő génszakaszt juttatnak be (általában plazmid formájában), amely kiküszöböli egy hibás génváltozat hatását, vagy megváltoztatja egy adott gén expresszióját. A kutatók nagy reményeket fűznek a génterápia humán alkalmazásához, különösen monogénes betegségekben.
A legnagyobb kihívást jelenleg a hagyományos gyógyszermolekuláknál jóval nagyobb méretű génszakaszok sejtekbe juttatása jelenti. Hordozóeszközként korábban főként vírusokat használtak, de ma már számos kísérlet folyik különböző pozitív töltésű – és ezért a DNS-molekulához kötődő – polimerekkel, például kationos polilipidekkel.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben ismertetett kísérleteikben Theresa Reineke és kollégái oligoetilénamid-polikationokat alkalmaztak hordozómolekulaként, amelyek a DNS-molekulákkal komplexet alkotva nanorészecskéket hoznak létre. Az ily módon „újracsomagolt” DNS védve van a sejten belüli nukleázok hasításától.
A kutatók a hordozópolimer jelölésére kétféle lantanidát használtak: európiumot (Eu3+), amely lumineszcenciájának köszönhetően fluoreszcenciamikroszkóppal, illetve gadoliniumot (Gd3+), amely paramágnesessége miatt MRI-vel detektálható. Az előbbi jelölést alkalmazva a komplexek útja a sejten belül, az utóbbival pedig a szövetekben nyomon követhető. A vizsgált sejttenyészetekre a bejuttatott komplexeknek nem volt toxikus hatása.
Dr. Reineke elmondása szerint a bevitt génszakaszok nyomonkövetése lehetővé teszi, hogy jobban megértsék a génbevitel mechanizmusát, és monitorozzák annak hatékonyságát, ami elengedhetetlena génalapú gyógyszerek kifejlesztéséhez.
A legnagyobb kihívást jelenleg a hagyományos gyógyszermolekuláknál jóval nagyobb méretű génszakaszok sejtekbe juttatása jelenti. Hordozóeszközként korábban főként vírusokat használtak, de ma már számos kísérlet folyik különböző pozitív töltésű – és ezért a DNS-molekulához kötődő – polimerekkel, például kationos polilipidekkel.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben ismertetett kísérleteikben Theresa Reineke és kollégái oligoetilénamid-polikationokat alkalmaztak hordozómolekulaként, amelyek a DNS-molekulákkal komplexet alkotva nanorészecskéket hoznak létre. Az ily módon „újracsomagolt” DNS védve van a sejten belüli nukleázok hasításától.
A kutatók a hordozópolimer jelölésére kétféle lantanidát használtak: európiumot (Eu3+), amely lumineszcenciájának köszönhetően fluoreszcenciamikroszkóppal, illetve gadoliniumot (Gd3+), amely paramágnesessége miatt MRI-vel detektálható. Az előbbi jelölést alkalmazva a komplexek útja a sejten belül, az utóbbival pedig a szövetekben nyomon követhető. A vizsgált sejttenyészetekre a bejuttatott komplexeknek nem volt toxikus hatása.
Dr. Reineke elmondása szerint a bevitt génszakaszok nyomonkövetése lehetővé teszi, hogy jobban megértsék a génbevitel mechanizmusát, és monitorozzák annak hatékonyságát, ami elengedhetetlena génalapú gyógyszerek kifejlesztéséhez.
Víg Julianna, eLitMed.hu
