Tudomány
Hogyan fér be a DNS a sejtmagba?
Olyan, mintha egy lombfűrésszel háromdimenziós puzzle-t állítottunk volna elő, majd számítógépes segítséggel kiraktuk volna – magyarázta a tanulmány egyik szerzője, Nynke van Berkum.
A háromdimenziós modell elárulta, hogy a sejtek örökítőanyagukat két részlegre osztják. Az elsőben találhatóak az aktív gének, amelyekhez könnyen hozzáférnek a fehérjék és más vezérlőegységek. A másodikban rejlik a passzív DNS, szorosan összecsomagolva. Az egyes DNS-molekulák az aktuális követelményeknek megfelelően váltanak a „gyár” és a pihenőtér között – írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása.
Korábban úgy gondolták, hogy a DNS térbeli szerkezete egy ekvilibrium gömb, amelyben a DNS-szálak összegubancolódnak, és az egymáshoz közeli DNS-szakaszok térben egymástól távol helyezkedhetnek el (lásd az ábra bal oldalát). Most kiderült, hogy az információtárolásra a természet egy szupersűrű, csomómentes modellt alkotott meg. A DNS egy úgynevezett fraktálgömbben szélsőségesen összetömörödik. Itt több billiószor nagyobb az információsűrűség mértéke, mint egy számítógép chipjén. A szervezettség révén azonban az örökítőanyag nem gabalyodik össze, továbbra is használható, olvasható marad a sejt számára (lásd az ábra jobb oldalát). A fraktálgömb létezése elméleti síkon már több mint húsz éve felmerült, de csak ez az új módszer bizonyította.