A fiatal gasztroenterológusok szakmai perspektívája
2009. május 01. 00:00
Mit jelent ma fiatal gasztroenterológusnak lenni Magyarországon?
A rohanó, modern életmód nemcsak a kardiológiai betegségek kockázatát növeli, hanem a gasztroenterológiai problémák gyakoribbá válását is jelenti. Korunk emberének nemcsak a koleszterinszintjét és vérnyomását kell kordában tartani, de a bélflóráját és gyomorsavát is. Gasztroenterológusra tehát mindig és egyre inkább szükség lesz, de vajon fenyegeti-e veszély az utánpótlást? Képes-e a szakma megújulni, ebben a változó világban életpályamodellt mutatni a fiataloknak? Milyen perspektívát tud kínálni a mai magyar társadalom a szakmának?
A motiváció, ami erre a pályára vezeti a jelölteket, örök: a tudományos érdeklődés, a gyógyítás művészetének varázsa, az endoszkópos tevékenység nyújtotta technikai kihívás és sikerélmény. Gasztroenterológussá válni ma csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, egy mester irányítása mellett lehet és érdemes. Iskolateremtő személyiségek ma is vannak, és sokan az ő példájukat követve választják ezt a pályát. A hagyományos mester–tanítvány viszonyt azonban a rezidens rendszer szétzilálta. Bár a jelöltek talán így a szakma egy szélesebb palettáját tekinthetik át, kevesebb a személyes kötődés, ami az emberi értékek közvetítését is nehezíti. Pedig a személyiség fejlesztése az oktatásnak legalább olyan fontos része, mint a lexikális ismeretek átadása.
A rohanó, modern életmód nemcsak a kardiológiai betegségek kockázatát növeli, hanem a gasztroenterológiai problémák gyakoribbá válását is jelenti. Korunk emberének nemcsak a koleszterinszintjét és vérnyomását kell kordában tartani, de a bélflóráját és gyomorsavát is. Gasztroenterológusra tehát mindig és egyre inkább szükség lesz, de vajon fenyegeti-e veszély az utánpótlást? Képes-e a szakma megújulni, ebben a változó világban életpályamodellt mutatni a fiataloknak? Milyen perspektívát tud kínálni a mai magyar társadalom a szakmának?
A motiváció, ami erre a pályára vezeti a jelölteket, örök: a tudományos érdeklődés, a gyógyítás művészetének varázsa, az endoszkópos tevékenység nyújtotta technikai kihívás és sikerélmény. Gasztroenterológussá válni ma csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, egy mester irányítása mellett lehet és érdemes. Iskolateremtő személyiségek ma is vannak, és sokan az ő példájukat követve választják ezt a pályát. A hagyományos mester–tanítvány viszonyt azonban a rezidens rendszer szétzilálta. Bár a jelöltek talán így a szakma egy szélesebb palettáját tekinthetik át, kevesebb a személyes kötődés, ami az emberi értékek közvetítését is nehezíti. Pedig a személyiség fejlesztése az oktatásnak legalább olyan fontos része, mint a lexikális ismeretek átadása.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
