A thalidomid I/II. fázisú vizsgálata előrehaladott hepatocelluláris carcinoma antiangiogén kezelésében

Bevezetés

A daganatos kórképek közt világszerte ötödik helyen álló hepatocelluláris carcinoma (HCC) prognózisa igen kedvezőtlen, a túlélés medián értéke mindössze 6–9 hónap. A betegség leginkább Afrika szubszaharai területein és Délkelet- Ázsiában gyakori. Észak-Európában és az Egyesült Államokban emelkedő incidenciát regisztrálnak, amiért elsősorban a krónikus hepatitis C fertőzéseket teszik felelőssé.
  A lehetséges terápiás eszközök körét a betegség stádiuma szabja meg. Potenciálisan kuratív kezelésre (pl. sebészeti reszekció, májtranszplantáció, perkután módszerek [perkután ethanol-injekció, rádiófrekvenciás abláció]) kizárólag korai stádiumban van lehetőség. Közepesen előrehaladott betegség esetén jó hatású lehet az artériás embolizáció. A leghosszabb periódust felölelő megfigyelések szerint és e tanulmány idejéig nem született olyan kezelés, mely előrehaladott HCC portális invázióval és metasztázisokkal kísért eseteiben is hatásos lenne. A közelmúltban jelent meg az első olyan beszámoló, mely szerint korai cirrhosissal járó, előrehaladott HCC-ben némi hatást remélhetünk a multikináz-inhibitor sorafenib adásától, de az eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Új kezelési stratégiák elemzése, különösen előrehaladott betegségben, így igen lényeges.