Alkalmatlan terápiák, rezisztens egészségügy
„A gyógyítás zajlik, az egészségügy ellenáll” – címmel ír a Népszabadság az „5 év veszteségei”-t áttekintő kormánykritika-sorozatában.
Miközben az egészségügyben azt találgatják, hogy Zombor Gábor megy-e vagy marad, kevés szó esik arról, hogy az Orbán-kormányzat az egészségügyben elszenvedett nagy vereségeit már jóval az ő ideje előtt megalapozta – emlékeztet a lap.
A kormányzat leglátványosabb beavatkozása az egészségügyi szolgáltatók szinte teljes államosítása volt. Eredetileg nem is szerepelt a 2010-ben hivatalba lépett államtitkár, Szócska Miklós szakmai programjában az a lehetőség, hogy az államot fetisizáló kormányzati propaganda beszippantja az egészségügyi kormányzatot is.
Rövid idő alatt hatalmas intézményrendszert (több mint 110 kórházat) söpörtek be egyetlen állami fenntartó alá. Néhány hónapon belül kiderült, hogy ezt az intézménytömeget se megszervezni, se racionálisan működtetni nem tudja az állam.
Bár mániákusan gyűjtötték az adatokat – egyebek mellett sikerült megszámláltatni a főigazgatókkal a kórházi lovakat és a lábtörlőket –, kevés használható információhoz jutottak a rendszer működéséről, vagy ha jutottak is, azokat nem hozzák a külvilág tudomására. Így például évek múltán sem tudjuk, hogy hol, hányan dolgoznak az egészségügyben, s ez rendre megzavarja a bérnövekmények szétosztását is. És nincsenek adatok a gyógyítás minőségéről, holott ezen paraméterek nélkül nehéz a rendszerjobbító kormányzati szándékokat érvényesíteni – kezdi sorolni a lap azokat a korai kudarcokat, amelyek hozzájárultak az áágazat válságának elmélyüléséhez.
