Az áttétes colorectalis rák infúziós fluorouracil–irinotecan–bevacizumab-kezelésének II. fázisú vizsgálata: hatékonyság és a terápiarezisztenciával összefüggésbe hozható keringő angiogén biomarkerek
2010. április 16. 11:51
Célkitűzés
Egy II. fázisú tanulmány keretében megvizsgáltuk a fluorouracil (FU), leucovorin, irinotecan és bevacizumab (FOLFIRI + B) alkotta kombinációs kezelés hatékonyságát olyan betegek körében, akik áttétes colorectalis rákját korábban nem kezelték. Megvizsgáltuk továbbá, hogyan változik a terápiás válasz és a terápiarezisztencia esetleges markereiként szolgáló citokinek és angiogén faktorok (CAF, cytokines and angiogenic factors) plazmaszintje a kezelés során.
Betegek és módszerek
Két intézményben, II. fázisú vizsgálat keretében tanulmányoztuk a FOLFIRI + B kezelést. A 14 napos kezelési ciklusokban első lépésben bevacizumabot (5 mg/kg), irinotecant (180 mg/m2), FU bolust (400 mg/m2) és leucovorint (400 mg/m2) alkalmaztunk, melyet egy 46 órás FU-infúzió követett (2400 mg/m2). A kezelés megindítása előtt, a terápia során, illetve a progresszió észlelésekor összesen 37-féle CAD plazmaszintjét határoztuk meg multiplex mikrogyöngy kitek (multiplex-bead assays) és enzimkötött immunoszorbens vizsgálat (ELISA) segítségével.
Eredmények
A vizsgálatba 43 beteget vontunk be. A vizsgálat elsődleges végpontjaként választott progressziómentes túlélés (PFS, progression-free survival) mediánértéke 12,8 hónapnak bizonyult. A teljes túlélés (OS, overall survival) mediánértéke 31,3 hónapnak adódott, 65%-os hatásarány mellett. A kezelést megelőzően emelkedettnek talált interleukin-8-szint kapcsolatot mutatott a rövidebb PFS-sel (11 vs. 15,1 hónap, p = 0,03). A radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió megjelenése előtt számos, az angiogenezissel és a myeloid sejtvándorlással összefüggésben álló CAF plazmaszintje megemelkedett a kezdeti értékhez képest, köztük a bázikus fibroblast-növekedési faktoré (p = 0,046), a hepatocyta-növekedési faktoré (p = 0,046), a placentaris növekedési faktoré (p < 0,001), az 1-es típusú stroma eredetű faktoré (p = 0,04) és az MCP-3 fehérjéé (macrophage chemoattractant protein-3; p < 0,001).
Következtetések
Korábban kezelt (történelmi) kontrollokkal összehasonlítva egyágú vizsgálatunkban kedvezőnek tűnt a FOLFIRI + B hatékonysága és tolerálhatósága. A betegek azon alcsoportjában, akiknél a terápiarezisztencia különféle mechanizmusai léphettek fel, a radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió észlelése előtt megbomlott a CAF-molekulák plazmakoncentrációjának egyensúlya, a kompenzatorikus proangiogén citokinek és a myeloid sejtvándorlást elősegítő molekulák fajlagos mennyiségének emelkedése irányába billentve el a mérleget.
Egy II. fázisú tanulmány keretében megvizsgáltuk a fluorouracil (FU), leucovorin, irinotecan és bevacizumab (FOLFIRI + B) alkotta kombinációs kezelés hatékonyságát olyan betegek körében, akik áttétes colorectalis rákját korábban nem kezelték. Megvizsgáltuk továbbá, hogyan változik a terápiás válasz és a terápiarezisztencia esetleges markereiként szolgáló citokinek és angiogén faktorok (CAF, cytokines and angiogenic factors) plazmaszintje a kezelés során.
Betegek és módszerek
Két intézményben, II. fázisú vizsgálat keretében tanulmányoztuk a FOLFIRI + B kezelést. A 14 napos kezelési ciklusokban első lépésben bevacizumabot (5 mg/kg), irinotecant (180 mg/m2), FU bolust (400 mg/m2) és leucovorint (400 mg/m2) alkalmaztunk, melyet egy 46 órás FU-infúzió követett (2400 mg/m2). A kezelés megindítása előtt, a terápia során, illetve a progresszió észlelésekor összesen 37-féle CAD plazmaszintjét határoztuk meg multiplex mikrogyöngy kitek (multiplex-bead assays) és enzimkötött immunoszorbens vizsgálat (ELISA) segítségével.
Eredmények
A vizsgálatba 43 beteget vontunk be. A vizsgálat elsődleges végpontjaként választott progressziómentes túlélés (PFS, progression-free survival) mediánértéke 12,8 hónapnak bizonyult. A teljes túlélés (OS, overall survival) mediánértéke 31,3 hónapnak adódott, 65%-os hatásarány mellett. A kezelést megelőzően emelkedettnek talált interleukin-8-szint kapcsolatot mutatott a rövidebb PFS-sel (11 vs. 15,1 hónap, p = 0,03). A radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió megjelenése előtt számos, az angiogenezissel és a myeloid sejtvándorlással összefüggésben álló CAF plazmaszintje megemelkedett a kezdeti értékhez képest, köztük a bázikus fibroblast-növekedési faktoré (p = 0,046), a hepatocyta-növekedési faktoré (p = 0,046), a placentaris növekedési faktoré (p < 0,001), az 1-es típusú stroma eredetű faktoré (p = 0,04) és az MCP-3 fehérjéé (macrophage chemoattractant protein-3; p < 0,001).
Következtetések
Korábban kezelt (történelmi) kontrollokkal összehasonlítva egyágú vizsgálatunkban kedvezőnek tűnt a FOLFIRI + B hatékonysága és tolerálhatósága. A betegek azon alcsoportjában, akiknél a terápiarezisztencia különféle mechanizmusai léphettek fel, a radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió észlelése előtt megbomlott a CAF-molekulák plazmakoncentrációjának egyensúlya, a kompenzatorikus proangiogén citokinek és a myeloid sejtvándorlást elősegítő molekulák fajlagos mennyiségének emelkedése irányába billentve el a mérleget.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
