hirdetés
2024. március. 19., kedd - József, Bánk.

Kevés lesz a kapacitás a vastagbélszűrésre, kihasználhatná a magánszektort az állam

Az állami szektor kapacitásai nem lesznek elegendőek a jövő évtől bevezetendő szervezett, kétlépcsős vastagbélszűrés műszeres vizsgálatainak elvégzésére. Míg az egészségpolitika uniós forrásokra támaszkodva bővítené a tornyok számát és képezné a szakasszisztenseket, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság főtitkára, a Magyar Magán Gasztroenterológusok Társaságának elnöke, dr. Bene László arról beszél, a rendelkezésre álló forrásokat inkább a kapacitások bővítésére kell fordítani – a magánszektorral együttműködve.

hirdetés

Azt az egészségpolitikusok is elismerik, hogy a szűrés megnöveli a kapacitásigényt. Az ÁNTSZ szerint minimum nagyjából 100 ezerrel több kolonoszkópos vizsgálatra, és 37–47 ezer polipektómiára kell számítanunk. Bírni fogja ezt az állami ellátórendszer?

– Az ellátásra szorulók és a kapacitások között ma is van diszkrepancia, a kórházi kapacitások teljes egészében le vannak kötve, ki vagyunk feszítve az endoszkópos vizsgálatok tekintetében. A megnövekvő terhelés még akkor sem zúdítható rá az állami intézményekre, ha korcsoportokra osztva, 2-3 év alatt kell elvégezni a vizsgálatokat. Évente nagyjából 100 ezer endoszkópos vizsgálatot finanszíroz a társadalombiztosítás, ennek duplázódása várható a szűrés generálta új páciensek ellátásával, ami jelentős pluszforrást igényelne. Ma leginkább késői stádiumban, bélelzáródás vagy műtét kapcsán ismerik fel ezeket az enterális daganatokat, miközben korai diagnózis mellett az egyik legjobban gyógyítható ráktípus a vastagbéldaganat.

Ebben mind a szakpolitika, mind a szakma egyetért. A kétlépcsős szűréssel szemben azonban még mindig megfogalmaznak kritikákat a gasztroenterológusok, onkológusok.

– A szakma nemcsak itthon, de nemzetközileg is a primer szűrést tartja elfogadhatónak. A hazai kompromisszum lényege az volt, hogy a húsz év óta halogatott szervezett szűrés végre nálunk is elinduljon, annak ellenére, hogy a hibahatár nemzetközi tanulmányok szerint is magasabb a kétlépcsős szűrés esetében.

A magánszektorban milyen számban végeznek endoszkópos vizsgálatokat?

– Évente több ezerre tehető a szám, hiszen ezekben a rendelőkben méltó körülmények között tudják fogadni és obszerválni a betegeket, ráadásul a vizsgálatot altatásban is lehet kérni, ami meghatározó abban, hogy a páciensek a magánszolgáltatókat választják. Becsléseim szerint az endoszkópos szakemberek 80-90 százaléka a magánellátásban is praktizál, sokkal több vizsgálatot nem is biztos, hogy elbírnánk. Az utóbbi években egyébként igen komoly szakemberek hagyták el végleg az állami szektort, akikre pedig a terápiás endoszkópiában nagy szükségünk lenne, hiszen ezt kizárólag a kórházban lehet végezni, magánrendelőben nem.

Hogyan lett ennyire sikeres ez a terület a magánszektorban?

– Azért indítottuk el ezt a modellt, mert elegünk lett a „zsebbe dugdosós” hozzáállásból, hogy a betegek paraszolvenciával igyekeztek elérni, hogy előrébb kerüljenek a várólistán. Mára egy átlátható, tiszta rendszer alakult ki, a beteg nem feketén fizet a kórházban, hanem legálisan a magánrendelőben. A közfinanszírozott rendszerben akkora a leterheltség, hogy senkit nem tudunk tisztességtelenül előrébb venni, bár vannak olyan betegek, akiknek az állapota indokolttá teszi az azonnali ellátást, s ilyenkor nem is kérdés, hogy azonnal sorra kerülnek.

Úgy tűnik, az egészségpolitika bízik abban, hogy a tornyok számának növelésével ellátható a szűrés bevezetése után megnövekedő betegszám.

– Egyelőre a műszerpark bővítésére is csak ígéretek vannak. Nem tartom működőképesnek azt az elképzelést sem, hogy a szakemberek délutánonként extra finanszírozásért vizsgálják a székletvér-pozitív pácienseket az állami kórházakban, hiszen egy bejáratott magánrendelést, több éves munkával kialakított pacientúrával nem szívesen adnak fel a kollégák egy bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb helyzetért. Ráadásul endoszkópos asszisztensből óriási a hiány, szinte sehol nincs elegendő, és ők is felismerték a magánellátásban rejlő lehetőségeket. A keresleti oldal nagy, a kínálati viszont olyan alacsony, hogy az állami szektorban dolgozó asszisztensek minden napra találhatnának másodállást a fizetős szolgáltatóknál. Kis túlzással azt mondhatom, van olyan hely, ahol bármennyit fizetnének az asszisztenciának, hiszen nélkülük el sem tudják indítani a magánrendelést.

Úgy gondolják, hogy az uniós forrásokból megvalósuló műszerpark-bővítés és szakdolgozó-képzés sem lesz elegendő?

– Hiába telepítenek 15-20 új tornyot, ha sem orvos, sem asszisztens nem lesz, aki használja. Eközben van egy kiépített hálózat, egy működő rendszer szakemberekkel, eszközökkel. Sokkal ésszerűbb lenne, hogy itt lássák el a betegeket a kialkudott finanszírozásért cserébe. Az államnak nem kell költenie a fenntartásra, a rezsire és az eszközökre, hiszen a magánszolgáltatók kiváló minőségű, képrögzítésre is alkalmas műszerparkkal rendelkeznek, és megfelelnek a szigorú, nemzetközi szabályoknak. Megkockáztatom, hogy a magánrendelőkben minőségibb szolgáltatást nyújtunk a betegeknek, mint a kórházban. Ezt nem szívesen vesszük tudomásul, de így van.

Mennyire egységesek a magánszolgáltatók abban, hogy vállalják ezt a plusz feladatot?

– Nem kapkodnak az állami finanszírozásért, hiszen a magánszférában rendelkezésre álló kapacitásokat a keresleti oldal ki is meríti. Egyébként a világ fejlett országaiban ezen a szakterületen a napi munkából is tisztességesen megélnek az orvosok. Az endoszkopizálás nehéz fizikai munka, Németországban, Ausztriában, Olaszországban napi 4-6 vizsgálatnál többet nem végez egy szakember, aminek betegbiztonsági oka is van.

A szakpolitika részéről látnak fogadókészséget a javaslatukra?

– Sajnos szkeptikus vagyok, mert inkább az a politikai koncepció látható, amely szerint szigorúan el kell választani a magán és az állami szektort, bár a mi javaslatunkban – az akkreditált, minőségi vizsgálóhelyekkel kössön szerződést az OEP a műszeres beavatkozások finanszírozására – nem érzem a kettő összemosását.

Ha elkezdik a szervezett székletvér-szűrést, mennyi idő múlva jelentkeznek a betegek a műszeres vizsgálatokra?

– Egyelőre nem ismerem a szűrés logisztikáját, de ha ma hozzám érkezik egy beteg, akinek székletvér-pozitív eredmény miatt vizsgálatra van szüksége, januárra tudok időpontot adni.

Külföldön bevonják a szűrésbe a magánszolgáltatókat?

– Nem is kell túl messzire menni. Nemcsak a svájci vagy az osztrák, de a szlovák, a lengyel, a cseh és a román társadalombiztosítás is kifizeti a magánszolgáltatóknak ezt az ellátást. Mindenkinek ez a legolcsóbb. Nem kell átláthatatlan, szövevényes struktúrákban gondolkodni!

Azt említette, hogy szakemberből hiány van. Milyen az utánpótlás?

– Nem nagyon kell félnem, hogy kicsavarják a kezemből a műszert. Egy viszonylag nagy egység, a Péterfy Sándor Utcai Kórház I. Belgyógyászati Osztályának vezetőjeként látom, hogy lelkesen jönnek a rezidensek, aztán hamar más pályára mennek, és kevesen tesznek szakvizsgát, mert az endoszkopizálás kifejezetten nehéz, fizikailag is megterhelő szakma. Éppen az MGT legutóbbi ülésén tárgyaltunk róla, hogy a képzéssel is probléma van, és az utánpótlást az uniós forrásból biztosan nem lehet megoldani; hosszú évek gyakorlata szükséges ahhoz, hogy egy szakorvos biztonsággal tudjon endoszkopizálni. A legutóbbi, európai kongresszusunk üzenete egyébként az volt, hogy Magyarország nagyon lemaradt technikailag. Miközben az endoszkópos ultrahang a kontinens fejlettebb részén rutinvizsgálattá válik, nálunk még rácsodálkozunk.

Tarcza Orsolya

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés