hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.
hirdetés

Orvos-beteg kapcsolat: csak süketek párbeszéde?

Ablakon kidobott pénz a felírt gyógyszerek jelentős része: a krónikus betegek alig húsz százaléka szedi még egy év múlva is. Az orvosok legtöbbször végig sem hallgatják betegüket, akik nemcsak nem értik, de meg sem tudják jegyezni a doktortól kapott információkat.

„Amikor elkezdtem az orvosi egyetemet, dédnagymamám egy jófajta nyírségi almás kosarat hozott elém, ami telis tele volt gyógyszerekkel. Kérte, hogy segítsek neki, mire valók ezek a pirulák. Jó tíz éve gyűjtögette már a dobozokat, szinte még érintetlen volt mindegyik, többségüket ráadásul nagyjából ugyanarra a panaszra rendelték. Kérdeztem, Dédi, miért nem szedted be ezeket? Ő meg csak annyit mondott: hát fiacskám, ha ezt mind megettem volna, ma már biztosan nem élnék!”
Ezt a történetet idézte fel a Medical Tribune „Közös nevezőn – compliance, adherence a gyógyításban” című konferenciáján dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, aki a betegekkel való hatékony kommunikációt oktatja a jövő orvosainak. – A betegek hajlamosak elfelejteni, hogy a gyógyulásban nekik is döntő szerepük van. 20 százalékuk ki sem váltja, 10 százalékuk nem veszi be, 60-70 százalékuk nem a rendelt adagban szedi kiváltott gyógyszerét. Az életmódbeli változásokat a betegek 80–90 százaléka nem fogadja meg.
– Felmérések szerint az orvos átlagosan 18 másodperc után szakítja meg páciensét, aki így a panaszai feléig sem jut, és csak arra kérdez rá, amiket ő fontosnak tart. A betegek emellett nemcsak nem értik a kapott utasításokat, de azokat el is felejtik. Az ember rövidtávú memóriája amúgy is legfeljebb 7 dolgot képes megjegyezni, itt ennek többszörösét kellene tárolnunk, ráadásul stresszhelyzetben. Egy szúrópróbaszerű vizsgálatból kiderült: a betegek kilépve a rendelő ajtaján szinte semmire sem emlékeznek.
Együtt-működik
A beteg együttműködésének feltétele, hogy az orvos ismerje a beteg álláspontját saját állapotával kapcsolatban. Így elkerülhető lenne az olyan eset, amit Komáromi Zoltán háziorvos pályája elején élt meg. A betegének három hónapig is kitartott az egyhavi gyógyszeradagja. A fifikás bácsi ugyanis takarékoskodni kezdett: miután felment a gyógyszere ára, úgy döntött, elég lesz egy negyed tabletta is, úgy tovább elég.
– Nem értettük, miért mérünk nála 200-as vérnyomást, miközben szedi a pirulákat, aztán kiderült a turpisság. Azóta tudja: kérdezni kell! – mondja Komáromi doktor, aki aztán „megnevelte” 1700 páciensét, nála mindenki tudja, fölösleges kérdés nincs. – Ismernünk kell a beteg érzéseit, azt, hogy milyen szokásai vannak, mikor megy nyaralni, vagy kerül kórházba, ott ugyanis rendre átállítják a terápiát. Amikor kikerülnek onnan, improvizálnak: többnyire régi és új gyógyszereiket is biztos, ami biztos beveszik.
Sokszor kódolva van a terápia kudarca
A terápia hatásosságáról, s annak betartásáról könnyebben győzhető meg a páciens, ha előre tájékoztatják a várható mellékhatásokról, vagy ha a javasolt életmódváltás kivitelezhető. Mivel a betegek mind jobban kiszolgáltatottnak érzik magukat, végül az internetet hívják segítségül. Az orvosok pedig sokszor nem is feltételezik a betegekről, hogy meg akarják érteni, amit mondanak nekik. Ráadásul megjelent egy új „idősödő” generáció („woodstocki” korosztály), amelynek lételeme a lázadás, az ő meggyőzésük még több energiát igényelne. – Korábban a beteg és orvosa bizalmas kapcsolatban álltak, utóbbi mindent tudott a pácienséről és annak családjáról. Mára a beteg és a finanszírozott egészségügyi szolgáltató kerül kapcsolatba. Óriási a kommunikációs szakadék, egészen más nyelvet beszélnek, a fő üzeneteket egyik fél sem tudja átadni. Ráadásul az orvosok sokszor azt is figyelmen kívül hagyják, hogy az emberek hetven százaléka képtelen a legkisebb változást is bevezetni az életében – magyarázta Csépe Andrea, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docense.
Nemzetközi összehasonlításban sem állunk jól. Dr. Molnár Márk Péter, a Corvinus Egyetem kutatója szerint tíz betegből mindössze kettő váltja ki az orvos által rendelt gyógyszert. Ha mégis megteszi, akkor idő előtt abbahagyja, vagy el sem kezdi a pirulák szedését. Míg Finnországban 100 betegből 85, nálunk 29 követi az orvos utasításait.

„Amikor elkezdtem az orvosi egyetemet, dédnagymamám egy jófajta nyírségi almás kosarat hozott elém, ami telis tele volt gyógyszerekkel. Kérte, hogy segítsek neki, mire valók ezek a pirulák. Jó tíz éve gyűjtögette már a dobozokat, szinte még érintetlen volt mindegyik, többségüket ráadásul nagyjából ugyanarra a panaszra rendelték. Kérdeztem, Dédi, miért nem szedted be ezeket? Ő meg csak annyit mondott: hát fiacskám, ha ezt mind megettem volna, ma már biztosan nem élnék!”

Ezt a történetet idézte fel a Medical Tribune „Közös nevezőn – compliance, adherence a gyógyításban” című konferenciáján dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, aki a betegekkel való hatékony kommunikációt oktatja a jövő orvosainak. – A betegek hajlamosak elfelejteni, hogy a gyógyulásban nekik is döntő szerepük van. 20 százalékuk ki sem váltja, 10 százalékuk nem veszi be, 60–70 százalékuk nem a rendelt adagban szedi kiváltott gyógyszerét. Az életmódbeli változásokat a betegek 80–90 százaléka nem fogadja meg.

– Felmérések szerint az orvos átlagosan 18 másodperc után szakítja meg páciensét, aki így a panaszai feléig sem jut, és csak arra kérdez rá, amiket ő fontosnak tart. A betegek emellett nemcsak nem értik a kapott utasításokat, de azokat el is felejtik. Az ember rövidtávú memóriája amúgy is legfeljebb 7 dolgot képes megjegyezni, itt ennek többszörösét kellene tárolnunk, ráadásul stresszhelyzetben. Egy szúrópróbaszerű vizsgálatból kiderült: a betegek kilépve a rendelő ajtaján szinte semmire sem emlékeznek.A terápia hatásosságáról, s annak betartásáról könnyebben győzhető meg a páciens, ha előre tájékoztatják a várható mellékhatásokról, vagy ha a javasolt életmódváltás kivitelezhető. Mivel a betegek mind jobban kiszolgáltatottnak érzik magukat, végül az internetet hívják segítségül. Az orvosok pedig sokszor nem is feltételezik a betegekről, hogy meg akarják érteni, amit mondanak nekik. Ráadásul megjelent egy új „idősödő” generáció („woodstocki” korosztály), amelynek lételeme a lázadás, az ő meggyőzésük még több energiát igényelne. – Korábban a beteg és orvosa bizalmas kapcsolatban álltak, utóbbi mindent tudott a pácienséről és annak családjáról. Mára a beteg és a finanszírozott egészségügyi szolgáltató kerül kapcsolatba. Óriási a kommunikációs szakadék, egészen más nyelvet beszélnek, a fő üzeneteket egyik fél sem tudja átadni. Ráadásul az orvosok sokszor azt is figyelmen kívül hagyják, hogy az emberek hetven százaléka képtelen a legkisebb változást is bevezetni az életében – magyarázta Csépe Andrea, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docense.

Nemzetközi összehasonlításban sem állunk jól. Dr. Molnár Márk Péter, a Corvinus Egyetem kutatója szerint tíz betegből mindössze kettő váltja ki az orvos által rendelt gyógyszert. Ha mégis megteszi, akkor idő előtt abbahagyja, vagy el sem kezdi a pirulák szedését. Míg Finnországban 100 betegből 85, nálunk 29 követi az orvos utasításait.

Kun J. Viktória
a szerző cikkei

(forrás: Nők Lapja Café)
Olvasói vélemény: 1,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés