Perifériás idegbecsípődés és -károsodás a felső végtagon

A felső végtagi perifériás idegsérülés bizonyos sporttevékenységek és munkafolyamatok gyakori következménye. Idegkárosodásra akkor kell gondolni, ha fájdalom, gyengeség vagy érzészavar mellett nem találunk csont-, lágyrész- vagy érsérülést. Az idegsérülés különféle váz-izom rendszeri betegségek képét öltheti – a könyök oldalsó részén jelentkező fájdalom radiális epicondylitis vagy carpalis alagútszindróma tünete lehet; a kar fej fölé emelésekor fellépő vállfájdalom és - gyengeség a rotátorköpeny szakadására vagy a n. suprascapularis károsodására utalhat; az ismétlődő pronáció kapcsán kialakuló alkari fájdalom carpalis alagútszindrómára vagy pronator szindrómára hívhatja fel a figyelmet. Nagy jelentősége van a kórelőzményből feltárható tényezőknek, például annak, milyen típusú tevékenység súlyosbítja a tüneteket, illetve milyen időbeli kapcsolat van az adott cselekvéssor és a tünetek jelentkezése között. Ha a fájdalom vagy gyengeség a konzervatív terápia ellenére fennmarad, további vizsgálatokat és sebészeti beutalást kell fontolóra venni. Az idegsérülések kezelése sok esetben nem sebészeti módszerekkel történik.

Kulcsszavak: ALAGÚTSZINDRÓMÁK, CSUKLÓALAGÚT SZINDRÓMA, ELEKTROMIOGRÁFIA, FELSÔ VÉGTAGI IDEGBECSÍPÔDÉS, FELSÔ VÉGTAGI IDEGKÁROSODÁS,
IDEGSÉRÜLÉSEK, IDEGVEZETÉSES VIZSGÁLATOK, MÁGNESESREZONANCIA-VIZSGÁLAT, PRONATOR SZINDRÓMA,TENISZKÖNYÖK