A balkezesek jobboldalra is kérhetik a pacemakert
A 40 ezer magyar pacemakeres közül nem egy már betöltötte századik életévét és évtizedek óta él szívritmus-szabályozóval – hangzott el egy felvilágosító előadáson a Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinikán.
Az "úttörő" 1958-ban Rune Elmquist svéd villamosmérnök volt, aki kadmium-nikkel telepével történelmet írt. A "kísérleti nyúl" egy szívbeteg svéd volt, aki a híres Karolinska Intézetben kapta meg első készülékét, amelyet még 23 csere követett. A sűrű cserék ellenére a beteg 80 évig élt – idézte fel az előadó, Bernáth-Lukács Zsuzsanna, a SzívSN betegegyesület elnöke az MTI-nek.
Magyarország nem sokkal maradt el ettől: az első magyar pacemakert Szabó Zoltán és Naszlady Attila professzorok 1963-ban fejlesztették ki. Az első szívritmus-szabályozó még 170 grammos, élettartama pedig 3-4 év volt. Mára azonban a pacemaker 20-30 grammnyira "zsugorodott", és nyolc-tíz évre elegendő energiát tárol. Azután pedig elegendő egy alig 20 percig tartó elemcsere, és kezdődhet az újabb "évtized".
Mindezzel párhuzamosan a pacemaker a korábbinál jóval korszerűbbé és "teherbíróbbá" vált. A legmodernebb például már olyan implantátum, amely egyebek között MRI-kompatibilis, azaz lehetővé teszi, hogy a beteget szükség esetén a legalaposabb mágneses rezonancia-vizsgálatoknak vessék alá.
Bernáth-Lukács Zsuzsanna utalt ugyanakkor arra, hogy jelentős a tájékozatlanság a szívritmus-szabályozóra kényszerültek körében. Ez a magyarázata annak is, hogy a betegek valósággal megrémülnek, amikor pacemakert ajánlanak nekik, és nem csekély azoknak a száma, akik a beültetett szívritmus-szabályozó miatt súlyos depresszióba esnek.
Bernáth-Lukács Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a pacemaker teljes értékű életet biztosít. Azaz viselője dolgozhat, sportolhat, úszhat, szaunázhat és élvezheti a szoláriumot, használhatja mobiltelefonját - csak ne épp a pacemaker feletti zsebben tartsa - , továbbá nincs számára semmilyen korlátozás a háztartási, illetve kerti eszközök használatában. Az egyetlen korlát a nagyobb mágneses erő miatt a repülőtéri biztonsági kapu, ilyenkor a pacemakeresnek igazolnia kell magát.
Arra azonban az egyesület vezetője külön is felhívta a figyelmet, hogy a pacemaker nem csodaszer: nincs az a szívritmus-szabályozó, amely helyettesítheti a helyes életmódot, beleértve az egészséges táplálkozást, a dohányzásról, továbbá a beteges alkoholfogyasztásról való lemondást, valamint nem utolsósorban a rendszeres orvosi kontrollt, amely lehetővé teszi a különböző egészségügyi kockázatok - mindenekelőtt a magas vérnyomás, valamint a magas vércukor-, illetve vérzsírszint kiszűrését.
Az orvosi kontrollnak amúgy a "pacemaker-gazda" számára is különleges jelentősége van. A fél- vagy egyéves időszakonként történő rutinellenőrzés ugyanis annak orvosi megállapítására szolgál, hogy az adott szívritmus-szabályozó - az igénybevétel függvényében - hogyan is áll az energiával. Ha a pacemaker - az életmódnak köszönhetően is - takarékos üzemmódban működik, a nyolc-tíz év elemcsere nélkül is garantált.
Bernáth-Lukács Zsuzsanna elmondta azt is, hogy a pacemakert általában a mellkas baloldalán helyezik el. Ennek oka azonban nem az, hogy a szív is inkább baloldalon található, hanem az, hogy az emberek kétharmada- legalábbis a felmérések szerint - jobbkezes. Ezért a szívritmus-szabályozó elhelyezésekor a kiindulópont az volt, hogy a jobb kéz lehető legzavartalanabb használatát biztosítsák. A fennmaradó egyharmadnak azonban jeleznie kellene, hogy a pacemakert - szükség esetén - "jobboldalra kéri". Ha mindennapi tevékenységéhez, munkájához elsősorban bal kezét veszi igénybe, a pacemaker "áthelyezése" csak egy szavába kerül – idézte az MTI.
