hirdetés
2014. november. 22., szombat - Cecília.
hirdetés

Ki nem szeret szalagot átvágni?

Kistérségi szakrendelők: gazdag szegények

Európai Uniós forrásból 25 milliárdot fordított az előző kormány 23 kistérségi járóbeteg szakrendelő létrehozására, amelyek ennyi pénzért mindössze a lakosság két százalékát látják el. A szakértők szerint a józan ész helyett a lobbiérdekek győztek, aminek árát a mélyszegény kistérségi önkormányzatok fizetik majd meg. Ha nem tudják fenntartani a szakrendelőket, akkor vissza kell fizetniük az uniós támogatást.

hirdetés

Aba, Baktalórántháza, Cigánd, Csurgó, Ercsi, Gönc, Ibrány, Jánoshalma, Kiskunmajsa, Létavértes, Mezőcsát, Pannonhalma, Polgár, Rétság, Sarkad, Sellye, Szentlőrinc, Szécsény, Tab, Tét, Tokaj, Vámospércs, Velence – egymás után adják át azokat a kistérségi járóbeteg-szakellátó intézeteket, amelyeket uniós támogatásból hoztak tető alá. A szalagátvágás ünnepélyes pillanatai után azonban jönnek a dolgos hétköznapok, amikor elválik: viharos gyorsasággal csődbe mennek, vagy talpon maradnak a 25 milliárd forintból felépített szakrendelők. A mosolyok mögött azonban erős a kétely, és talán az sem véletlen, hogy a helyi politikusok által erősen támogatott – ki ne szeretne szalagot átvágni? – projektről nem volt hajlandó nyilatkozni egyetlen polgármester sem. Érdeklődésünket az önkormányzati választásokra hivatkozva hárították el, holott épp az ellenkezőjére számítottunk. Szerencsére a politikai erőtéren kívüli projekt menedzserek nem tartottak ennyire a nyilvánosságtól.

A történet eleje

Az elhíresült 23 kistérségi szakrendelő létrehozására még 2007 őszén írt ki pályázatot a kormány. A lényegében uniós forrásból megvalósítani kívánt konkrét programot a hazai egészségpolitikusok jelölték ki, alapötlete az egészségügy struktúráját megváltoztatni kívánó reformelképzelések szellemében fogalmazódott meg még 2006-ban. A kijelölt cél –ellátatlan kistérségek járóbeteg-szakellátásának megoldása – alapfilozófiája azonban messze túlmutatott az egészségügyön. Igaz, pontosan számba vették e területek mortalitási és morbiditási adatait, statisztikai táblázatokban mutatták ki az itt élők orvoshoz fordulási gyakoriságát – amely 30 százalékkal kisebb, mint az országban legalacsonyabb Észak- Kelet-magyarországi régióé! –, ám mindezek javítása csupán az elérendő célok egyike volt. Az ágazatin túlmutató „nagypolitika” e térségek lakosságmegtartó erejének növelésétvélte elérhetőnek a szakrendelők megépítésével, mondván: az orvosi ellátás közelségének hiánya épp úgy hozzájárul az itt élők elvándorlásához, mint az immár közel húsz éve tartó krónikus munkanélküliség.

A programban közvetlenül érintett egészségpolitikusok ugyanakkor szofisztikált, számszaki kimutatásokkal bizonyították, miért is lennének fontosak a beruházások. Az érintett települések szinte szó szerint az Isten háta mögött vannak, a községek egy részében naponta legfeljebb kétszer – reggel és este – fordul meg a külvilággal egyetlen kapcsolatot jelentő buszjárat. Így egészségügyi problémákkal egyszerűbb befeküdni a még oly távoli kórházba is, ahol egy-két hét alatt elvégzik a szükséges vizsgálatokat és orvosi beavatkozásokat, mintsem nap mint nap végigcsinálni az utazással járó vegzatúrát. (Arról már nem is szólva, hogy sok embernek még buszjegyre sincs pénze, s bár adott esetben az egészségpénztár ad utazási hozzájárulást, ám ezt meg kell előlegeznie az érintetteknek.) Ez pedig a nagy kassza egészének sokkal többe kerül, mint a helyi szakorvosi ellátás.

A politika közbeszól

Kérdésünkre, vajon a politika, s a lobbi érdekek mennyire telepedtek rá a programra, a jelenleg is zajló, ágazati „B-listázásra” hivatkozva – mindenki gyanús, aki az elmúlt nyolc évben is élt – csupán név nélkül voltak hajlandók nyilatkozni a döntések, s a pályázatok előkészítésében, majd lebonyolításában részt vevő szakemberek. A pártkorifeusok, országgyűlési képviselők, különböző miniszterek – s néha egy-egy személy képviselte mindezt együtt – a törvényalkotás illetve a kormányzati döntés meghozatalának idején érvényesítették akaratukat. Ennek eklatáns példája volt az a kormányülés, ahová Molnár Lajos akkori szakminiszter egy 21 intézmény nevét tartalmazó súlyponti kórházlistával érkezett, s egy 32 nevet elősoroló lajtrommal távozott… Ami a kistérségi szakrendelőket illeti, ennek további sorsát az a még 2006-ban elfogadott törvény és kormányrendelet befolyásolhatja erősen, amely a pályázati program szempontjából kedvezőtlenül intézkedett az úgynevezett nappali kórház működtetésének feltételéről – vélhetően a kórházlobbi hathatós közreműködésére. De erről majd később.

A 23 kistérségi járóbeteg-szakrendelő esetében inkább a „gyalog” országgyűlési képviselők, illetve polgármesterek lobbiztak, hiszen egyiküknek sem volt mindegy, hogy tudnak-e közel egy milliárd forintot szerezni településüknek, ráadásul olyan beruházásra, amelyen élő ember nem találhat fogást.

Az anyagi szempontú lobbi érdekek a konkrét pályázati kiírás megfogalmazásánál jelentek meg. Állítólag ennek tudható be például, hogy 15 000 főre olvadt a feltételként megszabott kistérségi lakosok száma, miközben – a hosszú távú fenntarthatóság érdekében – szakemberek egy csoportja minimum 20 ezerben szabta volna meg a határt. Más kérdés persze, hogy az intézkedések nálunk megszokott összehangoltsága folytán, épp a pályázatkiírással egy időben szabták át – lényegében csökkentették – a kistérségek határait, amit a fenti területeken túli települések lakosságának bevonásával – így biztosítva a feltételként megszabott 15 ezer állandó lakost –véltek kivédhetőnek.

Kételyek és kérdések

Az érintett önkormányzatok szerződésben vállalták, hogy öt éven keresztül mindenképp biztosítják a kistérségi szakrendelők működését, ellenkező esetben vissza kell fizetniük a támogatásként kapott, közel egy milliárd forintot. A dolog nem babra megy, az unió szigorúan, félévente ellenőrzi a megállapodás végrehajtását. A beruházást ellenzők szerint a szerződés betarthatatlan, csak azt nem tudja senki, ki állja majd a számlát.

A meglévő szakrendelők átlagos kihasználtsága is csak 55 százalék, ráadásul jogszabályilag mindmáig rendezetlen a nappali kórházak ügye, miközben a szakrendelések mellett e funkció működtetését is vállalták a pályázók. Nem túl optimista a jövőt illetően a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség jelölt elnöke sem. Pásztélyi Zsolt szerint a pályázat tipikus hazai történet, egyrészt azért, mert szakmai testületek helyett politikusok döntöttek róla, s mert régi szokás szerint betonba öntötték a pénzt, a meglévő szakrendelők működési feltételeinek javítása helyett. A felhasznált 25 milliárdot a lakosság mindössze 2 százalékának ellátására fordítják, miközben40 milliárdból rendbe lehetett volna tenni a meglévő járóbeteg szakellátási rendszert, állítja Pásztélyi, hozzátéve: meglátásuk szerint a 23 kistérségi rendelőből nagyjából 16 felesleges, illetve elszívva a betegeket a szomszédos szakrendelőktől, tönkre teszi azokat. Komoly gondok vannak a méret-gazdaságossággal is, egy pici szakrendelő zökkenőmentes működtetéséhez minimum 20, de inkább 30 ezer ellátandó lakos szükséges, de még a tömegközlekedési utakra sem figyeltek a tervezés során, ami a betegforgalom szempontjából egyáltalán nem mindegy.

Se beteg, se orvos?

Az OEP kalkulációi szerint minimum havi 400, de inkább 600 szakorvosi óra bevételéből lehetne biztosítani a működtetést, miközben intézményenként mindössze 200 órára kaptak előzetes ígérvényt a korábbi minisztertől. A Jánoshalmán 904 millió forintból épülő, s berendezkedő kistérségi szakrendelő projekt menedzsere Székely Tamás exminiszter finanszírozási ígéretében bízik. Az viszont gond, ismeri el dr. Horváth Endre, hogy a beígért óraszámhoz nem rendeltek tvk-t. Kalkulációi szerint havi 6-8 millió német pontnyi tvk-val – az ehhez társuló nappali kórház, illetve otthoni szakápolás bevételeivel együtt – fenntartható lenne a szakrendelő. Azt az általános jóslatot azonban, hogy a betegek mellett orvosok sem lesznek, Jánoshalma megcáfolni látszik. Maga is meglepődött – meséli a menedzser –, hogy milyen sok orvos jelentkezett hirdetésükre, így csupán egy-két szakma van, amelyre ma még nincs kandidáló jelölt. Más a helyzet a Borsod-Abaúj-Zemlén megyei Göncön, amely leginkább a szlovák határhoz és Kassához esik közel. Itt a környező két kórház, Szikszó és Sátoraljaújhely orvosaira valamint honosított diplomás szlovák doktorokra számítanak a 14 féle szakellátás működtetésénél, tudtuk meg az építkezést vezénylő alpolgármestertől, Varga Lászlótól. Csiba Gábor, a miskolci megyei kórház főigazgatója viszont attól tart, végül nekik kell majd működtetniük a borsodi kistérségi szakrendelőket.

A program kivitelezése során az is kiderült, szükség lenne középszintű egészségügyi vezetőképzésre. Vagyis arra, hogy a hasonló kis intézmények irányítóit megtanítsák a szerződéskötések fortélyaira, foglalkoztatási szabályokra és előírásokra, vagy akár arra, miként kell költségvetést készíteni, számítógépes adatbázist kezelni, horribile dictu: kinyomtatni egy excel-táblát. A kevés eddigi tapasztalatok közé tartozik egyébként az is, hogy szakdolgozók szívesen vállalnak munkát a kistérségi szakrendelőkben, mentesülve így a fárasztó három műszaktól, a hétvégi és ünnepnapi ügyeletektől, s a naponkénti utazás fáradalmaitól.

Az egészségpolitika irányítóinak meggondolatlanságát mutatja, hogy miközben 25 milliárdot költenek a három bevételi „lábúra” tervezett rendelőkre – járóbeteg szakellátás, otthoni szakápolás, nappali kórház – az utóbbit rögtön kicibálták alóla. Korábban mindenféle skrupulusok nélkül finanszírozták az irányított betegellátás égisze alatt működtetett nappali kórházakat, 2006-ban azonban törvény, illetve rendeletmódosítás eredményeként ezt a szolgáltatást kizárólag aktív fekvőbeteg háttérrel rendelkező intézmény nyújthatja. Az elmúltkét év pedig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a politikusi balkéz megnézze, mit csinál a jobb: rendezze a nappali kórházak ügyét, nehogy ő maga lehetetlenítse el ennek hiányában a kistérségi járóbeteg-szakellátók működését, s ezzel együtt azt a két, már folyamatban lévő járóbeteg-szakrendeléssel kapcsolatos fejlesztési programot, amelyeket szintén uniós forrásból finanszíroznak.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Könyveink


hirdetés
hirdetés