hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

„Minden egyes kis darabba / Mi vagyunk itt befalazva”*

Mintha mára belefáradtak volna saját ágazatukba az egészségügy meghatározó aktorai.  Nincs csodavárás, legfeljebb fásult beletörődés.

Legalábbis ez derült ki az immár harmincadik alkalommal megrendezésre került Medicina konferencián, ahol bár a szokásoknak megfelelően felvonult a honi egészségügy, valamint háttéripara valamennyi fontos szereplője, ám a megszokottnál jóval kevesebb érdeklődést felcsigázó információ hangzott el. Nem véletlenül. A Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős államtitkára például – akitől a kórház-konszolidációról, illetve az ágazat és az államháztartás harmonikusnak közel sem nevezhető kapcsolatáról vártak volna tájékoztatást – az utolsó pillanatban lemondta szerepelését. Banai Péter Benőnek a költségvetés módosításán, illetve a konvergencia program sürgős átdolgozásán akadt halaszthatatlan tennivalója.

Betegségére hivatkozva az egészségügyért felelős államtitkár is helyettesítésre szorult. E hálátlan feladatot kabinetfőnöke, Mészáros János kapta. Nyilván a váratlan „beugrásnak” tudható be, hogy tartalmában nagyjából ugyanazt az előadást lehetett tőle végighallgatni – az ágazati stratégiáról, a népegészségügyi tennivalókról, az alapellátással kapcsolatos tervekről -, mint több más egészségügyi konferencián korábban. Igaz, azt is bejelentette – s ez még nem hangzott el nyilvánosan -, hogy megszüntetik a 100 százalékos ágykihasználás szankcionálását, akárcsak az öt napos, úgynevezett áthelyezési korlátot. S bár Zombor Gábor már az év elején közölte, hogy tvk- (azaz elszámolási) korlát nélküli lesz az egynapos ellátás, jelentős szakmai fórumon most hangzott el először ez a bejelentés is.

Komolyabb érdeklődést váltott ki viszont a Philips Magyarország ügyvezetőjének előadása. Blazsevácz Péter annak a cégük által készített, adott országra fókuszáló reprezentatív felmérésnek az eredményeit ismertette, amely vizsgálatról  – mint kiderült – eddig nem nagyon tudtak idehaza. Meglehet persze, hogy az egészségügyi ellátórendszer valós állapotát belülről és jól ismerő szakembereket az lepte meg, hogy a megkérdezettek 44 százaléka a jelen körülmények ellenére is, elégedett egészségi állapotával. Sőt! Némileg elégedettebb, mint négy évvel ezelőtt. Holott 30 százalékuk – önbevallásos alapon – elismerte, hogy krónikus beteg. Közülük a legtöbben magas vérnyomásban, asztmában, allergiában szenvednek, illetve cukorbetegek. Ugyanakkor a megkérdezettek 79 százaléka csak akkor fordul orvoshoz, amikor arra konkrét oka van. Tüdőszűrésre még csak elmegyünk – derült ki – az egyéb szűrővizsgálatokon való részvétel azonban jóval alacsonyabb – 27 százalék vett ilyenen részt -, mint bármely fejlett európai országban. Az egészségtudatossággal egyébként is meglehetősen hadilábon állunk. Sportolni nemigen szeretünk, picit jobban figyelünk viszont ma már arra, hogy mit eszünk. Ami a privát egészségügyi szolgáltatók igénybevételét illeti, a vizsgálat szereplőinek 40 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Mára elfogadottá vált például – derült ki –, hogy a fogászat döntően fizetős, második helyen e listán a nőgyógyászok állnak. A privát orvosok igénybevételének aránya egyébként évről évre nő. S hogy milyen betegségtől félünk a legjobban? Míg korábban a szív- és érrendszeri kórok szerepeltek a dobogó legtetején, mára helyet cseréltek a rosszindulatú daganatokkal.

Lantos Csaba, a közgazdasági és szociológiai végzettségű klinika- és szakrendelő-tulajdonos miközben előadásában arra keresett választ, hogy vajon mi mozgatja a hazai egészségügyi piacot, meglehetősen váratlan következtetésre jutott. Hosszas számításai szerint az orvosok összjövedelme 297 milliárd forint. Ez négy tételből adódik össze: a hivatalos nettó jövedelmükből (89 milliárd), a számlára végzett, s ily módon adózott mellékjövedelemből (39 milliárd), a hálapénzből, amelyet 25 milliárddal számolt, illetve az úgynevezett lakásrendelők adózatlan bevételéből, ami 144 milliárd. Lantos Csaba ugyanakkor elismerte, hogy a számításokban sok a bizonytalanság. Így például a hálapénz nagyságát illetően hivatalosan létezik évi 70 illetve 25 milliárdos összeg is, miközben a KSH egyik nemrég ismertetett vizsgálata szerint tavaly 8 milliárd forintot fordítottak e célra állítólag a megkérdezettek.

(*Adamis Anna / Harmicéves vagyok)

Horváth Judit
a szerző cikkei

cimkék

hirdetés

Könyveink