hirdetés
2016. december. 05., hétfő - Vilma.
hirdetés

Első körben az egészségügyi dolgozókat szűrik

Dr. Hunyady Béla, a Kaposi Mór Oktató Kórház osztályvezető főorvosa és a Pécsi I. Sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára, gasztroenterológus. Vele beszélgettünk a Hepatológia 2016 Konferencián Visegrádon.

– A hepatitis C kezelésében örömteli újdonságokat hoztak az utóbbi évek. Mit jelentenek ezek pontosan?

– Óriási változás ment végbe a HCV kezelésében az elmúlt néhány évben. Ez azt jelenti, hogy korábban fél-egy évig kellett kezelnünk a betegeinket peginterferon+ribavirin+ esetleg még valamilyen más szer kombinációjával, és így jó esetben 60%-ukat, a súlyosabb betegek 20-30%-át tudtuk meggyógyítani. Most interferon nélkül, csak a vírusra ható szerek kombinációjával közel 100%-os eredményt tudunk elérni 12 hét alatt, vagy az enyhe esetekben akár rövidebb idő alatt is. Az új terápia, amellett, hogy sokkal eredményesebb, kevesebb a mellékhatása, jobban tolerálható. A korábban egy-két sikertelen interferonkezelést átélő betegek szerint összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, elviselhetőbb a terápia, ráadásul meg is gyógyulnak.

– Hány betegnek lenne szüksége erre a kezelésre? Hogyan férhetnek hozzá a gyógyszerhez?

– Gondot jelent, hogy ez a nagyon hatékony, új kezelés nehezen jut el a betegekhez. Kevés beteget ismerünk fel,  a legalább 50 000 feltételezett fertőzött közül 21-22 ezret sikerült eddig diagnosztizálni. A felismert betegek fele jut el a centrumokba, kivizsgálásra, ez körülbelül 11 ezer beteget jelent. A szűkre szabott büdzsé korlátozott számú beteg kezelését teszi lehetővé, jelenleg 820 betegnek biztosítható az idén a legkorszerűbb terápia. Ez messze kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Országos rendszerben, a Hepatitisregiszter alapján zajlik az allokáció a kiterjedt szempontok alapján képzett prioritási pontszámok szerint. Legalább 400-an várnak a kezelésre, további pár 100 betegnél még nem történt meg az allokáció. 1200 körüli betegnek nem is kért az orvosa kezelési engedélyt, mert úgy gondolják, hogy esélytelen, hogy megkaphassa. Háttéradatokból tudjuk, hogy sok beteg nem is jelentkezik az orvosánál, mert nem gondolja, hogy kezelést kaphatna (pedig ők rendszerint a legsúlyosabb állapotúak), másrészt pedig fél a stigmatizációtól. Félnek a környezet reakciójától, hogy a fertőzésveszélytől tartva elfordulnak tőlük. Nehéz áttörni ezt a korlátot, ami miatt ma még sok 10 000 esetben nem sikerült diagnosztizálni a fertőzöttséget.

– Hogyan alakulhat a fertőzöttek száma az országban az új terápiás lehetőségekkel?

A kezelés megoldott, akár a hepatitis C vírus eradikációja is lehetséges, de a fertőzöttséget mindenképpen jelentősen lehetne csökkenteni. A betegnek ez azt jelentené, hogy meggyógyul, nem fertőz, nem kell rejtőzködni, teljesen normálisan, egészségesen élheti tovább az életét. A késői stádiumú májbetegek kezelése óriási költség, a májrák, a cirrhosis, a gyomorvérzés, a hepatikus encephalopathia kezelése, a májtranszplantáció mind-mind nagyon drága. Ha nem kutatjuk fel aktívan az eseteket (eddig 800-1000 beteget ismertünk fel évente), akkor a leghatékonyabb gyógyszerekkel is csak 30 év múlva nem lesz több fertőzött az országban, mint ahányan most vannak. A következmények kezelése pedig egyre több pénzbe kerül majd. Meg kell fordítani a tendenciát, több beteget kell meggyógyítani, mint aki fertőződik.

– Létezik már konkrét tervük a fertőzöttek felderítésére?

Mindenképpen szűrni kell a veszélyeztetett csoportokat. Az a tervünk, hogy évről évre lépésenként szűrjük a rizikócsoportokat, lehetőleg teljes körben, és a felismert fertőzötteket kezeljük. Mellettük nyilván kezelést kapnak az adott évben a másképp felismert esetek is. A finanszírozás 2016-ban 820 beteg interferonmentes kezelését teszi lehetővé, ez nyilvánvalóan kevés, de még mindig kedvezőbb, mint 2015-ben, amikor sok súlyos állapotú beteg sem kaphatott kezelést. Első körben az egészségügyi dolgozók kerülnek szűrésre. A kormányzati álláspont szerint a betegek megkaphatják tőlük a fertőzést, ezért prioritás az ő szűrésük. Egy 1998-as rendelet szerint a HCV-fertőzöttek nem dolgozhatnának intervenciós orvosként (sebész, szülész, fogorvos, stb.). Ez a gyakorlatban azt hozta, hogy az egészségügyi dolgozókat eddig nem vizsgálták, aki tudta magáról, hogy fertőzött, az sem vallotta be, nehogy elveszítse a munkáját. Az új terápiával akár már egy hónap alatt vírusmentessé válhatnak, tovább dolgozhatnak veszélytelenül. A világ más részein egyébként nincs ilyen szigorú szabályozás. Az orvos köteles beszámolni a betegének a HCV-fertőzöttségéről, és a betegnek joga van dönteni, hogy elfogadja-e tőle a kezelést.

A második kört fegyveres testületek tagjai, a mentőszolgálat dolgozói jelentik majd. Ők munkájuk során találkoznak vérrel, maguk is megsérülhetnek. Őket követik majd a hemodializált betegek. Számukra jobb életkilátásokat jelenthet majd a HCV-fertőzöttség megszüntetése, hiszen ismert, hogy a fertőzöttek súlyosabb állapotúak, nagyobb a halálozásuk. Az egészségügynek is könnyebbséget jelentene a kezelésük, mert nem lenne szükség a költséges óvintézkedésekre, minimális lenne az újabb fertőzés esélye. Tudomásunk szerint körülbelül 150 ilyen beteg élhet ma közöttünk.

Később aztán eljutunk a kevésbé megközelíthető betegekhez, az intravénás kábítószer-fogyasztókhoz (akár 80%-uk is fertőzött lehet, de van olyan ország, ahol 98%-uk!), a homoszexuális férfiakhoz is. A szűrés és a terápia sem oldható meg egy év alatt, a büdzsé mellett az ellátórendszer sem bírná. Törekvéseink összhangban vannak a Europian commission 5-10 éves céljaival, ami a fertőzöttek 90%-ának megtalálását, a megtaláltak 90%-ának kezelését és 90%-uk meggyógyítását jelenti. A WHO törekvései is azonosak ezzel. Sokat segíthetne, ha olcsóbbá válnának a gyógyszerek, amit segíthet a kompetitorok megjelenése.

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés