Gyógyítás
Pedométerek
2010. április 12. 12:19
A technikai segítőeszközök kedvelői a pedométer és a pulzusszámláló kombinálásával reális mérőszámot kaphatnak fizikai aktivitásukról. A néhány évtizede kutatási eszközként használt lépésszámlálók napjainkra aktivitásra serkentő eljárássá váltak.
Népszerűségüket olcsóságuknak (50 dollár, nálunk 3500 forint), a személyt nem zavaró súlyuknak, könnyű elhelyezhetőségüknek és kezelhetőségüknek, adataik egyszerű interpretálhatóságának köszönhetik. A következő generációs eszközök valószínűleg GPS-t fognak alkalmazni.
A lépésszámlálást hajdanában a cipő sarkára szerelt mechanikus, fogaskerekes-rugós szerzettel oldották meg. Néhány évtizede a tekercs előtt elmozduló, mágnesezett lemezke által indukált áram mérésére tértek át. A jelenlegi pedométerek a toporgást is érzékelik, de a jelek közötti időtartam alapján az ilyen zavarás kiszűrhető. A felsőtest mozgása csak akkor érzékelhető, ha a test súlypontja elmozdul.
Hány lépés (lenne) elég?
Egy skóciai, keveset mozgó közösség tagjait 12 hétig mozgásra lelkesítették és gyalogtúrákat rendeztek számukra, aminek következtében kevesebb időt töltöttek üléssel, jelentős mértékben nőtt a napi lépésszám az egyéb fizikai aktivitásokkal egyetemben, javult az életminőség. Japánban az 1960-as években indult a „Napi tízezer lépés” mozgalom. A ma kívánatosnak tartott legalább fél órás, legalább mérsékelt intenzitású gyaloglás napi 3–4 ezer lépést jelent.
Didaktikai okokból is alcsoportokat állapítottak meg: napi ötezer lépés alatt ülő, 5000–7499 lépés között kissé aktív, 7500–9999 lépés között közepesen aktív, 10-től 12 500-ig eléggé aktív, e felett igen aktív a személy jelzője (fiatalok, gyermekek esetén nincs még standard). Sikeresnek mondanak egy beavatkozást, ha legalább napi 2 ezerrel nő a lépésszám. Hatásos és népszerű a pedométer használatával serkentett „Napi tízezer lépés” program Ausztráliában is. Négy hét alatt munkahelyi szervezéssel, családtagjaikat is bevonva, sokan elérték e célt, s leginkább a korábban keveset mozgó személyek váltak aktívabbá. Egy metaanalízis azt mutatja, hogy 307 résztvevő 4 héttől egy évig terjedő időszak alatt mérsékelt súlycsökkenést ért el, az eszköz tartós használatával heti 5 dekányit.
Croteau 2007-es vizsgálatában idősek napi lépésszáma 12 hét alatt 639-cel nőtt, amihez újabb 12 hét múltán 660 adódott. A kontrollcsoporté ezalatt inkább csökkent, majd az övék is 1580-nal emelkedett, amikor bekerültek az edzést végzők közé. A 9–10 évesek között a napi kisebb lépésszám a túlsúlyos és kövér gyermekeket jellemzi. A másodlagos kardiális rehabilitációra jelentkezők első egyhetes lépésszáma korrelál az aerob kapacitással, a fizikai funkcionális score-ral, a BMI-vel. Az edzésnapokon hétezer feletti, a többi napon ötezer körüli volt a lépésszám.
Forrás: Dr. Apor Péter, Medical Tribune
