A minták hemolízisének csökkentésére alkalmas módszerek hatásossága a sürgősségi osztályon: a legjobb gyakorlat áttekintése és metaanalízis

A hemolízis ezen túlmenően befolyásolhatja a bilirubinmeghatározást is. A hemolizált mintákból meghatározott káliumszint tévesen életveszélyes állapotot jelezhet, mely nem megfelelő kezeléshez vezethet. A nem-izotopikus kimutatási rendszereken alapuló immunoassay eredményeit ugyancsak módosíthatja a hemolízis. Amennyiben a beérkezett vérminta hemolizált, gyakran újabb klinikai mintára van szükség. Jól ismert tény, hogy a hemolizált minták miatti újabb mintavétel késleltetheti a beteg kezelését a túlzsúfolt sürgősségi osztályokon.

A fentiek ellenére a klinikai laboratóriumokba gyakran érkeznek hemolizált minták. A kórházi sürgősségi osztályok a hemolizált vizsgálati minták fő forrását jelentik. Míg általánosságban a minták hemolízisének arány 3% körül van, kórházi sürgősségi osztályok adatait feldolgozó két vizsgálatban több mint 30%-os előfordulási arányt regisztráltak, míg más szerzők 6,8% és 19,8% közötti arányokat adtak meg. Ez jóval meghaladja az American Society for Clinical Pathology által megadott 2%-os kívánatos küszöbértéket. Más vizsgálatok is azt igazolták, hogy a sürgősségi osztályokról származó minták között lényegesen nagyobb a hemolízis előfordulása, mint más osztályokról érkezett mintákban.

Sokféle standardizált gyakorlat van forgalomban a sürgősségi osztályon történő mintavételre. Az ezek közötti választást nagyban befolyásolják az adott sürgősségi osztály személyzetének preferenciái, és figyelembe kell venni az adott beteg jellemzőit és az aktuális körülményeket is.

Ki végezze a vérvételt? Optimális esetben erre speciálisan kiképzett szakember végzi a vérvételt a sürgősségi osztályon, aki ugyanakkor nincs felkészítve intravénás injekció vagy infúzió adására. A sürgősségi osztály nővéreinek vagy más tagjainak némelyike is képzett lehet a vérvételre.

Mivel történjen a vérvétel? A sürgősségi osztályra felvett betegek egy részénél vénás kanül behelyezésére kerül sor. Ezek használatáról a sürgősségi osztályos nővérek és a személyzet más tagjai is úgy tartják, hogy időt takarítanak meg, ugyanakkor a beteg számára is kisebb kényelmetlenséggel jár, hogy nincs szükség egy újabb szúrásra. Sokféle eszköz áll rendelkezésre vénás vérvételre, köztük branülök és tűk (szárnyas tűk és hagyományos tűk egyaránt). A tű átmérője a stressz és/vagy turbulencia mértékén keresztül befolyásolja a hemolízis esélyét.

Hogyan történjen a vérvétel? A vérvétel történhet fecskendővel vagy vákuumcsővel. A hemolízis mértékét befolyásolja az alkalmazott vákuum erőssége. A vákuumcsövekkel ellentétben – melyek esetében a nyomás állandó − a fecskendő használata módot nyújt a vérvételt végző személynek arra, hogy a vérvétel során változtassa az alkalmazott nyomást − a beteg helyzetétől és a vérvétel nehézségétől függően. Amennyiben a vérvétel fecskendőbe történik, többféle módszer is rendelkezésre áll arra, hogy a vért a fecskendőből a mintavételi csőbe juttassuk.

Hogyan válasszuk meg a vérvétel helyszínét? A fossa antecubitalis általában nagyobb vénákat kínál a vérvételre, ami könnyebb hozzáférést biztosít, nagyobb tű használatára nyújt módot, és kisebb a véna összeesésének valószínűsége. A disztálisabb régiókban kisebbek a vénák.

Milyen hosszú legyen a leszorítás? A leszorítás a vénák összenyomatása révén kedvez a hemolízis kialakulásának. Azt javasolják, hogy a vérvételhez szükséges leszorítás időtartama ne haladja meg az 1 percet.

Anyag és módszerek

A tanulmány szerzői elektronikus adatbázisokban végeztek szakirodalmi keresést. Az alábbi kritériumok alapján választották ki az elemzésbe bevont publikációkat: 1) hemolízissel kapcsolatos vizsgálat, 2) sürgősségi osztályos adatokat feldolgozó vizsgálat, és 3) egyféle gyakorlat tapasztalatainak elemzése.

Eredmények

Összesen 16 (12 publikált és 4 nem publikált) közlemény felelt meg a beválasztási kritériumoknak. Az egyenes tűket és a branülöket összehasonlító összes vizsgálat (n = 11) a hemolízis arányának csökkenését igazolta (átlagos kockázati arány 0,16 [95%-os megbízhatósági tartomány (CI, confidence interval)=0,11−0,24]). Négy vizsgálatban elemezték azt, hogy a vérvétel helye miként befolyásolja a hemolízis előfordulását. E vizsgálatok azt jelezték, hogy a könyökvénából történő vérvételek kapcsán kisebb a hemolízis kialakulásának valószínűsége (átlagos kockázati arány 0,45 (95% CI=0,35−0,57).

Következtetések és gyakorlati ajánlások

Az egyenes tűvel történő vérvétel hatékonyan csökkenti a hemolízis előfordulását a sürgősségi osztályokon. Ez az ajánlás 6 „jó” és 5 „gyenge” minőségű vizsgálat adatain alapszik, melyek egybehangzóan azt igazolták, hogy a sürgősségi osztályon az egyenes tűk használata „alapvetően” csökkenti a hemolizált minták arányát.

Miközben bizonyítottnak látszik, hogy a branülön keresztül történő vérvétel a hemolízis gyakoribbá válásával társul, éppen ezért kerülendő, ez feltehetőleg továbbra is elterjedt gyakorlat a sürgősségi osztályokon.

Bizonyítékok szólnak amellett, hogy branülök alkalmazása mellett is javítható a hemolízis aránya a vérvétel helyének megválasztásával. Három „jó” és 1 „gyenge” minőségű vizsgálat azt jelezte, hogy kevésbé kell számítani hemolízisre, ha a vérvétel a könyökvénából történik, szemben a disztálisabb erekkel. A vizsgálatok mindegyike a hemolízis előfordulásának „jelentős” csökkenését igazolta az antecubitalis véna használata esetében, a disztálisabb vénákkal összehasonlítva. Éppen ezért ha úgy döntünk, hogy branült használunk a vérvételre, a könyökvénából történő mintavételre kell törekedni.

Ezen túlmenően két vizsgálat is azt mutatta, hogy gyenge vákuummal működő mintavételi csövek használata mellett lényegesen ritkább a hemolízis, mint a szokásos erősségű vákuumot alkalmazó csövek esetében. Azonban ezt a gyakorlatot mindössze 1 „jó” és 1 „gyenge” minőségű vizsgálat támasztja alá. Ami az azonos méretű csöveket illeti, a részleges vákuumot alkalmazó csövek kevesebb vért gyűjtenek, mint a teljes vákuumot létrehozó csövek.

Forrás: heyer NJ, et al. Effectiveness of practices to reduce blood sample hemolysis in EDs: A laboratory medicine best practices systematic review and meta-analysis. Clin Biochem. 2012;45:1012–1032.