2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

Az anti-Müllerian-hormon szérumkoncentrációi reproduktív korú normoovulációs és anovulációs nőbetegeknél

WHO 2-es típusú anovulációban az AMH-koncentrációk emelkedettek, ami úgy tűnik, hogy a kis preantrális és korai antrális folliculusok számának növekedésével függ össze, különösen PCOS eseteiben. Tekintettel arra, hogy az AMH-koncentrációk szorosan összefüggnek a petefészek működési zavarát tükröző egyéb klinikai, endokrin és ultrahang-paraméterekkel, az AMH segíthet a betegség súlyosságának megítélésében.

hirdetés

Az Anti-Müllerian-hormon (AMH) a TGFbéta-szupercsalád tagja. A nemi differenciálódás során az AMH-t fiúmagzatoknál a Sertoli-sejtek termelik, míg lánymagzatoknál az AMH csak posztnatálisan termelődik a petefészkekben. Az AMH közvetlen módon szabályozza a folliculusok korai fejlődését. A fiatal normoovulációs nők AMH-szérumszintje az életkor idővel csökken, míg ugyanezen idő alatt a petefészkek öregedését jelző egyéb markerek szintje nem változik. Bár az AMH-koncentrációk nem korreláltak az életkorral és a FSH-szintekkel, az AMH-szérumszintek az antrális folliculusok számával mutatták a legszorosabb összefüggést. Ez alapján az AMH a petefészkek öregedésének szenzitív markere lehet. Valóban bebizonyosodott, hogy az IVF-re adott elégtelen válasz csökkent petefészekrezervre utal, ezzel összefüggésben alacsonyabb az AMH kiindulási szintje a szérumban.

Krónikus anovuláció a meddő párok jelentős részénél (20−25%) igazolható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) adatai szerint a krónikus anovulációval jelentkező betegek körülbelül 80%-ánál a FSH szérumszintje a normál tartományban van, ezzel együtt normális az endogén ösztrogéntermelés. Ilyen esetekben normogonadotrop normoösztrogén anovulációs infertilitást véleményeznek (gyakoribb megjelölése a WHO 2-es osztály). Tekintettel arra, hogy e kórállapot mögött igen sokféle ok áll, a WHO szerint 2-es osztályba sorolt nők (ide tartozik a polycystás ovarium szindróma [PCOS] is), igen heterogén populációt alkotnak. Ebben a betegcsoportban a kis antrális folliculusok száma általában emelkedett, melynek oka a domináns tüsző kialakulásának a zavara.

Mivel az AMH-t legnagyobb részt a kis folliculusok termelik, az AMH szérumkoncentrációja PCOS-ben megemelkedhet. Jelen vizsgálatban az AMH-t releváns klinikai markerként elemezték a petefészkek diszfunkciójának megítélésében WHO 2-es osztályba sorolt anovuláció eseteiben, melyek egy részében PCOS is fennállt, míg másokban nem.

 

Betegek és módszerek

A vizsgálatba egy fertilitási klinika 128 betegét vonták be 1994 és 1999 között. Az alábbi beválasztási kritériumokat tartották szem előtt: 1) meddőség; 2) oligomenorrhoea (az egyes menstruációk közötti időtartam 35 napnál hosszabb) vagy 3) amenorrhoea (menstruáció legalább 6 hónapos elmaradása); 3) a FSH szérumkoncentrációja a normál tartományban van (1−10 IU/l); 4) pozitív megvonásos vérzés progeszteron adása után amenorrhoea eseteiben; és 5) 19 és 41 év közötti életkor.

A betegek egy alcsoportjánál hyperandrogenaemiával társult PCOS-t kórisméztek, emellett a folliculusok száma és/vagy a petefészekvolumen emelkedettnek bizonyult.

A petefészkek ultrahangvizsgálata során mérték a petefészek térfogatát, a stroma echogenitását és az átlagos tüszőszámot.

A kontroll csoportot 41 egészséges önkéntes nő alkotta, akiknek menstruációs ciklusa normális volt (26−30 nap), testtömegindexe a normális tartományba esett (18−25 kg/m2), és a vizsgálat előtt legalább 3 hónapon keresztül nem szedtek semmilyen gyógyszert (beleértve az orális fogamzásgátlókat is).

 

Eredmények

A szérum AMH-koncentrációi szignifikánsan magasabbnak bizonyultak WHO 2-es típusú anovuláció eseteiben (mediánérték 7,6 mikrog/l [tartomány 1,1−40,0 mikrog/l]), szemben a kontroll csoportban mért értékekkel (2,1 mikrog/l [0,1−7,4 mikrog/l]). A 106 PCOS-beteg alcsoportjában (˃12 folliculus/2−9 mm-es tüsző és/vagy petefészek térfogata ˃ 10 ml) magasabb AMH-koncentrációkat mértek (9,3 mikrog/l [1,8−40,0 mikrog/l]), szemben a PCOS-ben nem szenvedő 22 nővel (6,4 mikrog/l [0,1−22,1 mikrog/l]). A WHO szerint 2-es típusba sorolt esetekben az AMH-szintek  a polycystás ovarium szindróma jellegzetességeivel korreláltak, mint amilyenek a LH-koncentrációk, tesztoszteronszintek, átlagos petefészek-volumen és a folliculusok száma. Az AMH-koncentrációk WHO 2-es típus eseteiben és a kontrollcsoportban is jó összefüggést mutattak az életkorral. Az AMH-szinteknek az életkor előrehaladtával bekövetkező relatív csökkenése azonban kevésbé volt szembetűnő a WHO 2-es típus eseteiben. Ebben az alcsoportban nem függött össze az AMH, az FSH-dózisválasz, a stimuláció időtartama és a beadott FSH-dózis .

 

Összefoglalás

WHO 2-es típusú anovulációban az AMH-koncentrációk emelkedettek, ami úgy tűnik, hogy a kis preantrális és korai antrális folliculusok számának növekedésével függ össze, különösen PCOS eseteiben. Tekintettel arra, hogy az AMH-koncentrációk szorosan összefüggnek a petefészek működési zavarát tükröző egyéb klinikai, endokrin és ultrahang-paraméterekkel, az AMH segíthet a betegség súlyosságának megítélésében. WHO 2-es típusban és különösen PCOS eseteiben az emelkedett AMH-szintek fokozott petefészek rezervet jelezhetnek.

 

Forrás: Laven JSE, et al. Anti-Müllerian hormone serum concentrations in normoovulatory and anovulatory women of reproductive age. J Clin Endocrin Metabol. 2004;89:318−323.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!