Mindkét fogyási módszernél kedvező élettani hatásokat mutattak ki túlsúlyos cukorbetegek körében, de az időszakos böjtöt választóknál kisebb volt a lemorzsolódási arány.

Ebben a valós klinikai gyakorlatot tükröző vizsgálatban, pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az edoxaban hatékonyabbnak bizonyult az ischaemiás stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésében, mint a többi orális alvadásgátló kezelés. Ugyanakkor az edoxaban biztonságossági profilja is kedvező volt.

A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.

Parkinson-kórban a hagyományos, dopamin-helyettesítő terápiák sikertelensége esetén előrehaladott terápiás lehetőségek alkalmazására kerül sor, köztük mély agyi stimulációra, levodopa/karbidopa intesztinális gélre vagy folyamatos szubkután apomorfin-infúzióra.

A savfüggő betegségek – mint amilyen a gasztroduodenális fekélybetegség is – kezelésében az elmúlt két évtizedben szinte egyeduralkodóvá váltak a protonpumpagátló szerek. A fent említett betegség egyik legfontosabb kóroki tényezője a Helicobacter pylori nevű baktérium, így a fekélybetegség gyógyítása és szövődményeinek megelőzése szempontjából a legfontosabb teendő a Helicobacter eradikációja, melynek két legfontosabb pillére az adekvát savszekréció-gátlás, illetve a baktérium ellen hatékony antibiotikumok adása. Jelen tanulmányban a savszekréció-gátlás jelentőségét tekintjük át, elemezve az alkalmazott gyógyszercsoport hatásosságát és biztonságosságát.

Egy új gyógyszer forgalomba hozatali engedélyezése a klinikai vizsgálatokból származó eredményeken, az előnyök és kockázatok értékelésén alapszik. A klinikai vizsgálatokban résztvevő személyeknek szigorú beválasztási és kizárási kritériumoknak kell megfelelniük, kiválogatva a betegek azon szűk körét, akik feltehetőleg a legtöbbet profitálják majd a terápiából és akiknél a legkevesebb mellékhatás várható.

28 randomizált vizsgálat átfogó metaanalízise jelentős különbségeket mutatott ki az orális antikoagulánsok kardiovaszkuláris biztonságában. A miokardiális infarktus kockázata rivaroxaban esetében volt a legalacsonyabb. Ezt követi az apixaban, a VKA, és az edoxaban, míg a rizikó legmagasabb a placebo és a dabigatran esetében. Az akut koronária események rizikójának különbségei befolyásolhatják a kezelés megválasztását, és ezeket a különbségeket figyelembe vehetjük az antitrombotikus kezelés személyre szabása során. (Angiology. 2020;71(1):27-37.)

Egy ország alkoholbetegeinek száma nemcsak egészségügyi, de társadalmi mutatója is az adott közösségnek.

A retrospektív, obszervációs ARISTOPHANES vizsgálatban három új típusú orális antikoaguláns (NOAC) és a warfarin adása során kialakult stroke/szisztémás embolizáció (stroke/SE) és súlyos vérzés (SV) gyakoriságát hasonlították össze összesen 285 292, nem valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő beteg adatainak felhasználásával.

A korszerű kezelés lényege a korszerű szemlélet jegyében felállított diagnózis, a korszerű antidepresszívum választása, majd beállítása és a gyógyulási folyamat végigkövetése a teljes funkcionális gyógyulásig, illetve a gyógyult állapot stabilizálódásáig. Ehhez a korszerű antidepresszívum-paletta mellett folyamatos terápiás figyelemre, szakmai tudatosságra van szükség.