A hazai valós klinikai adatok megerősítik a nemzetközi tapasztalatokat, miszerint a betegek döntő hányada (67%) a 4 éves utánkövetési időszakon túl is stabil, további kezelést nem igényel, miközben a 4 éven belüli terápiaváltás (15%) vagy ismételt ciklus (12%) aránya alacsony maradt.

Az SM önmagában nem befolyásolja jelentős mértékben a terhesség lefolyását, a magzat kihordását, illetve a magzat prenatális és posztnatális fejlődését, így megfelelő terápiás stratégia mellett biztonságos gyermekvállalás érhető el.

A patogenetikai folyamatok megismerése lehetővé tette olyan célzott biológiai kezelések kidolgozását, melyekkel az immunválasz megbomlott egyensúlyának a helyreállítása által hosszabb távon is klinikai remisszió és nyálkahártya-javulás érhető el.

A vakcináció  a  neuroimmunológiai betegséggel élők esetében  –  hasonlóan  az egészségesekhez  – általánosságban nem ellenjavallt.

Április 27-én frissítette a MANIT azt az iránymutatást, amelyet a neuroimmunológiai betegek Covid elleni oltására vonatkozóan tettek közzé, és amit korábban a MedicalOnline is közölt.

A vakcináció a neuroimmunológiai betegséggel élők esetében – hasonlóan az egészségesekhez – általánosságban nem ellenjavallt. Az autoimmun betegek immunizációja során észlelhető oltási reakciók és szövődmények incidenciája megegyezik az egészséges populációban is tapasztalt előfordulási gyakorisággal.

Az új koronavírus nem tűnt el, tovább terjed a világban, így az ezzel kapcsolatos nehézségek valószínűleg még sokáig, várhatóan évekig is fennmaradhatnak. Jó hír azonban, hogy az elmúlt időszak sok tapasztalattal járt az SM betegek gondozását és ellátását illetően.

Nem indokolt a gyógyszeres terápia abbahagyása vagy változtatása a CoVid-19-től való félelem miatt, olvasható a PharmaOnline-on.

A Sclerosis Multiplex (SM) fiatal felnőttkorban a központi idegrendszer (KIR) autoimmun-gyulladásos, neurodegeneratív megbetegedése.

A Crohn-betegség mintegy 15%-ban 60 éves kor felett kezdődik, feltehetően inkább környezeti, mint genetikai tényezők hatására. Az első fellángolásra kisebb valószínűséggel jellemző a hasi fájdalom, a hasmenés és az anaemia. Gyakoribb a testsúlycsökkenés, a vérzés, a láz és a paradox székrekedés.