Indokolt-e cardialis decompensatioban az LMWH adása? Mikor érdemes megszüntetni a profilaxist tranziens immobilizáció mellett? Esetek és kérdések a trombózisprofilaxisról és -terápiáról.

Trombózisprofilaxis és -terápia az onkológiai gyakorlatban – prosztata-, colon-, neuroendokrin tumor. Hogyan kezeljük a trombóziskockázatot ezekben az esetekben?

Hazánkban a mindennapi gyakorlatban egyelőre az orvosok kevés tapasztalattal rendelkeznek NOAC-ok helyes alkalmazását illetően vérzéses szövődmények, akut műtéti helyzetek esetén.

A károsodott vesefunkció a stroke és szisztémás embolizáció független előrejelzője nem-valvuláris pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek esetén. A vesefunkció figyelembevétele javíthatná a rizikóstratifikációt PF-ban.

Szimptomatikus vénás thromboemboliás eseményen (VTE) átesett, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén magasabb a rekurrens VTE kockázata. Az EINSTEIN DVT és EINSTEIN PE vizsgálatokban a vesefunkció károsodása emelte a major vérzés kockázatát az enoxaparin/K-vitamin antagonista (VKA) csoportban, míg a rivaroxabannal kezelt betegek esetén nem.

Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén az új típusú orális antikoagulánsok, a jóváhagyott dózisban legalább olyan hatékonyak, és biztonságosan alkalmazhatók, mint a hagyományos szerek.

A beszűkült vesefunkció mind az artériás, mind a vénás keringésben nagyobb thrombotikus kockázattal társul,  ugyanakkor a beszűkült vesefunkció az antikoaguláns kezeléssel kapcsolatban előforduló vérzések kockázatát is növelheti.

A ROCKET AF vizsgálatban az összes, valamint a randomizált kezelések szerinti major vérzéses szövődmények kezelésének és kimenetelének elemzése azt mutatta, hogy a rivaroxabannal kezelt betegek esetén szignifikánsan kevesebb esetben volt szükség friss fagyasztott plazma (FFP), valamint prothrombin komplex koncentrátum (PCC) alkalmazására, mint warfarinnal kezelt betegek esetén. A vörös vértest (vvt) massza transzfúzió szükségessége, valamint a vérzés utáni kimenetel hasonló volt a rivaroxabanra, vagy warfarinra randomizált betegek körében.

Nemcsak a sebészeti beavatkozáson áteső, hanem a belgyógyászati betegek közül is sokan ki vannak téve a mélyvénás thrombosis és a vele azonos patofiziológiai alapokon álló pulmonális embolia fokozott kockázatának

A Xa faktor szelektív gátlása hatásos lehet a vénás tromboembóliák kezelésében és megelőzésében, amint azt a szubkután adagolt indirekt Xa gátló fondaparinux-szal végzett vizsgálatokban is bebizonyosodott.