Az állami szerepvállalás szociáldemokrata gondolat
Tizenkétezer kórházi ágy van fővárosi fenntartásban, az országos kapacitás több mint negyven százaléka is a központi régióban összpontosul. Az ellátást újfajta térségekbe szervező rendszer jelszava a hatékonyság, amely a szolgáltatóknál országszerte központosítással, a betegeknél irányítással, a tulajdonlást illetően államosítással jár. Niczky Emőke Velkey György kormánypárti és Havas Szófia ellenzéki egészségpolitikust kérdezte.
N. E.: A Semmelweis-terv szerint Budapest három nagyobb ellátási egységre különülne. Mit jelentene ez a gyakorlatban?
V. Gy.: A tervet sokan az ellátásszervezéssel azonosítják, noha annál sokkal többről van szó. Térségi koncepciója a nemzetközi adatokból és a magyar valóságból indul ki. Mindkettő alapján világos, hogy egy-másfél millió ember képez egy ellátóegységet, ez talán a vidéki egyetemek környezetében látható leginkább.
N. E.: Az említett létszámot mintha a magánbiztosítók számolták volna ki a kockázatközösség nagyságára.
H. Sz.: Biztos, hogy nem így van, ez csak aljas ellenzéki rágalom lehet!
V. Gy.: Ez tényleg nem így van, magánbiztosítókról sem mi beszéltünk. Sok minden az egyetemek vagy nagy kórházak köré szervezhető. Egy kis megyei kórházban képtelenség a megye egész lakosságára fajsúlyos ellátásokat telepíteni, mert kicsi a lélekszám. Három vidéki egyetem van, ezek egyértelműen komplex ellátóközpontok. Ugyanakkor nyolc ellátótérségről beszélünk országosan, mert Borsodban a megyei kórház fajsúlyos, csaknem minden ellátást biztosítani képes intézménnyé nőtte ki magát, a nyugati négy nagy megyei kórház pedig együtt képes ellátni a nagy távolságra lévő egyetemek feladatait. Így áll össze az öt vidéki térség, hozzájuk csatlakozik a fővárost ellátó három.
N. E.: A fővárosi helyzet azonban nem ilyen vegytiszta.
V. Gy.: Igaz, az agglomerációból és a szomszédos megyékből ideérkezőkkel, valamint a progresszív ellátás miatt egész országból ideküldöttekkel a fővárosnak legalább négymillió emberről kell gondoskodnia. Ahhoz, hogy az ő ellátásukat is logikusan szervezzük, a hagyományok, a földrajzi fekvés és az úthálózat miatt kézenfekvőnek látszik a három térség kialakítása. Ez azonban nem ugyanazt jelenti, mint vidéken, hiszen a távolságok a fővároson belül kisebbek. A térségi igazgatóságok mindenütt meglesznek külön-külön, de a három, Budapestet is magában foglaló térség a közös fővárosi igazgatóság egy-egy alegységét képezi majd.
H. Sz.: Az ellátásszervezés hol ilyen, hol olyan szövegkörnyezetben bukkan fel. Utoljára a nagy sikerű, 2008-as népszavazásnál került elő, ennek következében most itt ülünk egymással szemben Velkey doktorral. Egyébként azt vallom, hogy az egyetemeknek nem feladatuk a kórházak üzemeltetése.
N. E.: Erről szó sincs.
H. Sz.: Dehogynem, különben miért telepítenék az ellátást a négy egyetem köré? Az egyetemnek a világon mindenütt az a dolga, hogy oktasson, a gyakorlati képzést pedig az oktatókórházakban kell folytatni. Azzal sem értek egyet, hogy az oktatási államtitkár a legnagyobb kórháztulajdonos nálunk, mert a klinikák irdatlan ágyszáma hozzá tartozik. Ennek semmiféle logikája nincs. A betegirányító egységeknek pedig jóval magasabb a fenntartási költségük, mint az OEP-é. Az egészségügyben most mínuszok vannak, jövőre százmilliárddal kap kevesebbet az ágazat.
N. E.: Az a gyógyszerkasszára vonatkozik.
H. Sz.: Igen, de visszacsap majd a gyógyító-megelőző kasszára. A Semmelweis-terv sajnálatosan nem foglalkozik azzal, hogy miből lesz az ágazatnak több forrása. Az ingatlaneladásokból nemigen lesz pénz, mert áll a piac. A kormány tervei járulékcsökkentésről is szólnak, az viszont újabb forráskivonást jelent, ami tovább rontja az ellátást. A három budapesti központ létrehozása pedig százmilliárd forintba kerül. Álmodik a nyomor. Boldog lennék, ha klassz kórházakat lehetne építeni, de az általunk 2007-ben kiürített ingatlanok még most is ott állnak eladatlanul, miközben éves szinten hatmilliárdot költünk az üres épületek őrzésére. Sok politikus úgy gondolja, az egészségügyet tetszés szerint át lehet szabni, és majd termeli a pénzt. Nincs ilyen opció, előbb befektetésre van szükség. Ha bezárok valamit, máshol kell építkeznem, ahová átviszem a betegeket.
...
N. E.: Mennyi önállóságuk maradna a kórházaknak az államosítás után?
V. Gy.: Szerintem önálló egységekre, de közöttük erős működési integrációra van szükség. Hasonló úton indult el a főváros például a közös beszerzésekben. Ez a logika jó, de nagyobb volumen kell, hogy hatékonyabb legyen.
H. Sz.: Rá kell kényszeríteni egyes kórházakat a gyógyításra, mert a beteg amúgy zavarja a szabad kibontakozást. Kérdés azonban, hogy például egy befuccsolt CT-t ki fog megjavíttatni.
V. Gy.: A közös fenntartónak kell intézkednie, ehhez professzionális intézményfelügyelet kell.
H. Sz.: És ki itt a bolsevik?
V. Gy.: Az állami szerepvállalás növekedése szociáldemokrata gondolat. A bolsevik gondolat az, hogy vedd el erőből. Az egészségügyben az elmúlt húsz évben erőszakos privatizációt terveztek, ami sok más területen végbement. Ennek sok mellékhatását érzékeljük, civódás van a tulajdonosok között, aminek a beteg látja kárát. Én is elég demagóg voltam? Ki kell mondani, hogy egy érdekektől agyonszabdalt országban a központosító gondolat igenis megoldást jelent.
