Basic HTML Version
megkerülhetetlen kérdés az, hogy a szakma, és végső soron az orvos és az egészségügyi
szakszemélyzet hogyan viszonyul a rendszerhez. A különféle intézményi integrált informati-
kai megoldások ugyan könnyíthetik az adatbevitelt, de az adatszolgáltatás mindenképpen
növekvő adminisztrációs terhet jelent a most is túlterhelt egészségügyi szakszemélyzet szá-
mára. A regiszter összes adatelemének direkt finanszírozási döntéshez kapcsolása pedig az
adatok torzulásához vezethet, melyeket az ellenőrzés a rendelkezésre álló kapacitásokból
adódóan csakis esetlegesen, mintavételszerűen és utólagosan képes korrigálni.
A fentieket figyelembe véve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által javasolt
rendszer egy indikáció, és terápiaoldalról megközelített regiszter, azaz szakmaspecifikus
betegségregiszterek összessége. A szükséges jelentési folyamat a tételes elszámolási
rendszerrel összekapcsolható, ezáltal az adminisztratív terhek mérsékelhetők. A rendszer
alapelve, hogy a finanszírozói oldalon egy – az OEP és a szakma által együttesen megha-
tározott – minimálisan szükséges adatmennyiség látszik, amely a tételes finanszírozás el-
számolásához és az eredményességalapú finanszírozás megalapozásához szükséges. Ezt
az adatmennyiséget bővítheti ki a szakma a saját vizsgálandó paramétereivel úgy, hogy az
OEP az egységes és egymással kompatibilis szerkezeti alapokat biztosítja hozzá. Az adatok
megbízhatóságát úgy garantálná a rendszer, hogy – bár a keretrendszert az OEP üzemel-
teti – az OEP csak a tételes finanszírozás elszámolásához szükséges minimális adatokhoz
fér hozzá. Az érintett Szakmai Kollégiumi tagozatoknak korlátlan hozzáférést biztosít az OEP
az adatokhoz, mellyel a szakmai munka színvonala emelhető, a tudományos kutatásokban az
ország szakembergárdája nagyobb mértékben veheti ki a részét.