Gyulladásellenes szer a bőrrák ellen

Bár a celecoxib szájon át alkalmazva bizonyos emberekben növelheti a szívinfarktus és a stroke veszélyét, helyi alkalmazása biztonságos és hatékony lehet olyan személyekben, akik hajlamosak a bazális sejtes rákra – legalábbis így gondolja Jean Tang, aki a Cancer Prevention Research -ben ma közölt kutatásait munkatársaival a Kaliforniai Egyetemen (San Francisco) végezte. Eredményeikről az EurekAlert számolt be.

 

Vizsgálataikat az ösztönözte, hogy ismert, hogy egerekben a celecoxib többféle bőrrák, köztük a squamosus sejtes bőrrák növekedését is gátolja. Kérdésük az volt, hogy vajon hasonló hatással van-e a bazális sejtes rákra is, amely az Egyesült Államokban a leggyakoribb emberi karcinóma, és gyakorisága egyre nő, még a fiatalokban is.

 

A celecoxib gátolja a Cox-2 enzimet, amelynek szerepe van a krónikus gyulladásban, és ennek tudják be a bőrrákra gyakorolt hatását, mivel ismert, hogy a krónikus gyulladás többféle rákkal is kapcsolatba hozható. A kutatók először egerekben vizsgálták, hogy a Cox-2 szerepet játszik-e a bazális sejtes bőrrákban. Kísérleteikben olyan egereket használtak fel, amelyekben hasonló genetikai mutáció volt jelen, mint a bazális sejtes karcinómára hajlamos emberekben. Ezekben az egerekben ionizáló sugárzás hatására számos bazális sejtes rák alakult ki. Ha az ilyen egerekból eltávolították a Cox-2 termelődését irányító gént, akkor tumorterhelésük (amit a tumorok száma és nagysága határoz meg) 70 százalékkal csökkent. Ha a Cox-2 hatását farmakológiailag gátolták celecoxib adásával, 35 százalékkal csökkent a tumorterhelés. Ha viszont fokozták bennük a Cox-2 termelődést, daganataik nagysága megkétszereződött.     

 

Ezt követően a kutatók embereken végeztek randomizált, kettősvak klinikai vizsgálatot. Hatvan olyan személyt vontak be a kísérletbe, akiknek öröklött hajlamuk volt a bazális sejtes rákra. Az ilyen személyekben életük során többszáz elváltozás alakul ki, amelyeket a bőrgyógyásznak rendszeresen ellenőriznie kell. A beteg fele napi 2x200 mg celecoxibot szedett, a többiek placebót kaptak. A betegek két éven át szedték a gyógyszert, és háromhavonta ellenőrizték őket, három éven át.

 

Bár a vizsgált időszakban mindkét csoportban kialakultak új karcinómák, de a celecoxibot szedő személyekben a tumorok növekedése csak feleakkora volt, mint a placebót kapókban. Ez azonban csak azokra a betegekre nézve volt igaz, akikben 16-nál kevesebb volt az elváltozások száma. Ha 16 vagy több tumora volt a személynek, a celecoxibnak nem volt kimutatható hatása, ami arra utal, hogy ha nagyon súlyos a betegség, akkor ezzel a gyógyszerrel már nem befolyásolható.