Ádám Veronikáról
2010. március 15. 16:40
.jpg)
Tanulmányok, szakmai múlt:
1967-ben érettségizett, majd felvették a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol 1973-ban szerzett általános orvosi diplomát. Diplomájának megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézetben helyezkedett el, de már 1974-ben a SOTE II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézetéhez került. 1981-ig tanársegéd, 1986-ig adjunktus, utána docens, 1990-ben tanszékvezetői és egyetemi tanári kinevezést kapott az Orvosi Biokémiai Intézetben, ahol biokémiát tanít angol nyelven. 1996 és 1999 valamint 2003 és 2009 között az egyetem rektorhelyettese volt. Az egyetem tudományos ügyeivel foglalkozott. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Vendégkutatóként dolgozott Londonban és New Yorkban. 1982-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, majd 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA és a Semmelweis Egyetem közös Neurobiokémiai Kutatócsoportjának vezetője lett. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává. Korábban már az Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottság és a Klinikai Idegtudományi Bizottság tagja lett. 1990-ben a Magyar Biokémiai Egyesület vezetőségi tagjává, 2001-ben az Európai Neurokémiai Társaság főtitkárává és a Nemzetközi Neurokémiai Társaság elnökségi tagjává választották. 1996-ban a Journal of Neurochemistry és a Medical Science Monitor, 2009-ben a Brain Research Bulletin című szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja lett.
Kutatás:
Területe az idegek oxidatív károsodásának tanulmányozása. Az 1980-as évektől a neurotranszmitterek felszabadulásának szabályozásával, regulációjával foglalkozott. Ebben a kérdéskörben a neurotranszmisszió és a depolarizáció-transzportok kvantitatív összefüggését vizsgálta. Tevékenysége jelentős az izolált idegvégződésekben a szabad citoplazmikus nátriumkoncentrációjának mérése területén.
A 2000-es évek elején az agyérrendszerrel kapcsolatos (cerebrovaszkuláris), valamint az neurodegeneratív betegségek molekuláris mechanizmusát kezdte el vizsgálni munkacsoportjával. A káros oxigénvegyületek keletkezésének új molekuláris mechanizmusát írta le. Tudományos közleményeiből több mint kilencven angol nyelven jelent meg.
Magánélet:
Házas, férje Vizi E. Szilveszter kutatóorvos, az MTA elnöke 2002 és 2008 között. Házasságukból egy fiúgyermek született.
Díjak, elismerések:
Szentágothai János-díj (1998)
Batthyány-Strattmann László-díj (2000)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000)
Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2005, OTKA)
Széchenyi-díj (2010)
1967-ben érettségizett, majd felvették a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol 1973-ban szerzett általános orvosi diplomát. Diplomájának megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézetben helyezkedett el, de már 1974-ben a SOTE II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézetéhez került. 1981-ig tanársegéd, 1986-ig adjunktus, utána docens, 1990-ben tanszékvezetői és egyetemi tanári kinevezést kapott az Orvosi Biokémiai Intézetben, ahol biokémiát tanít angol nyelven. 1996 és 1999 valamint 2003 és 2009 között az egyetem rektorhelyettese volt. Az egyetem tudományos ügyeivel foglalkozott. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Vendégkutatóként dolgozott Londonban és New Yorkban. 1982-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, majd 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA és a Semmelweis Egyetem közös Neurobiokémiai Kutatócsoportjának vezetője lett. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává. Korábban már az Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottság és a Klinikai Idegtudományi Bizottság tagja lett. 1990-ben a Magyar Biokémiai Egyesület vezetőségi tagjává, 2001-ben az Európai Neurokémiai Társaság főtitkárává és a Nemzetközi Neurokémiai Társaság elnökségi tagjává választották. 1996-ban a Journal of Neurochemistry és a Medical Science Monitor, 2009-ben a Brain Research Bulletin című szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja lett.
Kutatás:
Területe az idegek oxidatív károsodásának tanulmányozása. Az 1980-as évektől a neurotranszmitterek felszabadulásának szabályozásával, regulációjával foglalkozott. Ebben a kérdéskörben a neurotranszmisszió és a depolarizáció-transzportok kvantitatív összefüggését vizsgálta. Tevékenysége jelentős az izolált idegvégződésekben a szabad citoplazmikus nátriumkoncentrációjának mérése területén.
A 2000-es évek elején az agyérrendszerrel kapcsolatos (cerebrovaszkuláris), valamint az neurodegeneratív betegségek molekuláris mechanizmusát kezdte el vizsgálni munkacsoportjával. A káros oxigénvegyületek keletkezésének új molekuláris mechanizmusát írta le. Tudományos közleményeiből több mint kilencven angol nyelven jelent meg.
Magánélet:
Házas, férje Vizi E. Szilveszter kutatóorvos, az MTA elnöke 2002 és 2008 között. Házasságukból egy fiúgyermek született.
Díjak, elismerések:
Szentágothai János-díj (1998)
Batthyány-Strattmann László-díj (2000)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000)
Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2005, OTKA)
Széchenyi-díj (2010)
