Dr. Móczár István és Dr. Jakab Zoltán álláspontja.
Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban ígéretet tett arra, hogy megmenti az egészségügyet. A hogyanról akkor nem sok szó esett, s ugyan a helyzetfelmérés zajlik, a hosszabb távra szóló stratégiai elképzelések ma sem ismertek, sokak szerint októberig, az önkormányzati választásokig nem is lesznek azok. De mennyi ideje van a kormánynak, pontosabban mennyi türelme van a változásra váró ágazatnak? Ahány nézőpont, szinte annyiféle válasz. Dr. Móczár István és Dr. Jakab Zoltán álláspontja.
Nagyobb lehet most a mozgástér
Ha egy kormány nagyon akar valamit, arra a forrást is elő tudja teremteni, mint ahogy annak is mindig megtalálják a módját, hogy a focira biztosan jusson pénz. Ha komolyan gondolják az ágazat megmentését, meg fogják találni annak is a lehetőségét.
 Az alapellátás megerősítése például  sok milliárd forintot tudna megtakarítani a szakrendelőknek és  kórházaknak, hiszen a háziorvosok képesek lennének helyben sokkal több  vizsgálatot elvégezni, ha megfelelő lenne a finanszírozás. A  háziorvosoknál olcsóbban senki sem tud egy EKG-t, kislabort vagy 24 órás  vérnyomásmérő vizsgálatot elvégezni, mégis a legtöbb rendelőből tovább  kell küldeni a beteget a műszerezettség hiánya miatt. Kell többletforrás az ágazatba, ám nem csak a pénzen múlik a siker. Az utóbbi években legtöbben a munkakörnyezet labilitását és a jogbizonytalanságot (például OEP korbácsrendelet)  szenvedték meg – a gyógyítási szempontok helyett a rövid távú fiskális  szemlélet előtérbe kerülése keserítette meg az alapellátásban dolgozók  munkáját.
Az alapellátás megerősítése például  sok milliárd forintot tudna megtakarítani a szakrendelőknek és  kórházaknak, hiszen a háziorvosok képesek lennének helyben sokkal több  vizsgálatot elvégezni, ha megfelelő lenne a finanszírozás. A  háziorvosoknál olcsóbban senki sem tud egy EKG-t, kislabort vagy 24 órás  vérnyomásmérő vizsgálatot elvégezni, mégis a legtöbb rendelőből tovább  kell küldeni a beteget a műszerezettség hiánya miatt. Kell többletforrás az ágazatba, ám nem csak a pénzen múlik a siker. Az utóbbi években legtöbben a munkakörnyezet labilitását és a jogbizonytalanságot (például OEP korbácsrendelet)  szenvedték meg – a gyógyítási szempontok helyett a rövid távú fiskális  szemlélet előtérbe kerülése keserítette meg az alapellátásban dolgozók  munkáját.
A mostani kormány könnyebb helyzetben van, mint a korábbi: nemcsak a kétharmados parlamenti többségre támaszkodhat, hanem az önkormányzatokra is. Ha októberben meg tudják erősíteni a városokban és megyékben immáron négy éve meglévő hatalmukat, beindulhat a nagyarányú átszervezés. A kormánypárti polgármesterek és helyi képviselő-testületek nyilvánvalóan jobban hajlanak majd a kompromisszumra saját kormányukkal, mint az előző ciklus egészségügyi minisztereivel, s maguk az egészségügyi dolgozók is jobban elfogadhatják az intézkedéseket.
Magyarországon nemcsak a gazdaság beteg, hanem az emberek is, akik mind fizikálisan, mind lelkileg „lepusztultak” – beteg emberekkel pedig nem lehet prosperáló gazdaságot, szebb jövőt építeni. Ha a kormányzat egy hiteles filozófia mentén képes lesz változtatni a korábbi életszemléleten és reményt adni az embereknek, sokkal nagyobb mozgástere lesz az esetleg népszerűtlen intézkedések véghezvitelében is.
Dr. Móczár István
maglódi háziorvos
 Nincs idő még egy kampányra
Nincs idő még egy kampányra
A választások előtt semmi konkrétumot nem tudhattunk meg az „évek óta kormányzásra kész” Fidesz egészségpolitikai terveiről. Megalakult az új kormány, mögötte ott az elsöprő parlamenti többség, ám a tervekről még most is vajmi keveset tudunk, pedig hónapok teltek el, s immár ismét kampányidőszakba fordulunk, ami újfent halogatásra ad indokot. Tartok tőle, hogy a kormányzat csak az októberi voksolást követően áll elő a cselekvési tervvel – s ez még mindig a jobbik eset, mert azt feltételezi, hogy létezik ilyen, csak a szavazatmaximálás szándéka miatt jegelik. A kormánypártnak ugyanis több olyan döntést is meg kell hoznia, aminek ellenzékként kerékkötője volt.
A jelenlegi helyzet természetesen nem függetleníthető attól, hogy a finanszírozási anomáliák és azok következményei nem új keletűek. A legfontosabb teendő egyrészt a finanszírozás betegkövetővé tétele, másrészt az életképtelen kórházak számának csökkentése, s az így megtakarított összegből a forráshiány mérséklése (önmagában a volumenkorlát eltörlésétől még nem lesz több pénz a zárt kasszában). Minél később látnak neki az átalakításnak, annak annál radikálisabbnak kell lennie, hogy a konfliktusok árán véghezvitt átalakítások pozitív hozadéka még ebben a választási ciklusban beérjen. Kérdés, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában az egyeztetések csak a látszatot szolgálják-e vagy érdemben is lehet befolyásolni a döntéseket. Persze az is igaz: nemhogy az ágazatban, olykor egy szakmán belül sincs egységes álláspont egy-egy konkrét kérdésről.
Némileg megnyújthatja ugyan a kivárás időszakát, hogy az orvostársadalom egy igen jelentős része inkább konzervatív beállítottságú, ám hamarosan a lojalitáson felül fog kerekedni a saját érdek. Kimondva-kimondatlanul, de mindenki tisztában van azzal, hogy érdeksérelem nélkül nem lehet előrelépés – az érdeksérelmeket pedig lobbierejéhez mérten mindenki igyekszik majd minimalizálni.
Dr. Jakab Zoltán
baleseti sebész főorvos, váci Jávorszky Ödön Kórház; MSZP Pest megyei elnökhelyettes
Dr. Feller Antal és Dr. Varga Zoltán álláspontját itt, Dr. Velkey György és Dr. Varga Imre álláspontját pedig itt olvashatja!























 
               
                     
                    