Fogyatkozó és öregedő magyarság
2010. április 22. 10:05
A II. világháború után Magyarország volt az első európai állam, ahol a születések száma tartósan a reprodukciós szint alá süllyedt. E tendencia azóta sem változott, így meglehet, a század közepére 9 millióan sem leszünk.
Elkedvetlenítő adatainkkal azonban nem állunk egyedül a kontinensen. A közismerten s hagyományosan családbarát földközi- tengeri országokban – a görögöknél, spanyoloknál és olaszoknál – hasonlóan alacsony a gyermekvállalási kedv, bár mintha az utóbbi években némi elmozdulás történt volna. A népesség középtávú fennmaradásához a teljes termékenységi rátának (a szülőképes korú nőkre eső születések átlagának) el kellene érnie a 2,1-es értéket (lásd később). A skandináv országokban azonban 1,8-1,9 a termékenységi mutató, míg Franciaországban – a családbarát politikának, a családi adózásnak, a bölcsődei-óvodai hálózatnak köszönhetően – majdnem teljes a reprodukció. Világviszonylatban is a közép-kelet-európai, rendszerváltó országok a sereghajtók – említi meg Kamarás Ferenc.
Ahhoz, hogy a társadalom ne kezdjen el fogyni, élete folyamán minden asszonynak legalább egy leánygyermeknek kell életet adnia. Ezzel azonban csak akkor kalkulálhatnak a statisztikusok, ha a nők átlagosan két gyermeket szülnek – magyarázza a Központi Statisztikai Hivatal népességstatisztikai főosztályának főtanácsadója. Születéskor ugyanis mindig a fiúk vannak többségben, így 10 nőnek 21, 100-nak pedig 210 gyermeknek kell életet adnia ahhoz, hogy 10, illetve 100 leány megszületését biztosítsák, így jön ki az előbb említett 2,1-es termékenységi ráta.
Folytatás a 7. oldalon
Elkedvetlenítő adatainkkal azonban nem állunk egyedül a kontinensen. A közismerten s hagyományosan családbarát földközi- tengeri országokban – a görögöknél, spanyoloknál és olaszoknál – hasonlóan alacsony a gyermekvállalási kedv, bár mintha az utóbbi években némi elmozdulás történt volna. A népesség középtávú fennmaradásához a teljes termékenységi rátának (a szülőképes korú nőkre eső születések átlagának) el kellene érnie a 2,1-es értéket (lásd később). A skandináv országokban azonban 1,8-1,9 a termékenységi mutató, míg Franciaországban – a családbarát politikának, a családi adózásnak, a bölcsődei-óvodai hálózatnak köszönhetően – majdnem teljes a reprodukció. Világviszonylatban is a közép-kelet-európai, rendszerváltó országok a sereghajtók – említi meg Kamarás Ferenc.
Ahhoz, hogy a társadalom ne kezdjen el fogyni, élete folyamán minden asszonynak legalább egy leánygyermeknek kell életet adnia. Ezzel azonban csak akkor kalkulálhatnak a statisztikusok, ha a nők átlagosan két gyermeket szülnek – magyarázza a Központi Statisztikai Hivatal népességstatisztikai főosztályának főtanácsadója. Születéskor ugyanis mindig a fiúk vannak többségben, így 10 nőnek 21, 100-nak pedig 210 gyermeknek kell életet adnia ahhoz, hogy 10, illetve 100 leány megszületését biztosítsák, így jön ki az előbb említett 2,1-es termékenységi ráta.
Folytatás a 7. oldalon
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
