Újraállamosítás előtt a kórházak? I. rész

Súlypontiak állami kézben

Nem hivatalos tervek szerint a párt a súlyponti kórházakat, illetve további 6–12 szakmai centrumot „államosítana”. (Az is igaz ugyanakkor, hogy az országos központok jelentős része ma is az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt áll – a szerk.) A kiszivárgott elképzelések szerint a szóban forgó intézmények működését az állam garantálná, míg a többieknek a saját erejükből kellene talpon maradniuk. A kétharmados többséggel rendelkező Fidesznek alapvetően két forgatókönyve volt, ám a választások eredményei alapján azokat porolhatják le, amelyek a szinte korlátlan törvénykezési lehetőséggel számolnak. A változtatáshoz ugyanis elengedhetetlen az önkormányzati törvény minősített többséggel, azaz az országgyűlési képviselők kétharmadának támogatásával lehetséges módosítása.

Az önkormányzati törvény az ellátórendszer szemszögéből nézve két fontos területet is szabályoz: a kórházak tulajdonjogát és magát a teljes közigazgatási rendszert. Információink szerint a Fidesz átalakítási tervei a közigazgatás átalakításához kapcsolódnak, és nem központi állami, hanem regionális igazgatás alá vonnák az intézményeket. „Rebesgetik”, hogy a Fidesz a francia típusú prefektúrarendszer bevezetésén gondolkozik, és 6–7 nagy területi egységre bontott rendszerben igazgatnák hatékonyabban az országot. A Fidesz műhelyeiben vélhetően abból indulnak ki, hogy nincs értelme a megyei, illetve a helyi önkormányzatok tulajdonában tartani az intézményeket, mert azon túl, hogy rengeteg adósságot halmoznak fel, még politikai hasznot sem hoznak a helyi képviselők számára. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a helyhatóságok zöme képtelen egy-egy térség ellátórendszerének összehangolására, s főként nem szakmai hozzáértés hiányában: az érdekellentétek miatt akár egyetlen önkormányzat is megfúrhatja a racionalizálást célzó terveket.

Csorbulnak a helyi érdekek?

Az önkormányzati törvény értelmében ma az alapellátás biztosítása a helyi, míg a járó- és fekvőbetegellátásé a megyei önkormányzatok feladata – vázolta fel lapunknak a jelenlegi szabályozás hátterét a Bács-Kiskun Megyei Kórház jogtanácsosa. Kőszegfalvi Edit szerint a jogszabály módosításával ugyan állami kézbe adhatók a jelenleg önkormányzati jogosítványok, nem mindegy azonban, hogy ezt milyen körben akarják megtenni. Az intézmények – akár a kórházak, akár a szakrendelők – egy részét ugyanis az elmúlt években a helyhatóságok vagy üzemeltetésbe adták magáncégeknek, vagy saját tulajdonban lévő, de külön gazdasági szervezet irányítására bízták. Ez, főleg akkor, ha a kórház magáncég üzemeltetésében van, gondot jelenthet az esetleges visszaállamosítás esetén is. Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok esetében valamivel egyszerűbb a helyzet: a helyhatóság ugyanis dönthet úgy, hogy a céget átadja, vagy eladja az államnak. Szabályozási szempontból az is elgondolkodtató, hogy egy központosított rendszerben hogyan jelenik meg a helyi érdekérvényesítés, hiszen eddig minden fontos, a kórházakat érintő kérdésben a megyei önkormányzatok döntöttek. Az államosítás után a helyi érdekek így csorbát szenvedhetnek.

A centralizáció hatásai

Nem tartja jó ötletnek az „államosítást” Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársa. Mint rámutatott, az ellátórendszer struktúráját ma is a kormány szabja meg, átalakításához nincs szükség arra, hogy elvonják a tulajdonosi jogokat az önkormányzatoktól, amelyek így annyira kiüresednek, hogy „lassan már csak az iskolák, óvodák fenntartásáról gondoskodnak és a helyi ügyintézésért felelősek”.

Sinkó Eszter általános szabályként vallja, hogy mindenféle változtatás előtt tüzetesen meg kell vizsgálni, hogyan is működik az ellátórendszer a maga valóságában. Az Egészségbiztosítási Felügyelet ugyan jó néhány minőségi mutatót közzétett a kórházakról az elmúlt években, még sincs komplex kép arról, hogy pontosan hol milyen színvonalú a betegellátás, mennyi beteget képesek ellátni, hol kellene több orvos vagy nővér.

A helyhatóságok ráadásul sok pénzt pumpálnak az egészségügybe. A 2013-ig tartó európai uniós költségvetési ciklusban 400 milliárd forint pályázható a magyar egészségügy fejlesztésére, de a kiírások néhol 10 százalékos önrészét – összesen körülbelül 30–40 milliárd forintot – az önkormányzatok fedezik. Ekkora összegeket az állam nem fog kifizetni, így – véli a közgazdász – a központosítással a fejlesztések üteme is lelassulhat. Az önkormányzatok hajlandóak pénzt áldozni, hogy megmentsék a kórházaikat, még akkor is, ha emiatt eladósodnak – tette hozzá, leszögezve, hogy mindezek ellenére jobb rendszernek tartja a mostanit. Sinkó szerint a kormányzat feladata, hogy a működési környezeti feltételeket megszabja, az állam felelőssége eldönteni – és ezt képes is befolyásolni –, hogy a forrásokat mire fordítsák. Elismerte ugyanakkor, hogy az önkormányzatok időnként irracionálisan ragaszkodnak egy-egy intézmény fenntartásához még akkor is, ha a betegek nem kapnak megfelelő ellátást, vagy az adott kórház egyszerűen nem üzemeltethető gazdaságosan.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az elmúlt években a kormányzó MSZP (és SZDSZ) néhány kivételtől eltekintve fideszes vezetésű önkormányzatokkal volt kénytelen együttműködni; a nagypolitika szabályai pedig ebben a kapcsolatrendszerben is működtek, így a helyhatóságok ahol lehetett, megpróbálták megakadályozni a kormányzati terveket. Ha azonban a Fidesz képes lesz a mostanihoz hasonló eredményt elérni az önkormányzati választásokon, jóval könnyebb dolga lehet a közigazgatás, azon keresztül pedig az egészségügy átalakításában.