Újraállamosítás előtt a kórházak? II. rész

Összekuszált viszonyok

Lehetnek azonban nehézségeik is. Ha a Fidesz csak a súlyponti vagy a pólusintézményeket, illetve néhány országos központot von állami kézbe, akkor is további körülbelül 60 kórház irányításának feladatait veszi irányítás alá. Kőszegfalvi Edit emiatt úgy látja: ez a jelenlegi struktúrában, az Egészségügyi Minisztérium mostani létszámával nem megoldható. Ha a Fidesz valóban centralizációban gondolkodik, „ki kell találnia, hogyan tudna ennyi intézményt központilag irányítani” – hívta fel a figyelmet a jogtanácsos. A centralizáció ugyanis nem csupán a tulajdonosi jogok gyakorlását, de – akár regionális szinten is – a dolgozók foglalkoztatását, a központi beszerzéseket is jelenthetné, ezek a feladatok pedig csak megerősített adminisztrációs háttérrel láthatók el.

A központosított foglalkoztatás már önmagában is több kérdést vet fel. A kórházak zömében a szakdolgozók közalkalmazottként dolgoznak, de a mind a magán-, mind az önkormányzati gazdasági társaságok által üzemeltett intézményekben különálló (bár általában a közalkalmazotti munkaviszonyhoz hasonló) jogosítványokat adó munkaszerződésekkel foglalkoztatják őket. Kőszegfavi Edit szerint azonban egy államosított kórházi rendszer máshogy működne, mint a helyi centralizált. Ezért inkább a regionális szintű központosítás megvalósítását vélné célszerűbbnek, hiszen így egy jobban körülhatárolható közigazgatási egységet határoznának meg, amelynek a feladatait könnyebb áttekinteni. Így a központi beszerzés, a munkaügy és a fejlesztések kérdései is kezelhetőbbek lennének.

Regionális kísérletek

Próbálkozások, több-kevesebb sikerrel, eddig is voltak egészségügyi intézmények központi üzemeltetésére. Debrecenben jelenleg is az Önkormányzati Egészségügyi Holding Zrt. működteti a helyi Kenézy Kórházat, és az Egészségügyi Járóbeteg Központot. Nagyratörő terveket dédelgettek a budapesti szocialisták is, akik Horváth Csaba volt főpolgármester- helyettes vezetésével szintén önkormányzati holding alá rendezték volna a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő kórházakat. A tervekből végül, politikai megegyezés híján, csak a több százmilliós tanulmányok valósultak meg. Az elképzelés itt is hasonló volt, mint Debrecenben: a holding felügyelete alatt központosított beszerzéssel csökkentették volna a működési költségeket, miközben a szakmai munkába nem szólnak bele.

Annak idején abból indultunk ki, hogy egyetlen megyei önkormányzat nem képes fenntartható és jól működő helyi ellátórendszert kiépíteni, azt csak központi igazgatással, nagyobb területen lehet megtenni – indokolta lapunk kérdésére a veszprémi Csolnoky Ferenc kórház főigazgatója, mi motiválta őket a Pannon-modell létrehozásában. Rácz Jenő volt szocialista egészségügyi miniszter a környező fideszes önkormányzatok támogatását élvezve négy éve kezdte meg a széttagolt regionális intézményrendszer központosítását.

Először minden helyi intézményben felmérték, milyen szakmai profilokat tudnak megtartani, és miről kell lemondani. Ezután több kórházat, például a zircit, a várpalotait, a balatonfüredit és a sümegit is integrálták a megyei kórházba, és végrehajtották a profiltisztítást is. Zircen és Sümegen például ma már nincs aktív betegellátás, csak krónikus rehabilitáció, illetve egynapos beavatkozásokat végeznek. Ezt követően integrálták a képalkotó diagnosztikát és a radiológiát. A fennmaradó két fázisban az eddigi lépéseket regionális szinten is bevezetnék, még több kórház bevonásával, majd a környező egyetemek segítségével az intézmények igényeihez illesztenék az oktatást. A terv célja, hogy végül az összes kórházat egyetlen központból irányítsák.

Rácz Jenő szerint a minél nagyobb integrációra azért van szükség, mert Veszprém megye 350 ezer lakosa nem elég ahhoz, hogy a helyi intézmények – az összevonás dacára – gazdaságosan működjenek. Ehhez, mint mondta, 1 millió lakos lenne elegendő. Az összevonásnak a főigazgató már látja az eredményeit. A kórházakat gazdasági társaságokká alakították, és az összevonások után a rossz finanszírozási környezet dacára is sikerült stabilizálni a működésüket. Szerinte a zirci és a sümegi kórház nem élte volna túl a válságot, ma pedig képesek nyereséget termelni. A veszprémi és a várpalotai intézmény is nullszaldós. Úgy vélte, nem véletlen, hogy a bajban lévő kórházak közül egyre több érdeklődik a csatlakozásról, most például a tapolcaival tárgyalnak.

A főigazgató a helyi tapasztalatok miatt is támogatja, hogy – a Fidesz eddig ismert terveinek megfelelően – az állam vállaljon nagyobb szerepet a kórházak központi igazgatásában, bár ez alatt ő nem államosítást ért. Mint megjegyezte, a minisztériumnak az a dolga, hogy a megfelelő paramétereket meghatározza, és decentralizálja a döntéseket. Egyébként nem tartja valószínűnek azt sem, hogy a következő kormány elvonná az önkormányzatok tulajdonjogát.

A holding-modellek életképesek lennének, de sokszor anélkül próbálják megvalósítani azokat, hogy kellően végiggondolnák a feladatokat – vélekedett a helyi centralizációs tervekről Sinkó Eszter. Szerinte a fő probléma az, hogy kevés az olyan felkészült és profi szakember aki alkalmas lenne a holdingok menedzselésére. Sokszor még a kórházigazgatók sem tudják pontosan, hogyan működik a saját intézményük, így nehezen várható el, hogy azt egy nagyobb rendszerbe illeszteni képesek legyenek – tette hozzá.

A regionális együttműködés ugyanakkor nélkülözhetetlen, ismeri el a közgazdász: munkamegosztást kell kialakítani a térség egészségügyi szereplői között, aminek gyakran profiltisztítás a következménye. A központi irányítás akkor hozhat valóban eredményeket, ha a kormány pontosan tudja, honnan hova akar eljutni, és a változtatás folyamatát is tudja menedzselni. De ehhez konszenzusra van szükség az intézmények és az azokat fenntartó önkormányzatok között, ami sokszor gátat szab a célok megvalósításának.