A befektető tb-visszatérítést szorgalmaz a magánbetegeknek

Lantos, aki legutóbb a volt Telki-kórház szakrendelőjét vásárolta meg, arról is beszél az interjúban, hogy ő maximálisan tud azonosulni a köz- és a magánellátás teljes szétválasztásával:

– Magánegészségügynek én azt tartom, amikor a magántőke, kockázatot vállalva, felépít valamit a saját pénzéből, és utána magánembereknek nyújt szolgáltatást, akik azért zsebből, vagy egészségpénztárakon keresztül fizetnek. Fontos látni, hogy ezek az emberek, akik ma már éves szinten több mint tízmilliárd forintot költenek el ily módon, azzal, hogy nem az állami egészségügyben gyógyíttatják magukat, gyakorlatilag többletszolidaritást vállalnak. Épp ezért meggyőződésem, hogy a magánegészségügyi ellátást igénybevevők jogosan tarthatnának igényt egyfajta kompenzációra. (...)

Azzal, hogy az állami helyett magánszolgáltatásokat használ valaki, spórol a közkiadásokon. A logikus épp ezért az lenne, ha a magán-egészségügyi páciensnek visszajárna az általa igénybevett ellátás, beavatkozás közellátásban megszabott és az OEP felé elszámolt díjának meghatározott hányada. Az összeget az egészségbiztosítóján vagy az egészségpénztáron keresztül, egyfajta adóvisszatérítés formájában kaphatná meg, így ismét csak egészségügyi szolgáltatásra, ellátásra költhetné. Az egészségpénztárakba befolyó egyéni befizetések után már évek óta jár 20 százalékos adójóváírás, tehát jelenleg is van egy olyan csatorna, amelyen keresztül a magán-egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők egyfajta kedvezményt kapnak az államtól, még ha az maximálva is van. (...)

Ez az összeg az évi 1800-1900 milliárdos egészségügyi kiadás apró része volna, és a visszatérítés végső soron növelné a keretet, nem pedig csökkentené. Egyrészt a visszafizetésből kizárólag további egészségnyereséget vásárolnának a kedvezményezettek. Másrészt, mivel ezt csak számla ellenében lehetne igénybe venni, jelentős mértékben hozzájárulna a most még a szürke és fekete zónában működő mikro magán-egészségügyi szolgáltató szektor kifehérítéséhez, és így az állami bevételek növeléséhez is. Emellett nyilván ésszerű lenne az is, ha az online pénztárgépeket az egészségügyi magánszolgáltatókhoz is bekötnék. Nem mellesleg ezzel a betegek is nagyobb biztonságban érezhetnék magukat, mert ma semmilyen garanciát nem tudnak érvényesíteni, hiszen sok esetben számlát sem kapnak az ellátásukról. Az, hogy Magyarországon még van igény a totálisan feketén működő lakásrendelőkre, az állami egészségügyi rendszer legsúlyosabb kritikája. Ez a gebines Áfor-kút színvonala, ehhez képest már szocialista „vgmk” szint az Uzsoki-féle magánellátás, ahol, az analógiánál maradva, már nem a benzinkutasé a bevétel, hanem legalább a vállalaté. Ezt eggyel jobb verziónak tartottam, de megértem, ha a kormány nem akarja. Az egész magyar egészségügy a késői szocialista tervgazdasági rendszerre emlékeztet, annak a klasszikus hiányjelenségeivel: az egyik oldalon a pazarlással, míg a másikon a rettenetes deficittel – olvasható a vg.hu-n.