AB előtt a személyes egészségügyi adatok törlésének ügye

Magyarország a 25 EU tagállamból az egyetlen, ahol a személyes egészségügyi adatokat kényszerintézkedés keretében kezelik. Ez azért történik így, mert az információs önrendelkezési jogról és az információs önrendelkezésről szóló 2011. évi CXII. törvény 5. §-a előírja, hogy csak akkor kerülhet sor személyes egészségügyi adatok kezelésére, ha azt egy törvény kötelezően elrendeli vagy az érintett önként, írásbeli hozzájárulását adja az adatkezeléshez. Ez pontosan ugyanígy volt a korábbi adatvédelmi törvény szerint is. Egyéb lehetőséget a jog nem biztosít.

Mindez egy ideig kedvező az érintettek számára, mert törvény hiányában hozzájárulásra van szükség az adatkezeléshez. Néhány év elteltével ez az előny azonban semmivé foszlik. Az egészségügyi adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt 1998 óta 36-szor módosították már, és a kezdeti néhány, pár megabájtos adatállományokat mára tucatnyi, a teljes lakosságra kiterjedő terabájtos állományra hízlalták. A féktelen adatterrorizmus ellen semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs, az Alkotmánybíróság semmilyen korlátot nem szabott az elnyomó rendszer számára, az korlátozhatatlanul tör rá az állampolgárok magánéletére. Míg a magánlakást egyre erősödő jogi védelem illeti meg, addig az információs magánéletet semmi sem védi, az állampolgárt már az Alaptörvény eleve korlátlanul kiszolgáltatja.

Ne higgyük azt, hogy az állam ezt a lehetőséget nem ismerte fel! Nagyon is tudatában van a lehetőségeinek és bátran ki is használja. A parlament gondolkodás nélkül szavazza meg az újabb és újabb adatgyűjtéseket, amelyeket törvény rendel el – ezért bírósági jogorvoslat eleve nem is áll rendelkezésre. 2011. december 28-án az AB veszélyes útra tévedt, amikor helybenhagyta a már létező adatokon folytatott orvosi kutatások szabályozását, amely szerint ehhez semmilyen hozzájárulás nem szükséges. Tehát, Magyarország csatlakozott dr. Mengele gyakorlatához: a beleegyezés nélküli kényszerkutatás gyakorlatához. Az AB határozatát jelenleg a strasbourgi EJEB vizsgálja.

2005-ben vált számomra nyilvánvalóvá, hogy önrendelkezés mint olyan az egészségügyben nincs, helyette inkább a büntetésvégrehajtás rendszerére emlékeztet, amelyben az egészségügyi múlt (és történet) büntetett előéletként funkcionál. A korábbi betegségeket számtalan hatóság megismerheti, lekérdezheti. Bár azok már régen elmúltak, az adatokat megalázó, diszkriminatív, az emberi méltóságot durván taposó módon fel is használják. Az adatok fogságától lehetetlen megszabadulni, mert azokat gyakorlatilag mindhalálig, sőt még az után is megőrzik.

2007-ben belekezdtem egy várhatóan tíz éves projektbe. Ennek során először jogerős ítéletet szereztem a Csongrád Megyei Bíróságtól, amelyben le van írva, hogy valóban igaz: az adatkezelésre 30-50 évig tartó kényszerintézkedés alapján kerül sor. Vagyis egyáltalán nem az önrendelkezés az adatkezelés jogi alapja. Ez után alkotmányjogi panaszt nyújtottam be az AB-hez 237/D/2009. számon. Az ügyet 2011 végéig nem bírálták el, így meg kellett újítanom 2012-ben. Ez megtörtént, és most már IV/92/2012. számon fut tovább. Az Alaptörvénybe ütközés indoklását ugyancsak nyilvánosságra hoztam ezen a portálon.

Látszólag nincs igazán jó megoldás, mert hozzájárulás alapú sem lehet az adatkezelés - hiszen akkor az emberek nem adnának hozzájárulást, aztán meg pert indítanának az egészségügyi szolgáltató ellen a dokumentációs hiányosságok miatt. A megoldás megtalálásához el kell mélyedni az EU adatvédelmi irányelvében és a strasbourgi EJEB ítéleteiben. Ugyanis van megoldás. A helyes út az, ha a törvény csupán megengedné az adatkezelést (és nem tenné kötelezővé). Megjegyzem, hogy a cseh, szlovák, lengyel, román, bolgár és persze minden más EU tagállam adatvédelmi törvénye ezen az alapelven működik, de Magyarország továbbra is ragaszkodik az állampolgárok korlátlan alávetését biztosító jogi rendszerhez. Ezért nagyon komoly harc várható. Az AB napirendje szerint el akarják utasítani valamilyen ürüggyel, hogy ne kelljen foglalkozni vele.

Ezért, valószínűleg nem fog itt véget érni a küzdelem, és szükség lesz az EJEB (Európai Emberi Jogi Bíróság) vagy az ECJ (Európai Bíróság) igénybe vételére. Jellemző, hogy az egészségügyi kényszer orvosi vizsgálatok esetében is tartja magát az elnyomó állam ahhoz, hogy korlátozhatatlan jogai vannak és bátran beavatkozhat a polgárok ügyeibe, rendelkezik a testük felett. Mára a kényszer orvosi vizsgálatoknak kiterjedt és jogorvoslat nélküli rendszere alakult ki, amely semmilyen tekintettel sincs az emberi méltóságra. (...)

Az alkotmányos alapok tisztázatlansága miatt az egészségügyi adatkezelés nagyon veszélyes irányt vett. Az e-Recept rendszer célja az lett, hogy az állam feltétlenül megszerezze 10 millió személy élethosszig tartó gyógyszerfogyasztási adatait. Mielőtt egy ilyen fejlesztésbe kezdtek volna, célszerű lett volna ennek az emberi jogi alapjait kimunkálni, mert ilyen egyetlen normális jogállamban sem fordulhat elő. A vényadatok kezelése ma egyáltalán nem elégíti ki egy jogállam kritériumait. (...)

Az AB előtt ma folyamatban van egy a vényadatokkal kapcsolatos, egy a háziorvos adatelérésevel kapcsolatos és az üzemorvosi kényszervizsgálat elleni indítványom. Egy esetleges kedvezőtlen ítélet esetén az ügyeket a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fogom továbbítani – olvasható a tisztességesadatkezelés.hu honlapon.