Hogy is volt az orvosválasztásért járó díj ügye?
Orvosválasztási díj bevezetésével legalizálták volna a hálapénzt, hosszú várakozási listákkal terelték volna el a nótorius orvoshoz járókat. A Századvégtől kiperelt tanulmányok között szerepelt egy, az egészségügy átalakításának irányait kijelölő irat is, írja a vs.hu alapján az Abcúg.
Funkcióváltásként és az ellátás fejlesztéseként, nem pedig kórházbezárásként kellett volna láttatni a Századvég egyik két évvel ezelőtti tanulmánya szerint az egészségügy átalakítását. A Századvég állami megbízásból milliárdokért elkészített tanulmányait kiperelő Vs.hu egy, az egészségügy átalakítására vonatkozó tanulmányt ismertetett.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából 2014 szeptemberében készített tanulmányban az egészségügy több problémájára is igyekeztek választ találni. A hálapénz kifehérítésére például az orvosválasztási díj, főorvosi konzultációs díj, szülészorvosnál rendelkezésre állási díj bevezetését vetették fel, de jelelzték ezzel biztos, hogy csökkenne a főorvosok, intézményvezetők bevétele, ami miatt ellenállásrukra lehetne számítani. Ugyanitt felmerült az is, hogy emelt szintű ellátásért fizessenek a betegek, vagy hogy aki fizet, az előbbre ugorhat a várólistán.
Az átalakítás a Századvég szerint egyszeri 70-90 milliárd, éves szinten pedig további 230-260 milliárd forintnyi ráfordítást igényelt volna, írja a VS.hu alapján az abcug.hu.
Mint a vs.hu-n a többi közt olvasható:
Az orvosválasztásért fizetni hajlandók aránya a dokumentum szerint nagyságrendileg egybevág a kórházban hálapénzt fizetők arányával, de a megkérdezettek által kifizethetőnek gondolt összeg lényegesen kisebb, mint a tipikus hálapénzek nagysága.
„Mindebből következően az orvosválasztási díj csak akkor működhet a hálapénz legális helyettesítőjeként, ha teljesen biztosan kiváltja azt: ez meglehetősen magas listaárak meghatározását jelenti, és szükségessé teszi a díjak differenciálását (pl. a főorvos választása sokba kerül). Az adatok alapján azonban sokan vannak azok, akik természetesnek vélik, hogy választhatnak orvost, de fizetni már nem hajlandóak érte: ha tehát az orvosválasztásnak kötelező (és magas) díjtétele lenne, akkor elég sok ember lenne elégedetlen a rendszerrel.”
Ez utóbbi miatt a tanulmány megfontolandónak nevezi, hogy „egy alacsonyabb orvosválasztási díjat és egy magasabb orvosi magánkonzultációs díjat is érdemes lenne kialakítani: a konzultációs díj megfizetésével jelezhetné a páciens, hogy ő valójában hálapénzt akart fizetni.”
A szabad intézményválasztás korlátozása, vagyis a területi ellátási kötelezettség pénzügyi ösztönzőkkel való betartatása az anyag szerint „morálisan is megkérdőjelezhető gyakorlat lenne addig, amíg nincs olyan minőségbiztosítási rendszer, amely valamilyen egységes színvonalat garantálna minden ellátónál. Amiről valóban nehéz beszélni akkor, amikor magyar kórházi osztályok tömegesen nem tudják a szakmai minimumfeltételeket sem teljesíteni.”
