Vékonyan fog az ágazati ceruza
A jövő évet sem arany betűkkel jegyzik majd az egészségügyi annalesekbe. Legalábbis ez derül ki a pénzügyi javaslatokból.
A kórházak évről évre felhalmozódó adósságának csak egy részét törlesztő, immár hagyományossá vált „kasszasöprés” helyett Zombor Gábor az ágazat összes beszállítói tartozásának rendezését szeretné. Erről néhány hete, egy Budapesten megtartott konferencián beszélt, s úgy tűnik, az egykor megyei kórházi főigazgatóként is dolgozó egészségügyi államtitkár igyekszik megvalósítani ezt az elképzelését. Lapunk információja szerint ugyanis a szaktárca 80 milliárdot fordítana az eddig nem rendezett beszállítói számlák kiegyenlítésére. Annak viszontnyoma sincs – hacsak a központi költségvetés valamelyik másik során nem bukkan majd elő -, hogy a kórházak fix költségeit átvállalná az állam. Erről is volt szó korábban, mondván: az állam tulajdonosi szerepe mellé kötelezettség is járna. A fix költségek átvállalása ráadásul jelentős segítséget nyújtana az intézményeknek ahhoz, hogy csökkentsék piaci kitettségüket, magyarán: megakadályozza túlzott eladósodottságukat.
Bár az egy lépésben történő adósságrendezés jelentőségét kár lenne kicsinyiteni, ez messze nem jelentené az intézmények valódi konszolidációját. Ahhoz ugyanis a finanszírozási rendszert kellene rendbe tenni, mindenek előtt a betegellátás költségeinek elszámolásában meghatározó két elemet: az alapdíjat és az évek óta újragondolásra és újraszámolásra váró hbcs-ket. Ez utóbbira egyébként Zombor Gábor a már említett konferencián ígéretet is tett.
Ezen túlmenően azonban a hírek szerint igencsak visszafogott jövő évi pénzügyi tervet készített a minisztérium. Úgy tudjuk, hogy a kormány által rendre a prioritási lista élére helyezett alapellátásnak juthat – persze csak a kabinet jóváhagyása esetén! –10 milliárdos többlet. Ez viszont édes-kevés a háziorvosi rendszernek, legalább a jelenlegi szinten történő „életben” tartásához. Nem véletlen, hogy változatlanul emelkedik – immár 194 – a tartósan betöltetlen praxisok száma, s a külföldön munkát vállaló doktorok toplistáján évek óta a háziorvosok birtokolják a harmadik, negyedik helyet. Ennél is fájóbb, hogy valószínűleg a kitörési pontnak kínálkozó, jelenleg négy kistérségben működő úgynevezett svájci alapellátási modell kiterjesztésével sem számolhatunk jövőre, holott korábban már erről szóltak a tervek.
A Semmelweis Egyetemtől különvált testnevelési egyetem körüli bonyodalmak egyik izgalmas kérdése volt az elmúlt egy-másfél évben, hogy mi lesz a Sportkórház sorsa, illetve, a mellette torzóként magasodó új kórházépület sorsa. Ennek befejezésére 13 milliárd forintot szánnak, más kérdés, hogy az építési engedélye lejárt, meg kell újítani, s átvizsgálásra szorulnak a tervek is, hiszen a tervezés és építkezés még az unióhoz való csatlakozás előtt – részben még más szabványokhoz igazodva – kezdődött.
Jelentősebb tétel a tervekben az a 48,5 milliárd, amelyet a Budapesti Nagyprojektként elhíresült fejlesztésekre fordítanának. Ezen belül közel 23 milliárd forint jutna a sürgősségi centrumok kiépítésére, így többek között a Kormányi projekt befejezésére, illetve annak a budai sürgősségi központnak a kialakítására, amely az eredeti tervek szerint a Szent János Kórház-SE Városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinika valamint az ugyancsak egyetemi zászló alatt működő Kútvölgyi Klinikai tömb hármasával alakítanának ki. Ez utóbbiról azonban az elmúlt években egy hangot sem hallani. Ugyancsak a fővárosi fejlesztések körébe tartozik a gyermekorvosi ellátás fejlesztése, amire 12, míg az évek óta Bécsből Magyarországra „tartó” tüdőtranszplantáció feltételeinek kialakítására, s további onkológiai fejlesztésekre közel 10 milliárdot szánnának.
Valószínűleg sort kerítenek az egészségügyben dolgozó műszaki és gazdasági szakemberek, három éves késésben lévő bérrendezésére, s talán futja a korábbi emelések alapbéresítésére is, s így az ügyeleti-készenléti díjak emelésére. A bérek rendezésére 27 milliárdot szánnának.
