Zombor: Ki kell szabadítani az egészségügyet a politika csapdájából!

Régóta várat magára a társadalmi konszenzus az egészségügy forrásainak felhasználásáról, az egészségügy 25 éve vergődik a politika csapdájában – mondta Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár, aki úgy vélte, a struktúra átalakításának szakmai receptjét mindenki ismeri, ám az átszervezés politikai kockázatokat hordoz, így az egészségügyet rendre politikai szempontok és érdekek mentén ítélik meg és alakítják át, ezáltal kudarcra ítélve az átszervezésre tett kísérleteket. A világválságot követő krízishelyzetben a kormány erőn felül juttatott forrásokat az ágazatnak, ami azonban nem volt elegendő, és az erőfeszítések ellenére az egészségügyben dolgozók helyzete sem javult érdemben. Hiába teljesít jól a gazdaság, az egészségügyre fordított GDP-arányos költés Európában hazánkban a legalacsonyabb, ahogyan az egészségügyi dolgozók fizetése is. Míg a kétezres évek közepéig az ágazati bérek együtt mozogtak a közszférában, a válság után az egészségügyben foglalkoztatottak fizetése leszakadt a nemzetgazdasági átlagtól, és ezen nem javított a három, illetve két évvel ezelőtti bérrendezés sem, ami komoly problémát jelent.

Több a pénz, de kevés

Míg 2010-ben 750 milliárd forint jutott a gyógyító-megelőző kasszába, a büdzsé most közelíti az ezermilliárdot, azonban ahhoz, hogy a fennálló rendszerben ne legyenek bérfeszültségek és ellátási problémák, még 2-300 milliárd forinttal többre lenne szükség – mondta Zombor, hozzátéve, az ágazat csak akkor számíthat több pénzre a költségvetésből, ha konszenzus születik arról, hogy a többletet hogyan és mire költik el. Leszögezte, az államtitkárság pénz felett nem diszponál, azonban az alapellátást és a praxisokat minden rendelkezésre álló forrással, eszközzel és ösztönzővel támogatni kívánja a kormányzat, később a járóbeteg szakellátásban is megjelenhetnek olyan ösztönzők, amely a fekvőbeteg-ellátók leterheltségét csökkentik. A kórházak fennmaradása és helyzetük stabilizálása nemcsak egészségügyi, hanem az adott környezetben társadalmi és munkaerő piaci kérdés is, hiszen helyenként ezek az intézmények a legnagyobb foglalkoztatók. A stabilizáció első lépése a finanszírozási egyenlőtlenségek felszámolása, ennek érdekében a megyei gazdasági bizottságokon keresztül az eddiginél is szorosabb lesz a kontroll a szolgáltatókon, ami nemcsak anyagi szempontok miatt lényeges, hanem azért is, mert az ágazat hitelességet továbbra is bizonyítani kell a politikai és a gazdasági döntéshozók felé. Többletbevételt jelenthet az ágazatnak az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP), ebből többek között tíz milliárd forint juthat a gyermek sürgősségi ellátásra, 6,5 milliárd a népegészségügyi szűrőprogramok kiterjesztésére, mentőautók cseréjére, szakdolgozói ösztöndíjak kifizetésére.

Együttműködnének

A magán és a közfinanszírozott ellátás kérdésében is lehetnek változások, jelezte a szakpolitikus. Első lépésként azon gondolkodnak, hogyan lehetne a háziorvosi ellátásban bevált modellt az állami intézményekben dolgozó orvosokra is alkalmazni. Bár a gondolatot a szakpolitikus nem fejtette ki, de vélhetően ez azt jelenti, hogy az orvosok jogállásán oly módon változtatnának, hogy saját praxist fenntartva szerződhetnének az állami szolgáltatókkal. Egymillió forintot meghaladó orvosi, és a kétszázezer forint közeli szakdolgozói fizetések nemcsak a magán, hanem a közfinanszírozott szolgáltatóknál is előfordulnak, igaz, közreműködői szerződésekkel, és jellemzően a hiányszakmákban – mondta egy felvetésre válaszolva az államtitkár.

Egyelőre nem ismerik az új, hamarosan megnyíló magánkórház pontos struktúráját, amely magántőkéből kíván komplex ellátást kialakítani nyújtani a jövőben, azonban az ilyen beruházások lendíthetnek a két szféra együttműködésén. A társadalombiztosítási járulékok és ellátások különböző helyeken történő felhasználásának és igénybevételének kérdéskörét még nem sikerült megnyugtatóan rendezni, bár az államtitkár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez megtörténjen. Ehhez azonban a társadalmi konszenzus mellett az is szükséges, hogy olyan biztosítók jelenjenek meg a piacon, amelyeknek van elképzelésük arról, hogyan vonnák be a rendszerbe az egészségügyi ellátást legnagyobb számban igénybe vevő nyugdíjasokat. Hangsúlyozta azt is, a jelenleg működő magánszolgáltatók csak akkor számíthatnak arra, hogy valamilyen módon részesülhetnek a társadalombiztosítási forrásokból, ha vállalják, és árán kifizetik a 24 órás rendelkezésre állást, amelyet egyelőre csak az állami intézmények biztosítanak. Ugyanígy megoldást kell találni arra is, hogy a magánszférában végzett beavatkozások következtében esetleg kialakuló szövődmények korrigálása se háruljon a közfinanszírozott ellátókra.

(A konferencián résztvevők további felszólalásairól itt olvashat.)