Nem-melanómás bőrrák és gyulladásos bélbetegség

Cikkünkben összefoglaljuk a tavaly novemberben megjelent tanulmány (Bernstein és munkatársai: Increased risk of nonmelanoma skin cancers among individuals with inflammatory bowel disease) legfontosabb megállapításait.

Bevezetőjükben a kanadai szerzők kifejtik, hogy Észak-Amerikában a nem-melanómás bőrrák (nonmelanoma skin cancer, NMSC) a leggyakrabban diagnosztizált rákos megbetegedés, amely 2009-ben az összes újonnan diagnosztizált rák 30 százalékát adta. Habár az NMSC mortalitása alacsony, morbiditása és a kezelés következményei és költségei miatt mégis komoly figyelmet érdemel. Az Egyesült Államokban például az NMSC kezelése 2004-ben 2,4 milliárd dollárba került.

Az NMSC-nek két fő formája van: a pikkelysejtes bőrrák (squamous cell carcinoma, SCC) és a bazális sejtes bőrrák (basal cell carcinoma, BCC). Az SCC hajlamosabb a kiújulásra, a metasztázis-képzésre, így nagyobb a mortalitása.

A nem-melanómás bőrrák a szervtranszplantáció miatt immunszuppresszáns kezelésben részesülők esetében jelentősen nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint az átlagnépességben. Főleg az SCC gyakoribb (65–250-szer), aminek metasztatizáló hajlama duplája az átlagnépességben előforduló SCC-éhez képest.

Jelenleg kevés adat áll rendelkezésünkre a gyulladásos bélbetegségben (Inflammatory Bowel Disease, IBD) szenvedők NMSC-kockázatával kapcsolatban, habár napjainkban egyre gyakrabban kezelik az IBD-t immunszuppresszánsokkal, és e betegek bőrrákszűrésével kapcsolatban sem rendelkezünk specifikus ajánlásokkal (igaz, az IBD-ben használt immunszuppresszánsok a szervtranszplantáltak esetében használatosokhoz képest kevésbé gátolják az immunrendszert).

Ráadásul, nem csak növekvő gyakorisággal, de egyre hosszabb ideig kezelik az IBD-s betegeket immunszuppresszánsokkal (azathioprin, 6-mercaptopurin, methotrexát, tumornekrózis factor-α elleni antitestek, így infliximab, adalimumab).

Korábbi tanulmányok az IBD-s betegek nagyobb extraintesztinális tumorkockázatát (pl. limfómák gyakoribb előfordulása) valószínűsítik, és a referált cikk szerzői, Bernstein és munkatársai egy korábbi vizsgálatukban az immunszuppresszánsokkal kezelt IBD-s betegek fokozott cervikális diszplázia-kockázatát állapították meg.

A vizsgálat

A vizsgálat az 1,2 millió lakosú, kanadai Manitoba öt nagy adatbázisának felhasználásával készült, amelyek a következők voltak:

-a minden lakosra kiterjedő, közfinanszírozású egészségügyi biztosító adatai,

-az 1995 óta működő gyógyszerfelhasználási adatbázis,

-a népességi regiszter,

-az 1956 óta működő Manitobai Rákregiszter,

-a Manitobai Egyetem IBD epidemiológiai adatbázisa.

Minden IBD-s esethez tíz kontrollt illesztettek, és azokat, akiknek korábban rákjuk volt, kizárták a vizsgálatból. A kiválasztott vizsgálati alanyokat addig követték, amíg esetleg rákot diagnosztizáltak náluk, meghaltak, elköltöztek Manitobából, vagy véget ért a vizsgálati periódus (2009. december 31).

Összesen 9 618 IBD-s és 91 378 kontroll személyt (55 százalékuk nő) követtek, átlagosan 11,5 évig. A vizsgálat indulásakor az átlagos életkor 36 év volt.

Az immunszuppresszáns- és az orális kortikoszteroid-használatot úgy definiálták, hogy az illető számára a vizsgálati periódus alatt 2 vagy több receptet írtak fel az adott szerből. Külön vizsgálták azokat, akik csak kortikoszteroidot kaptak, azokat, akik immunszuppresszánst kaptak kortikoszteroiddal vagy anélkül (csak immunszuppresszáns kezelésben mindössze 5 olyan IBD-beteg részesült, akiben NMSC fejlődött ki, ezért őket nem lehetett külön csoportként vizsgálni), illetve akik egyiket sem. Figyelembe vették az immunszuppresszáns fajtáját, a gyógyszeres kezelés kezdetét, dózisát és időtartamát.

Figyelembe vették a szocioökonómiai státuszt (magasabb szocioökonómiai státusz esetén gyakoribb az IBD és az NMSC egyaránt).

Eredmények

237 IBD-s személynél diagnosztizáltak a vizsgálati periódus alatt NMSC-t, ennek 86 százaléka volt BCC.

1800 kontroll személynél diagnosztizáltak a vizsgálati periódus alatt NMSC-t, ennek 82 százaléka volt BCC.

A kutatók az IBD-s betegek, különösen a Crohn-betegek (Crohn’s disease, CD), a férfiak és az idősebbek között szignifikánsan megnövekedett NMSC-kockázatot találtak.

Az ötven évesnél fiatalabb Crohn-betegek körében az NMSC kockázata háromszoros növekedést mutatott.

Az immunszuppresszáns kezelésben részesült IBD-s betegek körében (legkifejezettebben a thiopurinokkal kezeltek esetében és a methotrexáttal kezeltek kivételével) a kontrollokhoz képest 4–7-szeresére növekedett az SCC előfordulásának relatív kockázata – a nagyobb dózisokhoz nagyobb kockázat társult. Ennek ismerjük a biológiai bázisát: a thiopurinok hatására 6-thioguanin épül be a bőrsejtek DNS-ébe, aminek hatására az örökítő anyag érzékennyé válik az UV-A sugárzásra, és sérüléseket szenved.

Az (IBD-ben szenvedő) férfiak nagyobb NMSC-kockázatának oka egyelőre ismeretlen (szintén ismeretlen okú, nemre specifikus eltérés, hogy korábbi vizsgálatok eredménye szerint a colitis ulcerosában szenvedő férfiak körében nagyobb a melanóma-kockázat).

A csak kortikoszteroidot használó IBD-s betegek körében a vizsgálat nem talált megnövekedett NMSC-kockázatot, és az IBD súlyossága sem fokozta a nem-melanómás bőrrák előfordulását.

Következtetések

Bizonyos IBD-ben szenvedő személyek, különösen a Crohn-beteg férfiak esetében megnövekedett a bazális sejtes bőrrák/BCC előfordulásának kockázata.

Az IBD-s betegek thiopurin-használata növeli a pikkelysejtes bőrrák/SCC előfordulási kockázatát.

Fontos, hogy a gyulladásos bélbetegek és orvosaik tisztában legyenek e bőrszövődmények nagyobb esélyével, odafigyeljenek a fényvédelemre, és figyelemmel kísérjék a bőrléziók alakulását. Javasolt az évenkénti bőrgyógyászati kontroll.