Szabályozni kellene az életvégi döntéseket
Fontos lenne egy részletes szakmai protokoll kidolgozása, mert az intenzív osztályon dolgozó orvosok évente 5-6 alkalommal találkoznak olyan esettel, amikor a beteg vagy a cselekvőképtelen személy hozzátartozója kezdeményezné a haldokló kezelésének felfüggesztését.
Az orvostudomány rohamos fejlődése, a különféle szervpótló kezelések elterjedése egyre inkább igényt támasztott arra, hogy etikai és jogi állásfoglalás szülessen, mely szabályozza a súlyos alapbetegségben szenvedő, gyógyíthatatlan betegek önrendelkezését, a jogokat a méltóságteljes halálhoz. A szabályozás első eredménye az volt, hogy elismerte a beteg azon jogát, hogy visszautasíthatja az élet fenntartására, illetve meghosszabbítására szolgáló eljárásokat – még akkor is, ha ez a halálát okozza. A gyógyíthatatlan betegek halálának elősegítése mind a mai napig törvénybe ütköző cselekedet, bár néhány országban (például Belgium, Hollandia) élénk társadalmi vita folyik az aktív eutanázia elfogadásáról. Tény, hogy az élet bizonyos helyzetekben történt kioltásának legalizálása könnyen nem kívánt hatásokhoz vezethetne.
A haldoklók jogai hazánkban
Az intenzív osztályon fekvő betegek döntő többsége nem rendelkezik betegségét megelőzően a kezelés leállításának lehetőségéről, ezekben az esetekben az életvégi döntéseket a beteg beszámíthatóságának hiányában a kezelőorvosnak és a hozzátartozóknak együtt kell meghoznia. A magyar egészségügyi törvény szabályozza ugyan az orvos jogait, miszerint szabadon választhatja meg a kezelés módját, de nem tesz említést a hasztalan kezelés leállításáról illetve meg nem kezdéséről, valamint a kezelés semmilyen más korlátozásáról sem. Az aktuálisan alkalmazott egészségügyi szabályozás tehát lehetővé teszi a beteg számára, hogy visszautasítsa a szenvedését meghosszabbító kezeléseket akkor, ha olyan alapbetegségben szenved, mely rövid időn belül, befolyásolhatatlanul a halálához vezet. Ennek módja, hogy a beszámítható beteg tanúk előtt írásban nyilatkozik erről egy bizottság előtt, vagy a beszámíthatóság hiányában egy közjegyző által hitelesített korábbi dokumentum igazolhatja az akaratát.
Nehezen vizsgálható kérdés
Nagy nemzetközi vizsgálatok szerint az intenzív osztályos betegek 3-9 százalékát érintik az életvégi döntések, ezért ezek pontos szabályozása létfontosságú mind az egészségügyi dolgozók, mind a beteg, mind a szolgáltatók szempontjából, hiszen az oktalan elnyújtott szenvedés értelmetlen a beteg számára, frusztrálja az egészségügyi személyzetet és indokolatlan költségeket jelent az egészségügyi szolgáltatónak. A Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának munkacsoportja által végzett vizsgálat célja, hogy felhívja a figyelmet a probléma jogi és etikai szabályozása valamint a gyakorlati irányelvek közötti ellentmondásokra.
Dr. Zubek László és munkatársai 743 kérdőívet jutattak el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság orvosaihoz, majd kiértékelték a kapott válaszokat. A 103 válaszadó között férfiak és nők egyaránt jelen voltak (55/48), érkeztek vissza kérdőívek egyetemi klinikákról, megyei központokból, városi kórházakból és egyéb ellátóktól; válaszoltak fiatal és tapasztalt orvosok is egyaránt.
Ritkán fordul elő
A vizsgálat értékelése alapján a kezelés meg nem kezdése – azaz hogy a páciens nem kerül intenzív osztályra – a beteg akaratán kívül leginkább a rendelkezésre álló szabad kapacitás (ágyszám, személyzet, egyéb források) függvénye, a hozzátartozók véleménye kevésbé befolyásolja az orvos döntését. A megkezdett kezelés leállítása hazánkban leginkább a beteg életkilátásai és aktuális fizikai állapota alapján történik, ezekről a kezelőorvos dönt, alig figyelembe véve a személyzet többi tagjának és a hozzátartozók véleményét. Zubek szerint az orvosi gyakorlat a betegek önrendelkezését nem kellően veszi figyelembe, így esetenként háttérbe szorul az emberi méltóság védelme az intenzív osztályokon.
A visszaérkezett válaszok szerint az intenzív osztályon dolgozó orvosok évente átlagosan 5-6 alkalommal találkoznak olyan esettel, amikor a beteg vagy a cselekvőképtelen beteg hozzátartozója kezdeményezné a haldokló beteg kezelésének felfüggesztését (újraélesztés elhagyása, kezeléskorlátozás, a haldoklási folyamat megrövidítése). Fontos lenne emiatt egy részletes szakmai protokoll kidolgozása, mely irányadó lehetne az ilyen esetekben. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a kezelés korlátozásának illetve hasztalanságának törvényi megfogalmazása megkönnyítené az orvosi döntéshozást, mentesíthetne az egyszemélyi – paternális - döntéshozataltól, lehetővé tenné a pontosabb kommunikációt az orvos, a beteg és a hozzátartozók között – írja a Semmelweis Egyetem honlapja.
Az eredeti közlemény az Anaesthesia and Intensive Care c.folyóiratban jelent meg.
