A sürgősségi differenciáldiagnózis célja a súlyos, tüneti fejfájások mielőbbi felismerése és a megfelelő ellátási út kijelölése, melynek kulcsa a részletes anamnézisfelvétel és az alapos fizikális vizsgálat.

A hazai pulmonológiai rehabilitációval foglalkozó központokban született közleményekből tallózva röviden bemutatjuk, hogy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), intersticiális tüdőbetegségek (ILD), idiopátiás tüdőfibrózis (IPF), illetve tüdőtranszplantáció esetén milyen eredmények érhetők el pulmonológiai rehabilitációval.

2015. november 1. óta a jogszabályváltozásnak köszönhetően az oxigénkoncentrátorok hozzáférése jelentősen könnyebbé vált, a Nemzeti Egészségbiztosítási Pénztár kölcsönzéses formában támogatja a hozzájutást. A nemzetközi és a hazai gyakorlatban egyaránt a házi oxigénterápia legelterjedtebb, legkorszerűbb, legköltséghatékonyabb módja az oxigénkoncentrátor használata.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

A rheumatoid arthritis (RA) terápiás palettája a célzott szintetikus betegségmódosító szerekkel (tsDMARD), a JAK-inhibitorokkal (JAKi) bővült az elmúlt években. 

A derékfájás komplex fájdalom szindróma, kialakulásában a hagyományos nociceptív mechanizmusok mellett jelentős neuropáthiás és nociplasztikus komponensek is szerepet játszanak. A neuropáthiás fájdalom alul kezelt és alul diagnosztizált, ami kihívást jelent a hatékony kezelésben és jelentős terhet ró az egészségügyi rendszerekre.

A krónikus, progrediáló, hosszú évekig kezelést igénylő betegségek gondozása jelentős kihívás mind a betegnek, mind a kezelőorvosának. Tudjuk, hogy a terápia feladása gyorsíthatja a folyamat előrehaladását, a megfelelő terápia pedig adott esetben nem csupán megállíthatja a progressziót, hanem javulást is eredményez.

Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonyabbnak és biztonságosabbnak bizonyultak a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a vérzéses szövődmények megelőzésében, mint a K-vitamint antagonisták (VKA) magas gastrointestinalis (GI) vérzési kockázattal rendelkező, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén.

A warfarinhoz képest a NOAC-okat a gyakorlatban ritkábban alkalmazzák alacsonyabb vesefunkció mellett. Úgy tűnik azonban, hogy a NOAC-ok hasonló vagy jobb hatékonysággal és biztonságossággal rendelkeznek, mint a warfarin, a vesefunkció teljes tartományában.