A rosacea egy krónikus gyulladásos bőrbetegség, mely elsősorban az arc bőrét érinti. Összességében a populáció körülbelül 10%-ánál fordul elő. Leggyakrabban 35 és 50 év közötti nőknél jelentkezik, elsődlegesen fehér bőrű egyéneknél.

Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.

Az atópiás ekcéma igen gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely az esetek jelentős százalékában már csecsemő- vagy kisdedkorban manifesztálódik. Patogenezisében a genetikai hajlam, immunregulációs eltérések, az epidermális barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. A betegség lefolyását, a klinikai tünetek fellángolását szignifikánsan befolyásolja számos külső és belső környezeti faktor, így hormonális, emocionális, éghajlati tényezők, infekciók, inhalatív allergének, kontakt allergének, bizonyos élelmiszerek.

Az atópiás dermatitis (AD) egy olyan heterogén betegség, amelyben genetikai, környezeti és immunológiai faktorok összessége járul hozzá a klinikai tünetekhez, és amelyre jellemző a fokozott bőrön keresztüli folyadékvesztés, valamint a különböző mikróbák bőrön keresztüli penetrációja.

A felnőttkori AD az esetek egy részében gyermekkori megbetegedés perzisztálása, máskor a betegség felnőttkorban jelentkezik először vagy tér vissza a gyermekkori tünetek megszűnését követően.

Az atópiás dermatitis kezelésének alapja napjainkban is a bázisterápia és a lokális gyulladáscsökkentés, de a legújabb kutatási eredmények tükrében fokozatosan új szisztémás szerek kerülnek bevezetésre, amelyek a súlyos, refrakter esetekben nyújthatnak majd terápiás megoldást.

A psoriasis kezelési lehetőségei az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak. A célzott biológiai terápiákkal ma már a betegek túlnyomó része csaknem teljesen tünetmentesíthető.

A helyi kezelésnek a pikkelysömör szinte minden típusában jelentős szerepe van. Kis kiterjedésű (10% BSA) esetén bevezetett szisztémás terápia mellett is javasolt kiegészítő kezelésként lokális készítmények használata.