Ang Lee a legváratlanabb helyzetekben, a legmeglepőbb irányból támadja nézőit, akár legújabb filmje, az Ellenséges vágyak főhőse szép védencét/áldozatát. Mr. Yee, a megszálló japánok sanghaji beépített embere a filmtörténet legnagyobb kémgonoszait idézi, amikor egyszerre bűvöli el és tartja rettegésben Wong Chia-Chit, a bájos és bátor kínai diáklányt – és a nézőket egyaránt.   A tajvani születésű rendező több mint egy évtizede nyert direktori széket Hollywoodban, amikor a számos elismerésben részesült angliai Értelem és érzelem után elkészítette első amerikai filmjét, a Jégvihart. Lee azóta számos műfajban kipróbálta magát, és egy gyengébb képregény-feldolgozás (Hulk) kivételével nem is nyúlt mellé: a Tigris és sárkány a világ nyugati felén népszerűvé tette a vuhszia-filmeket (és nem mellesleg felfedezte Zhang Ziyit), a Brokeback Mountain pompás szépséggel mesélt el egy nagyon kényes történetet (és szintén nem mellesleg bebiztosította Heath Ledger helyét a halhatatlanok között), az Ellenséges vágyak pedig egyszerre döbbenti meg ázsiai, európai és amerikai nézőit. A jókora suspence-nyomatékkal dolgozó romantikus kémfilmek etalonjának tekinthető Hitchcock-film, a Forgószél szerelmesei nagyra értékelik majd a cselekmény felépítményét, hiszen Cary Grant és Ingrid Bergman kettőséhez hasonlóan itt is egy kölcsönös vonzódásból kiinduló veszélyes kémtörténettel van dolgunk, csakhogy kissé kifordítva. Mert míg a második világháború idején Dél-Amerikában játszódó filmben a beépített (szintén amatőr) ügynöknő cseppet sem veszít a jóképű FBI-tiszt iránti vonzalmából, a naív kínai diáklány (színházrendezői ambíciókkal megáldott harcostársa után) hamar beleszeret kiszemelt áldozatába, a szadista Mr. Yee-be. Lee filmje tehát korhű és izgalmas kerettörténetbe foglalt erotikus pszichodráma, két ember megtörésének elbeszélése, a függőség, a vágy, a tehetetlenség és összességében a megszállottság vizsgálata. Pontosabban a többszörös megszállottságé, hiszen a történelmi japán elnyomáshoz személyes függőség is társul, mely nemcsak a megdöbbentően részletgazdag szexjelenetekben mutatkozik meg, de leginkább abban a jelenetben, amikor a lány az ellenállás egyik fő szervezőjének vall kapcsolatuk részleteiről, beteges érzéseiről, a furcsa élvezetet nyújtó kiszolgáltatottság élményéről. Az összekötő természetesen undorodva fordul el Wongtól, és ekkor válik világossá, hogy a törékeny ügynöknő mennyire magára maradt céltalan harcában. Bajnokok ligája A nyugati néző hajlamos hinni az ázsiai rendezőnek, holott egyáltalán nem lehetünk benne biztosak, hogy Lee nem ugyanúgy amerikanizálja a kínai drámát, mint például Koltai Lajos a Sorstalanságot. Vannak azonban kikezdhetetlen stílusjegyek: a makulátlan látvány, a szex és az erőszak kendőzetlen, mégsem öncélú használata, a példás színészvezetés. Az Ellenséges vágyak elsősorban nem ázsiai film tehát, hanem hollywoodi mintára felépített feszes thriller, amelyben a kontinens legjobb színészei megmutathatják, hogy a tengerentúliak ligájában is magasan az átlag felett teljesítenek. A számtalan hongkongi rendőrkrimiben (Golyó a fejbe, Fegyverek istene, Szigorúan piszkos ügyek) és romantikus drámában (Édes2kettes, Szerelemre hangolva, 2046) bizonyított Tony Leung például egyszerre mutatja fel Al Pacino és Marlon Brando legnagyobb erényeit, a pályakezdő Wei Tang pedig a már említett Ingrid Bergman tisztaságát vegyíti Sharon Stone túlélési ösztöneivel. Kettejük játéka (egymással) akár egy egész filmet is kitölthetne, és valójában ez a helyzet, hiszen a cselekmény kurta lezárása azt engedi sejteni, hogy a lényeges valóban nem a film végén, hanem az előtt történik – azaz az üzenet nem a tanulságban keresendő, hanem magában a történetben, a két főszereplő kapcsolatában.   A keleti kultúrát Nyugaton népszerűsítő Tigris és sárkány, a nyugati polgárokat otthonukban pukkasztó Brokeback Mountain, és a két előző célkitűzéseit egyesítő Ellenséges vágyak után joggal várhatunk újabb műfaji meglepetést Ang Lee-től, ám a mester a jelek szerint pihenésre készül: a jövő évben mindössze egy színházi drámán alapuló romantikus vígjátékot rendez, vélhetően túlságosan népszerű amerikai színészekkelimages/