2014.
január 30.
3
interjú�
Közben pedig sertésmájakat vásá-
roltak a hentesnél, és izgatottan várták,
mennyire térnek el egymástól a szövetek.
–
Igen, amájakat minél több hentestől
próbáljukmegszerezni, hogy választ kap-
junk arra, azért különböznek-e aminták,
mert az egyik állat beteg, vagy csak azért,
mert egy másik sertéstől származik.
De a henteshez járásban ön, a csa-
pat közgazdásza már nem vett részt.
–
Miért ne vettem volna? Ha tudtam
mintákat hurcolni a gyerekklinikáról ro-
bogóval, akkor májat is tudok vásárolni.
Takáts Zoltán feladata volt a Semmelweis
Egyetemen, hogy megszervezze a gyer-
mekkori anyagcsere szűrésének átváltását
a tömegspektrometriaimódszerre. Zoltán
nagyon élvezte ezt, egy kicsit én is segítet-
temneki, hamásban nem tudtam, amin-
tákat hoztam-vittemamotorommal.
Úgy hiszem, az olvasóink inno-
vatív ötletek terén jobban állhatnak,
mint a pénzügyi ismeretek tekinte-
tében. Mennyit szabad adni egy ilyen
angyalnak?
–
Nekünk nagyon sok pénz kellett,
mert az eszköz, amit kifejlesztünk,
egyenként százmillió forintba kerül.
Kettőnknek Zoltánnal az első befektető
utánmár kisebb volt a tulajdonrészünk,
mint az angyalé.
Ezt nem gondoltuk volna.
–
S a munkatársaink is rendelkeztek
részesedéssel, akik már akkor is a csa-
pat tagjai voltak, amikor még elhagyott
kutatói szobákban vagy a lakásainkon
esténként tartottuk a megbeszéléseket.
Sikeresek voltunk a pályázatírásban is,
a kutatócsoport egyik fele például már
2008-
tól Németországban dolgozhatott,
mert kétmillió eurót nyert az Európai
Kutatási Tanácstól.
Úgy beszél, mintha egy volna a kuta-
tók közül. De ön közgazdász, az a dol-
ga, hogy pénzhez juttassa a csapatot?
–
Persze, de lelkesedés nélkül az egész
nemműködne.
Az állatorvosokat, majd később a
Debreceni Egyetem sebészeit, patoló-
gusait is a lelkesedés állította maguk
mellé, vagy fizetni is tudtak nekik?
–
Ennél azért kedvezőbb a helyzet
Magyarországon. Zoltánnal indítottunk
egy vegyi analitikai szolgáltató céget, és
részben annak a bevételeiből finanszí-
roztuk a kutatásokat. Emellett rögtön az
indulás után sikerült egy üzleti angyalt
találnunk, tudtunk tehát fizetni a velünk
együtt dolgozó orvosoknak.
Üzleti angyal?
–
Így hívják azt az embert, aki hinni
kezd az olyan lelkes őrültek ötletében,
mint amilyenek mi voltunk. Egy ilyen
program három F betűvel kezdődik,
friends, family and fools, először a ba-
rátok, a család és a „bolondok” szállnak
be. A következő körben jönnek az üzlet-
emberek, akikmár sikerre vittek egy-két
vállalkozást.
Újabb és újabb befektetők kellenek
ahhoz, hogy egy újításból valamikor ter-
mék legyen. Ha már az első angyalnak
jelentős részesedést adnak a cégből,
akkor lesz mivel „kifizetni” a későbbi
befektetőket? Vagy az a veszély fe-
nyeget, hogy a csapatuk végül teljesen
kiszorul a vállalkozásból?
–
Gondolkodhatunk úgy is, hogy a
világ ilyen kegyetlen, de bízhatunk a ter-
mékünk sikerében is. Ha elég nagy lesz a
torta, jut is, marad is belőle.
Az ön feladata a tárgyalások
lebonyolítása?
–
Mind a ketten ott voltunk, az üzleti
angyal ugyanis az emberbe fektet be, mert
rossz emberek bármilyen jó ötletet el tud-
nak szúrni, de nincs olyan rossz projekt,
amit néhány nagyon lelkes figura sikerre
ne tudna vinni.
Mert ez dönti el az újítás
sikerességét?
–
Minél súlyosabb problémát talá-
lunk, amelynek megoldásához erős tár-
sadalmi érdek fűződik, annál sikeresebb
lehet a találmány.
Így választották ki a daganatos
és az egészséges sejtek, szövetek
elkülönítését.
–
Azt gondoltuk, hogy az orvosok
számára ez inspiráló lehetőség lehet.
Fontos szempont volt az is, hogy olyan új
eljárást javasoljunk, amelynek hátteréről,
a szövettanról rengeteget tudnak.
Napra pontosan meg tudja mondani,
mikor jegyezték be Takáts Zoltánnal
közös cégüket, a MediMass Kft.-t.
Ám talán csak az ön számára volt
ilyen fontos ez a találkozás. Takáts
Zoltán szakmai öngyilkosságnak tart-
ja az Amerikából való hazatérését.
–
Itthon nem kapta meg azt a meg-
becsülést, amire befutott kutatóként
számíthatott. Addigra már közlemé-
nye jelent meg a Science-ben, amit első
helyen jegyzett, természetes, hogy csa-
lódott volt.
Úgy képzelem, hogy egy ilyen
kutatás közben folyton újabb és
újabb kihívásokkal találják szembe
magukat.
–
Először Debrecenben szerettünk
volna dolgozni úgy, hogy rákossá teszünk
egészséges kutyákat, de hamar rájöttünk,
erre egyikünk személyisége sem alkal-
mas. Módosítottuk hát a projektet, és
a kiváló állatorvossal, Balogh Lajossal
inkább daganatos kutyákat próbáltunk
gyógyítani.
A nagy ötletekhez nagy találkozá-
sok is kellenek?
–
Az onkokés kifejlesztésében nekem
jóval kisebb a szerepem, mint Takáts Zol-
tánnak, de igen, a csapatépítés valóban
fontos eleme egy projekt felépítésének.
Tehát legalább két nagy pillanatra
van szükség: az elsőben kipattan a
feltaláló fejéből az ötlet, a másodikban
talál egy másik őrültet, akit meggyőz,
hogy a következő tíz évet az életéből
rendelje alá a felfedezésének?
–
Ha az őrültségen erős elkötelezettsé-
get ért, lelkesedést, kockáztatási hajlamot,
akkor igen. Ám nálunk előbb megvolt a
találkozás, mint a nagy ötlet. Ne úgy kép-
zelje az Iknife (ez a termék angol neve) ki-
fejlesztéséhez vezető folyamatot, mint egy
ihletett pillanatot. Nagyon is tudatosan
kerestünk a Takáts Zoltán által Ameriká-
ban kifejlesztett új tömegspektrometriai
módszerhez alkalmazási lehetőséget.
Vagyis ahhoz, hogy anyagok töltése
és tömege alapján meg tudják monda-
ni, milyen molekulákból állnak?
–
Bonyolultan hangzik, de ugyanezt
használják, amikor a repülőtereken egy
illatkendőt húznak végig a gyanúsnak
vélt személyek ruháján, majd behelyezik
egy készülékbe, és meg tudják monda-
ni, van-e nála robbanóanyag. Hasonló
módszerrel tudjuk megkülönböztetni a
különböző szöveteket, például a disznó-
húst a májtól.
Ehhez nem kell semmit feltalálni,
elég a szemünk.
–
Ezért kellett olyan problémát talál-
nunk, amely sok orvost foglalkoztat, és
a módszerünk is alkalmazható rá.
Gyorstalpaló ötletgazdáknak – hogyan lett világsiker az onkokés ötletéből?
„
Gondolkodhatunk úgy is, hogy a világ ilyen kegyetlen”
A daganatos sejteket az egészségesektől megkülönböztetni tudó
intelligens szike az egyik legígéretesebb fejlesztés Magyarországon.
A Semmelweis Egyetemről induló találmány a napokban egyedüli
magyar egészségipari kutatásként nyerte el az Európai Kutatási
Tanács támogatását. Ezúttal nem a feltaláló
Takáts Zoltánt
,
hanem
a projektcég ügyvezetőjét,
Tallós Ákost
kérdeztük.
Takáts Zoltán és az Iknife
A kémikus tíz éve Amerikában kutatott, és a Science közölte új
tömegspektrometrikus eljárásáról szóló közleményét. 2008-ban
jött az ötlete, hogy az elektromos szike melléktermékéből, az
égett szagból egy intelligens sebészkés állapítsa meg, egész-
séges vagy daganatos sejtben jár-e a sebész. 2013 nyarán a
rangos Science Translational Medicine folyóirat jelentette meg
közleményüket a magyar sajtóban onkokésnek hívott eszköz
hatásosságáról. Egy pályázatnak köszönhetően a 39 éves kutató
Londonban, az Imperial College-ban közel egymilliárd forintos
éves büdzsével 30 fős kutatócsoportot vezet. Most dolgoznak
azon, hogy az akadémia új kutatóintézetében egy négyfős labor
indulhasson az irányítása alatt.
Tallós Ákos közgazdász
1980-
ban Budapesten született, Angliában és Hollandiában járt
közgazdasági egyetemre. 2003-ban szerzett elméleti közgazdász
oklevelet. Első munkahelye a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő
Zrt. volt, ahol egy biotechnológiai cég vagyonelemét kezelte.
Később tanácsadóként dolgozott. 2008-ban a Semmelweis Egye-
tem CellScreen laboratóriumában találkozott Takáts Zoltánnal,
és jegyeztették be közösen az Iknife szabadalmi jogait jegyző
Medimass Kft.-t. Tallós Ákos nős, egy gyermek édesapja.
Folytatás a 4. oldalon
