Vélemény
A TASZ szerint nincs megoldva a HIV-fertőzöttek gondozása
2010. április 08. 10:43
Módosult a HIV-fertőzöttek gondozását és kezelését szabályozó rendelet, ám lassan 3 hónappal a módosítás hatályba lépése után a gondozó intézetek még nem hallottak róla, ezért sem szakmailag, sem technikailag nem készültek fel a betegek fogadására.
2010 januárjában még azt gondoltuk, hogy mérföldkőhöz érkezett a magyarországi HIV-pozitívak gondozása: 25 évvel az első magyarországi eset regisztrálása után végre az Egészségügyi Minisztérium is a decentralizáció mellett döntött és módosították a HIV-fertőzöttek kezeléséről szóló rendeletet.
Az új rendelet értelmében 2010. január 1-jétől a HIV-pozitívoknak lehetőségük van eldönteni, hogy gondozásukat továbbra is a fővárosi Szent László Kórház ambulanciája végezze, vagy egy, a lakóhelyükhöz közelebb eső bőr- és nemibeteg gondozóba járjanak. Gyógykezelésre továbbra is csak a Szent László Kórház Immunológiai Osztálya jogosult. Ez a változás főként a vidéki HIV-fertőzöttek helyzetén hivatott könnyíteni, nem kell 3 havonta a fővárosba utazniuk vérvételre, konzultációra, vállalva az utazással járó fáradságot, költségeket és az esetleges kényelmetlen magyarázkodást, hogy hová tűnnek el egy-egy napra rendszeresen, például a munkahelyükről. Emellett a decentralizációnak a hatása hosszútávon csökkentheti a HIV/AIDS körüli stigmát, hiszen a legtöbb a HIV-fertőzötteket érintő diszkrimináció a megfelelő tudás és tájékoztatás hiányán alapszik, rengeteg a betegséggel kapcsolatos téves információ és hiedelem.
Dr. Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium volt szakállamtitkára januárban azt nyilatkozta az Origónak, hogy „A felszerelés megvan mindenhol, a kollégáknak pedig természetesen tanulniuk kell”. A rendeletmódosítás hatályba lépése után majdnem három hónappal azonban azt tapasztaltuk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által telefonon megkeresett 5 megye és 5 budapesti kerület bőr- és nemibeteg gondozói nem készültek fel a betegek fogadására.
A legtöbb helyen elsőre nem is értették a HIV-fertőzött gondozása kifejezést, és HIV-tesztről adtak tájékoztatást. Miután kifejtettük, hogy már diagnosztizált HIV-fertőzöttről van szó és gondozásra jelentkeznénk, első reakcióként a Szent László Kórház ambulanciáját ajánlották, mint az egyedüli gondozó helyet. A rendeletmódosítást megemlítve, volt olyan gondozó, ahol az orvos elismerte, hogy még soha nem hallottak erről, máshol némi zavar után elismerték, hogy tudnak a rendeletmódosításról, de sem technikailag sem tudásban nem készültek fel. Előfordult az is, hogy a gondozó főorvosa, annak ellenére, hogy a gondozást nem tudta volna vállalni, időpontot akart egyeztetni és szerette volna a gondozásra jelentkező adatait rögzíteni.
A rövid, telefonon végzett felmérés után elmondhatjuk, hogy sajnos a decentralizáció továbbra is csak papíron létezik, a HIV-pozitívak továbbra sem választhatnak szabadon egy a lakóhelyükhöz közelebb eső gondozó helyet.
A TASZ a jogbiztonság hiánya miatt az Országgyűlési Biztos Hivatalához fordul.
| Sérül a jogbiztonság elve, mert hiába biztosítja a rendelet a gondozást valamennyi megyei és fővárosi kerületi bőr- és nemibeteg gondozóban, a jogszabály végrehajtása érdekében nem születtek meg a kellő rendelkezések, nem tették meg a kellő intézkedéseket. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) határozatában a jogbiztonságról a következőket szögezte le. „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” A TASZ véleménye szerint azzal, hogy a gyakorlatban nem érvényesülhetnek a rendelet szabályai, kiszámíthatatlanná válik a HIV fertőzöttek gondozására szolgáló állami rendszer működése. Azok a jogszabályok, amelyek alkalmazása a gyakorlatban ilyen mértékben elmarad, gyengítik a jogrendszerbe vetett bizalmat, így sérül a jogbiztonság alkotmányos alapelve. Ezen túl a TASZ álláspontja szerint a jogszabály nem alkalmazása miatt sérül a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog a nem fővárosi vagy attól távolabb lakó HIV fertőzöttek esetében, hiszen továbbra sem tudják a lakóhelyükhöz legközelebb eső helyen igénybe venni a nekik járó szolgáltatást. Igaz, az Alkotmánybíróság elvi éllel állapította meg az 54/1996 (XI. 30.) határozatában, hogy a „[A] lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog [tehát] önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg”. Azzal, hogy az állam jogszabályban biztosítja azt, hogy a HIV fertőzöttek a lakóhelyükhöz közeli gondozóhelyen részesüljenek ellátásban, de ennek feltételeit nem teremti meg, megsérti a diszkrimináció tilalmát, s ezen keresztül sérül a HIV fertőzöttek az Alkotmány 70/D. §.ban foglalt joga is. Az Alkotmány 70/A. §-a szerint „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”. A TASZ véleménye szerint a Rendelet alkalmazásának elmaradása hátrányosan megkülönböztetést okoz azon a fertőzött emberek tekintetében, akik a fővárostól távolabb laknak. Hiszen a jogszabályban biztosított alanyi jog (miszerint lakóhelyükhöz közel eső gondozási helyet választhatnak) nem érvényesül a nem budapesti fertőzöttek esetében. A már idézett 54/1996. (XI. 30.) AB határozat azt is kimondja, hogy „az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása olyan állami feladat, amelyet az állam központi szervei és a helyi önkormányzati szervek rendszere révén valósít meg”. Tehát azzal, hogy a HIV fertőzöttek számára nem teremtette meg az állam a jogszabályban biztosított jog gyakorlásának feltételeit megsértette ezen személyek alkotmányos jogát. |
