Daganatos kórképekhez társuló trombózis
2009. december 16. 15:01
Célkitűzés
A vénás tromboembóliákra (VTE) jelentős morbiditás és mortalitás jellemző daganatos betegségben szenvedő betegeknél. A véralvadási rendszerek aktivációja központi jelentőségű a daganatos sejtek terjedésében és a daganatos betegség agresszív jellegének kialakulásában. Az alábbi összefoglaló szerzője a VTE kialakulásának újabb kockázati és prediktív tényezőivel, valamint a tumorasszociált trombózis kezelésével és megelőzésével foglalkozik daganatos betegségben szenvedő betegeknél.
Újabb eredmények
Az utóbbi időben egyes társbetegségekről, daganatspecifikus tényezőkről (mint például a lokalizáció és a stádium) és terápiás lehetőségekről (például angiogenezis-inhibitorok) kiderült, hogy jelentős mértékben növelik a VTE kockázatát. A kockázatok számbavételének újabb módszerei, illetve a prediktív modellkészítés keretében előjelző biomarkereket (például P-selectin) és a véralvadás aktivitásának mutatóit (mint a D-dimer) alkalmazzák. A VTE profilaxisában és kezelésében a kis molekulasúlyú heparint, a frakcionálatlan heparint vagy a fondaparinuxot jól tolerálhatónak és hatékonynak találták kórházi kezelés alatt álló vagy műtéten átesett betegeknél. Ugyanakkor a tromboprofilaxis valódi jelentősége az ambuláns kemoterápiás kezelésben részesülő – különösen centrális vénás katéterrel rendelkező – betegeknél még nem ismert megfelelő pontossággal.
Összefoglalás
Valamennyi daganatos betegnél nem javasolt a rutinszerű tromboprofilaxis, ugyanis a betegek csak kis alcsoportjában alakul ki VTE, így az antikoagulánsok válogatás nélküli használata a vérzéses szövődmények jelentkezése miatt elfogadhatatlanul nagy kockázatot jelent. A VTE vagy a vérzés kialakulása szempontjából legnagyobb kockázattal rendelkező, a gondos profilaxisból hasznot remélő betegek azonosítása fontos feladat a jövőbeli kutatások számára.
Kulcsszavak
Rosszindulatú daganat, megelőzés, kockázati tényező, tromboprofilaxis, trombózis
A vénás tromboembóliákra (VTE) jelentős morbiditás és mortalitás jellemző daganatos betegségben szenvedő betegeknél. A véralvadási rendszerek aktivációja központi jelentőségű a daganatos sejtek terjedésében és a daganatos betegség agresszív jellegének kialakulásában. Az alábbi összefoglaló szerzője a VTE kialakulásának újabb kockázati és prediktív tényezőivel, valamint a tumorasszociált trombózis kezelésével és megelőzésével foglalkozik daganatos betegségben szenvedő betegeknél.
Újabb eredmények
Az utóbbi időben egyes társbetegségekről, daganatspecifikus tényezőkről (mint például a lokalizáció és a stádium) és terápiás lehetőségekről (például angiogenezis-inhibitorok) kiderült, hogy jelentős mértékben növelik a VTE kockázatát. A kockázatok számbavételének újabb módszerei, illetve a prediktív modellkészítés keretében előjelző biomarkereket (például P-selectin) és a véralvadás aktivitásának mutatóit (mint a D-dimer) alkalmazzák. A VTE profilaxisában és kezelésében a kis molekulasúlyú heparint, a frakcionálatlan heparint vagy a fondaparinuxot jól tolerálhatónak és hatékonynak találták kórházi kezelés alatt álló vagy műtéten átesett betegeknél. Ugyanakkor a tromboprofilaxis valódi jelentősége az ambuláns kemoterápiás kezelésben részesülő – különösen centrális vénás katéterrel rendelkező – betegeknél még nem ismert megfelelő pontossággal.
Összefoglalás
Valamennyi daganatos betegnél nem javasolt a rutinszerű tromboprofilaxis, ugyanis a betegek csak kis alcsoportjában alakul ki VTE, így az antikoagulánsok válogatás nélküli használata a vérzéses szövődmények jelentkezése miatt elfogadhatatlanul nagy kockázatot jelent. A VTE vagy a vérzés kialakulása szempontjából legnagyobb kockázattal rendelkező, a gondos profilaxisból hasznot remélő betegek azonosítása fontos feladat a jövőbeli kutatások számára.
Kulcsszavak
Rosszindulatú daganat, megelőzés, kockázati tényező, tromboprofilaxis, trombózis
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
