Vészforgatókönyv szükséges az elkövetkezendő két évre
Drámai válság az egészségügyben?
Drámai válság van kialakulóban az egészségügyben, ami szükségessé teszi egy két éves, átmeneti válságkezelési program gyors kidolgozását és megvalósítását – hangzott el az Önkormányzati Egészségügyi Napok ma megtartott 15. kongresszusán, Budapesten.
- Miért kerül sokba a magyar egészségügy?
- Egészségügyi S. O. S.
- Munkáltatók törvénykönyve
- Nincs hova hátrálni
- Magára hagyta az egészségügyet a Fidesz
- Szakmai kollégiumi állásfoglalás: vannak még kérdőjelek
- Főváros: visszavonták a kórházak állami kézbe adásáról szóló javaslatot (frissítve)
- Borítékolható a siker az egészségügyben?
- A következő két év legnagyobb vesztese az egészségügy lesz
- Szócska: csaknem egyensúlyi helyzetben az egészségügyi kassza
Bár az ágazat talpon tartásához a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint közel 250 milliárd Ft-ra lenne szükség – ami a GDP 1 százalékának felel meg ! – pénz invesztálására a jelenlegi helyzetben esély sincs. A kórházak adóssága az év végére elérheti a 60 milliárd forintot, így a Rácz Jenő által felvázolt perspektíva meglehetősen lehangoló: spontán tovább szűkül a szolgáltatási csomag, azok pedig, akik anyagilag megtehetik, a lábukkal szavazva inkább a magánszolgáltatást választják. A jelenlegi helyzetben, szögezte immár sokadszor a szövetségi elnök, elengedhetetlen a szolgáltatási csomag illetve a kapacitások szűkítése.
Ami az utóbbit illeti, amennyiben sikerül a fekvőbeteg-ellátás szakmai környezetét (az alap- és járóbeteg szakellátást) rendbe tenni, úgy 70-80 kórház is elegendő lenne, a környezet átalakítása nélkül 100-110 kórházat kell talpon tartani – mondta Sinkó Eszter. Az egészségügyi közgazdász szerint bár a Semmelweis Terv stratégiai iránya jó, de a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott elvonások, illetve a gazdasági válság második felvonásának megjelenése, a recesszió elmélyülése miatt vészforgatókönyvre van szükség az elkövetkezendő két évre.
A kongresszuson sok szó esett a kórházak államosításáról, amelyet a résztvevők egyike sem tartott megfelelő módszernek a kialakuló helyzet kezelésére, mint ahogy azt is többen sürgették, hogy történjék meg a magán- és közforrások arányának ágazati újragondolása.
