hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.
hirdetés

 

Egyes génváltozatok segíthették a Föld benépesítését

Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy vulnerábilitási génváltozatok helyett plaszticitási génváltozatokban kell gondolkodnunk: génvariánsok, amelyeket eddig hátrányosnak gondoltunk, jó szolgálatot tesznek, ha hordozójuk pozitív környezetbe kerül, sőt rossz viszonyok között is csökkentik a károsodás mértékét. Ezzel a pszichoterápiára való eltérő válaszkészség magyarázata is megszületett.

David Dobbs tudományos újságíró több cikkében foglalkozik az orchidea- és pitypang-gyerekekkel, legutóbb a New Scientistben foglalta össze a témával kapcsolatos kutatások legfrissebb megállapításait.

Mint írja, alapvetően át kell értékelnünk a vulnerábilitási génekkel kapcsolatos elképzeléseinket. Több hangulatzavar és viselkedési rendellenesség – antiszociális viselkedés, figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, alkoholfüggőség stb. – hátterében az eddig vulnerábilitási génváltozatoknak nevezett, a dopamin és a szerotonin agyi szintjét befolyásoló gének különböző változatait sejtették. Most a növekvő mennyiségű bizonyíték tükrében át kell alakítanunk elképzeléseinket: kiderült, hogy az adott génváltozatok hatására különböző környezetben különböző viselkedésmódok alakulnak ki.

Ha a ma már plaszticitás-génváltozatoknak nevezett génváltozatokkal rendelkező gyermekek rossz, erőszakos, bántalmazó környezetbe kerülnek, erőszakos, bántalmazó viselkedésformák alakulnak ki bennük. Ha azonban gondoskodó, szerető környezetbe kerülnek, az átlagosnál figyelmesebb, kedvesebb, törődőbb és boldogabb gyermek és felnőtt válik belőlük.

Azaz a génváltozatok hordozóik kétirányú érzékenységét biztosítják, a környezet minőségére való nagyfokú reakciókészséget, ami ráadásul a rossz környezetbe került gyermekek számára azt az evolúciós előnyt is hordozza, hogy erőszakosan reagálva erőszakos környezetükre, nagyobb eséllyel maradnak életben. Ezek a génváltozatok az emberiség elterjedését, és az új, ismeretlen, veszélyes környezetben való életben maradását is támogathatták, ezt támasztja alá, hogy gyakoriságuk azokban a populációkban a legnagyobb, amelyek a leggyorsabban és legmesszebb vándoroltak Afrikából.

A plaszticitás-génváltozatok hordozói, vagyis a környezetre érzékeny gyerekek kapták az orchidea-gyerekek elnevezést, míg azok a gyerekek, akik ezekkel a génváltozatokkal nem rendelkeznek, ezért a környezet milyenségétől független a viselkedésük, a pitypang-gyermek elnevezést kapták.

Az új elmélet arra is magyarázattal szolgál, hogy miért van az, hogy egyes gyermekek érzékenyebbek a pszichológiai intervenciókra, tanácsadásra: az orchidea-gyerekek jobban reagálnak a pszichoterápiára, a pitypang-gyermekek pedig kevésbé.

A komplex viselkedések hátterében általában sok gén áll – ezzel a tudásunkkal összhangban az is kiderült, hogy a plaszticitás-génváltozatok hatása összeadódik: minél több gén plasztikus változatát hordozza valaki, annál érzékenyebb a környezetére.

Források:

Role of Genotype in the Cycle of Violence in Maltreated Children; Avsalom Caspi és munkatársai, Science

Biological sensitivity to context: I. An evolutionary–developmental theory of the origins and functions of stress reactivity; Thomas Boyce és Bruce Ellis, Development and Psychopathology

The Role of Family Influences in Development and Risk; Deborah Ellis és munkatársai, Alcohol Health & Research World

Development and Psychopathology 2011 februári különszáma

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: New Scientist, Science, Development and Psychopathology, Alcohol Health & Research World)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink