Etikus-e pénzért előzni a várólistán?
Bár a kórházi érdekvédelmi szövetségek vezetői között népszerű a gondolat, hogy némi pénz befizetésével előzni lehessen a várólistákon, a szakközgazdász szerint istenkísértés lenne egy ilyen lehetőséget ráereszteni a mai egészségügyre.
Ha a beteg készpénzzel, zsebből kifizeti a kezelést vagy a műtétet, előzhetne a várólistán – az egészségügyi ellátórendszer krónikus pénzhiányának orvoslását célzó megoldással a Magyar Kórházszövetség elnöke, Rácz Jenő rukkolt elő néhány napja, az ötlet azonban nem új.
Tavaly nyáron Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgatója, egyben a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke is erről győzködte a közvéleményt. Az egészségpolitika akkor még azzal hajolt el az ötlet elől, hogy beszélje ki a szakma, van-e értelme egy ilyen javaslatnak. Azt, hogy ez a vita éppen hol tart, senki sem tudja. Mindenesetre Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter néhány napja az újságírók ezzel kapcsolatos kérdésére csak annyit mondott: nincs tudomása arról, hogy a kormányzat egy ilyen rendszer előkészítésén munkálkodna.
Az országos várólisták különösen néhány szakmában – egyebek között az ízületpótló, a gerincstabilizáló és a szürkehályog-műtétek esetében – rendkívül hosszúak – írja a Népszabadság.
Varga Péter Pál, nemzetközi hírű gerincsebész szerint mítosz, hogy a gerincsebészeti várólistákat érdemben lehetne mérsékelni, ha a beteg fizetné a számlát. Ezek a műtétek másfél millió forintnál kezdődnek, és a határ a csillagos ég.
A listán lévő mintegy hétszáz betegből évente nyolcan-tízen élnek a lehetőséggel. Saját zsebből azonban a legritkább esetben tudnak fizetni az érintettek. A maratoni várólistákkal bíró beavatkozások esetében, például a szívsebészetben, 300 ezertől több millió forintig terjed a beavatkozás költsége. A szürkehályog- és a csípőprotézis-műtétre váróknak pedig minimum 600 ezer forintot kellene fizetniük, hogy előzni tudjanak a várólistán.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint ha az elgondolás szabad utat kapna az egészségpolitikától, akkor az nemcsak súlyos egyenlőtlenségekhez vezetne, de tovább is torzítaná az ellátórendszer működését.
Meggyőződése: a lehetőség, hogy valaki pénzért előbbre kerüljön a kezelési rangsorban, rossz hatással lenne az intézmények hozzáállására is. A rendszerben lévő súlyos pénzhiány miatt – érthető módon – a szolgáltatók igyekeznének minél több, extra pénzért végezhető beavatkozást megcsinálni.
Ennek következtében bizonyos beavatkozásokat a kórházak csak pluszdíj ellenében nyújtanának – jellemzően ezek lennének a várólistás beavatkozások –, míg másokat az OEP-nek számolnának el, azokat, amelyekért nem szedhető legálisan térítési díj. Ha pedig ezt az anomáliát az egészségbiztosítási pénztár megpróbálná korlátozni, akkor vajon ki döntené el, hogy melyik beteg kapja a térítésmentes szolgáltatást, és melyik a fizetőset?
