Területi ellátási kötelezettség
Fogalommeghatározás
A működtetési-, avagy praxisjog
A praxisjog személyhez kötött vagyoni jog, ami azt jelenti, hogy a működtetési jog birtokosa az önálló orvosi tevékenységet személyesen köteles végezni. (Kivéve, ha valamely okból jogszabály szerint helyettesítik.)
A törvény betűje szerint a működtetési jog, amelyet a hétköznapokban praxisjognak is neveznek, a Magyar Orvosi Kamara által a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvos, házi gyermekorvos, illetve fogorvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.
A működtetési jog megszerzése az előfeltétele annak, hogy egy önkormányzat bármelyik háziorvost, házi gyermekorvost vagy fogorvost foglalkoztasson. Ugyanakkor az, hogy egy orvos rendelkezik működtetési joggal, még nem jelenti azt, hogy egy önkormányzatnak szerződnie kell vele.
Önálló orvosi tevékenység – törvényben meghatározott kivétellel – csak a települési önkormányzat rendeletében meghatározott háziorvosi körzetben folytatható.
A praxisjog tulajdonképpen eszmei tulajdon, goodwill, jóllehet a törvény vagyoni értékű jogként definiálja. Az orvosi rendelő és annak felszerelése ugyanis döntően az alapellátásért felelős önkormányzatok tulajdonában maradt. Az önkormányzati törvény ezeket a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon kategóriájába sorolja, elidegenítésük mikéntjéről nem szól azonban sem az önkormányzati, sem a praxistörvény, arról a helyhatóságok saját jogkörükben dönthetnek.
