Gyógyszerkassza: miből jön össze a 120 milliárd?

Nem igyekszik a kormány széles körben eloszlatni a Széll Kálmán tervben megfogalmazottak körüli homályt. Míg az anyag egyik táblázatában három etapban - 2012-214 között - fogalmaztak meg 83, 120, majd ismét 120 milliárdos támogatás megtakarítást, a Brüsszelnek postázott, angol nyelvű változatban már csak egyetlen összeg, a tényeknek egyébként megfelelő 120 milliárd szerepel. Ismerve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerkasszájának méretét, amennyiben az összesen 323 milliárdos kivonást vennénk alapul, máris csomagolhatnának a szakértők, ez ugyanis a hazai gyógyszerár-támogatási gyakorlat felszámolását jelentené. Nem is lenne többet vihar a gyógyszerek ára, s azok támogatása körül, a betegeket pedig ismét a legősibb módszerrel, kézrátétellel gyógyítanák.

De ez természetesen nem így van. Ezzel együtt igencsak sérülékeny, szakembereket idézve „lebegő” a költségvetésekben szereplő, gyógyszerár-támogatási kassza mértéke. Nem véletlen, hogy a hozzáértők az esetek többségében igyekeznek elkerülni a pontos számokat, inkább körülbelülről és nagyságrendekről beszélnek. Abban azért egyetértenek a piaci szereplők, hogy az idei, 343,5 milliárdosra tervezett gyógyszerkeret igencsak alulkalibrált, hiszen a tavalyi év várható kiadása 357 milliárdnál állt meg december 31-én, s a túlfutás azért volt csak ennyi, mert a gyártók és forgalmazók 51 milliárdot tettek be különböző jogcímeken a kasszába. Az OEP nettó gyógyszerkiadás tehát 305,9 milliárd forint volt 2010-ben.

A betegek már észbe kaptak

A jelenlegi helyzet sajátossága abból adódik, hogy kétfrontos harcot kell vívni. Egyrészt pótolni kell az idei év végére várható állítólag körülbelül 25 milliárdos hiányt, másrészt két évre - 2012-2013-ra – elosztva elő kell teremteni a Széll Kálmán Tervben ígért 120 milliárdos megtakarítást. Mindezt ráadásul gúzsba kötve táncolva, hiszen legfelső kormányzati utasításra az intézkedések nem növelhetik a betegek terheit.

A kombinált készítmények felülvizsgálata hozott némi megtakarítást, s mivel még közel tíz termékcsoport felülvizsgálatára kívánnak sort keríteni – bár eredetileg csak négyről volt szó, amelyeken összesen 3 milliárdos megtakarítást szerettek volna elérni -, szakértői számítások szerint ezen a réven is lehet nyerni körülbelül 10-12 milliárdot. Ha ehhez hozzátesszük azt a már korábban kiszivárgott hírt, miszerint a gyártókat sújtó 12 százalékos adót – amelyet az ártámogatásban részesülő készítmények termelői árral arányos támogatása után kötelező befizetni – szeretnék felemelni, könnyen összejöhet a kívánt 25-27 milliárd. Pont annyi, amennyiről egy korábbi nyilatkozatában az egészségügyért felelős államtitkár is beszélt. Arra a hírre, hogy a kormányzat - elődeinek jó szokásához híven - a gyógyszerkassza körül tüsténkedik, ugrásszerűen megemelkedett a támogatáskiáramlás január-februárban, vagyis megindult a lakossági gyógyszerspájzolás. S amennyiben ez így folytatódik, egyes számítások szerint az egészségpénztári gyógyszerkeret kiadása akár 380 milliárdig is nőhet. Nem véletlen, hogy e jelenség a minél gyorsabb piaci beavatkozás irányába tolja a kormányt.

Ami a gyártók 12 százalékos befizetésének emelését illeti, talán ez a legjárhatóbb út. A már korábban elhangzott háttérkommentárok szerint az adó 18 százalékra növelését még lenyelik a gyártók, a 20 százalékos mérték viszont már „necces”. A fentieket támasztja alá az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének hozzáállása, amely már akkor beleegyezett – az ország nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel – az adó időleges, extra emelésébe, amikor még a többség a Széll Kálmán Tervben felrajzolt számok értelmezésével bíbelődött.

Hatósági árcsökkentés: előnyében a hátránya

Ennél lényegesen nagyobb macera összeszedni a 120 milliárdot, ráadásul ekkor már élesen szembe menetel egymással a magyar gyógyszerpiac hazai és külföldi szereplőinek érdeke. A döntéshozók számára legegyszerűbb a korábban egyszer már ugyancsak kiszivárogtatott hatósági árcsökkentés lenne, bár ebben az esetben az intézkedés mértékének meghatározása kíván igen alapos körültekintést.

A termelői árakat érintő hatósági árcsökkentés előnye egyben hátránya is. Ami az előbbit illeti: végig vezethető az egész rendszeren, nem csak a gyártók profitját érinti, csökken a nagykereskedők és a patikák árrés-bevétele, mint ahogy az ártámogatások összege, akárcsak a betegek által fizetett térítési díj. Ám a veszélyek is igen nagyok. Egyrészt megtörténhet, hogy néhány multinacionális gyógyszercég – amelyek büdzséjében amúgy sem foglal el kirívóan nagy helyet magyarországi bevételük – kivonul a hektikusan mozgó, számukra kiszámíthatatlan hazai piacról. Ez – magyarázzák a lapunk által megkérdezett szakértők – nem érzelmi, szigorúan üzleti döntés lenne. A globális vállalatoknál (beleértve a hazaiakat is!) ugyanis létezik egy úgynevezett „padlóár” (floor price) vagyis az a termelői ár, amely alá semmiképp sem mehetnek egyetlen országban sem képviselőik az alkuk során. Ez az a listaár, amelyet a cégek a legnagyobb titokként kezelnek. Amennyiben egy központi döntés átlépi ezt a határt – vagy ezt elfogadhatatlan mértékben teszi – nem marad más hátra számukra, mint a helyi piacról való távozás, mint tette ezt néhány cég Görögország esetében.

Szigorúan titkos listaárak

Ma már bevett gyakorlat a nemzetközi ár-összehasonlítás. A gyártók ezért is ügyelnek publikussá váló megegyezéseikre és áraikra, mivel egyetlen országban tett „túlzott” engedékenységük eredményeként számos országban lennének kénytelenek csökkenteni áraikat, mérsékelni profitjukat. A piac érzékenységére jellemző az egyik hazai készítmény esete, amelynek támogatás-megvonásáért másfél évtizede küzdenek egyes szakértők, ám kívánságuk azért talál rendre süket fülekre, mert e lépés eredményeként gyártója hatalmas piaci veszteséget szenvedne el – külföldön.

A hatósági árcsökkentés legnagyobb vesztesei a nagy- és kiskereskedők. Így az is megeshet, hogy a választási ígéreteknek megfelelően végrehajtott patikapiaci monopólium visszaállítása, amelynek zászlaján – mint eddig mindegyik pro- és kontra politikai intézkedés mutatta – a kispatikák megmentése állt, hiába valónak bizonyul. A csökkenő árak miatt ugyanis oly mértékben zuhanna a gyógyszertári árrés-bevétel, amely végül patikai csődökhöz vezetne. S bár még nem tudni, végül milyen intézkedések alapozzák meg a Széll Kálmán Tervben foglaltakat, vannak akik már a menekülő tutajt ácsolnák mondván: határozzák meg az egészségpolitikailag fontos gyógyszertárak körét, s biztosítsanak többlettámogatást biztonságos működésükhöz.

A vesztesek körét növelnék a kórházak, amelyek 20-40 százakkal alacsonyabb áron jutnak már ma is a gyógyszerekhez, nem beszélve azokról az akciókról, amikor a gyártók néhány forintért adják készítményeiket raklapszám – raktárürítés címén.

S vesztessé válhat maga az egészségpénztár is, hiszen az olcsóbb gyógyszerek spájzolásra buzdíthatják a betegeket.

Gazdaságpolitikusi állomhatár

A hatósági árcsökkentésnek többféle változata létezik, történhet ez akár úgy is, hogy az intézkedést nem engedik érvényesülni a térítési díjakban, meggátolva a lakossági felvásárlást, a támogatás-kiáramlás növekedését. Ez utóbbi megoldás „előnye”, hogy akár egyetlen lépéssel elérhető a gazdaságpolitikusok által áhított cél, a 220 milliárdos gyógyszerkassza. Ebből a szempontból egyébként megoldásnak kínálkozik a gyártói befizetések drasztikus – akár 50 százalékos – felemelése is, a végeredmény ugyan annyi lenne: 220 milliárdos gyógyszerkeret. Az persze már más kérdés, hogy ebben az esetben többes számban beszélhetünk-e még piaci szereplőkről…

A MedicalOnline által megkérdezett szakértők úgy vélik, 50-60 milliárdot relatív fájdalom-mentesen össze lehet hozni a gyógyszerkeretből. Akad elemző aki a jelenlegi 25 százalékos támogatási kulcs megszüntetését sem tartja elképzelhetetlennek, mondván ide egyrészt olyan készítmények tartoznak – például az antibiotikumok – amelyek túlzott fogyasztását amúgy is ellenzik a szakemberek, másrészt a betegek számára sok készítmény alacsony ára miatt már alig-alig érzékelhető – átlagosan 200-400 forint – az egészségpénztári támogatás. A normatív 25 százalékos kulcs megszüntetése mellett szólna az is, hogy az ide sorolt készítményeket kúraszerűen, tehát rövid ideig szedik a betegek, térítési díjuk kismértékű növelése tehát nem jelentene számukra tartós anyagi megterhelést.

A várható változásokban mélyen érintett gyógyszerkiskereskedelem szereplőinek javaslata között szerepel többek között annak a kettősségnek a megszüntetése, amelynek eredményeként bizonyos készítmények recept nélkül is megvásárolhatók, miközben ártámogatással, vényre is kiválthatók. Mivel az úgynevezett OTC termékek promóciós szabályozása jelentősen eltér a közfinanszírozott készítményekétől, fogyasztásnövelő hatást gyakorolnak ugyanazon termék támogatott kiszerelésének forgalmára.

Régi kedvencek új megközelítésben

Régi kedvencei a megtakarításon fáradozóknak a koleszterin- és a vérnyomáscsökkentők. A fokozott figyelem részben annak tudható be, hogy e medicinák döntő többségének szabadalmi védettsége rég lejárt, s e készítmények jó része Dániában és Nagy-Britanniában például fillérekbe kerül. A termékpalettának erre a szegmensére jelenleg 80 milliárd forintot fizet ki támogatás címszó alatt az OEP, némi átrendezéssel viszont akár 20 milliárdot is megtakaríthatónak vélnek.

Az egyik igazán nagy tétel azonban a generikus készítmények nemzetközi ár-összehasonlításának bevezetése lenne. Ezt azonban a külföldi és a hazai gyártók egyaránt ellenzik, holott a 2006-ban elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény lehetőséget adna rá. Magyarországon – más európai államoktól eltérően – sok esetben indokolatlanul magas a másolt molekulájú gyógyszerek ára. Ennek fenntartása pedig a zömmel generikus termékeket gyártó hazai cégeknek épp úgy érdeke, mint a generikus piacból is egyre nagyobb részt kihasító külföldi vállalatoknak.