Háziorvos a határon
A nyugati határ közelébe húzódó, átjáró munkavállalók a határmenti egészségügyi szolgáltatásokra is extra terhet rónak – tűnik ki a NOL cikkéből.
A nyugat-magyarországi térség érintett településeit megterheli a vendégmunkások letelepedése, igaz, kétségtelen előnyökkel is jár. A szolgáltatások egy részét átmeneti lakóhelyükön veszik igénybe, ott vásárolnak, ott járnak vendéglőkbe. Ezek a kisvárosok azonban nem rendezkedtek be plusz tízezer emberre, az infrastruktúrájukat kevesebb lakóra szabták – írja a lap.
A területi ellátási kötelezettség alapján a munkásszállók, panziók, albérletek lakói jogosultak az orvosi ellátásra, a háziorvosi rendelők velük vannak tele. Ágh László mosonmagyaróvári háziorvos körzetében tíz legális munkásszálló működik, lakói jóval többször keresik fel a doktort, mint a regisztrált, saját betegei.
– Nem beszélő gépek jönnek ide dolgozni, hanem többnyire egyedülálló, magányos, esendő férfiak – mondja az orvos, majd hozzáteszi: a saját praxisára alig marad idő. Ágh kitűnően beszél németül és szlovákul is, így különösen népszerű a szállólakók körében. Van Szlovákiából Mosonmagyaróvárra áttelepült, de Ausztriában dolgozó betege is, akinek a korábbi zárójelentései, ambuláns lapjai szlovák, német és magyar nyelvűek. Orvos legyen a talpán, aki gyorsan kiigazodik rajtuk.
Az Ausztriában dolgozók kapnak egy úgynevezett E-kártyát, amivel jogosultak a kinti ellátásra, de mivel a nyelvet még nem beszélik eléggé árnyaltan, ők is inkább itt keresik fel az orvost. – Jajgatni jobban esik az anyanyelven – állítja Ágh.
Az ország távolabbi vidékeiről érkezők állandó otthonuk háziorvosainál regisztráltak, de a területi ellátási kötelezettség következtében őket is kezelni, gyógyítani kell Mosonmagyaróváron. – Elvileg annyi volna a dolgom, hogy kihúzzam a kést a hátukból, de természetesen nem zavarom el őket 300 kilométerrel odébb. Sajnálom és ellátom őket, csak már nehezen bírom, megduplázódott a napi forgalmam, és még nincs itt az influenzaszezon.
A háziorvosokat az őket választó betegegek arányában is finanszírozzák, ám az a cél, hogy ne jusson sok páciens egy doktorra. Ezt szolgálja az úgynevezett degresszív mutató, tehát aki sok beteget vállal, azt gyakorlatilag büntetik. A munkásszálló lakói így akkor is kiszúrnának a teljesen leterhelt határ menti háziorvosokkal, ha hozzájuk adnák le a kártyájukat. Mindenesetre Ágh szerint legalább azt el kellene érni, hogy ezt a degresszív finanszírozást ne érvényesítsék ezekben a körzetekben – olvasható a nol.hu-n.
