Játék a betűkkel és a számokkal

Furcsa dolog történt a múlt héten Baranyában: a megye közel másfél milliárd forint értékben bocsátott ki euro alapú önkormányzati kötvényt a már megszűnt, az egyetemmel összeolvadt megyei kórház adósságának finanszírozására. Mindez azért érdekes az egészségügy szempontjából, mert jól érzékelteti, miként gondolkodik a fideszes többségű testület a kórházak és az önkormányzatok állami konszolidációjának esélyéről. Mivel Baranya megyének új források nélkül már októberben fizetési nehézségei keletkeznének, kockázatos lett volna várnia az állami mentőövre, ezért inkább újabb adósságterhet vállalt.

Nem vaktában lőttek

Valószínűleg jól tette, mivel az Állami Számvevőszék szeptember közepén megjelent jelentése az önkormányzatok gazdálkodásáról valószínűsíti, hogy széles körű konszolidációra nem lehet számítani. Ehhez ugyanis tetemes összegre lenne szükség, mivel az ÁSZ által vizsgált megyék, városok és fővárosi kerületek nyolcvan százaléka hiánnyal fogadta el az elmúlt években a költségvetését, mégpedig nem kicsivel: átlagosan 0,8 milliárd forinttal, a lyukakat pedig vagy hitelfelvétellel, vagy – jellemzően 2006 és 2008 között – kötvénykibocsátással tömték be.

A nagyságrendeket érzékelteti, hogy a GDP egy százalékos növekedéséből nagyjából 50–70 milliárd forint költségvetési bevétel származik. A felvételnél még előnyösnek látszó, majd a válság hatására gyorsan rendkívül előnytelenné váló, jobbára svájci frank alapú és változó kamatozású, hosszú lejáratú kötvények pusztán a forint leértékelődése és a kamatlábak elszaladása miatt 130 milliárd forinttal növelték meg a visszafizetendő összeget. Ráadásul a legtöbb önkormányzat valamiféle csodára várva halasztott tőketörlesztést kért, és 2011–2012-től kezdik nyögni a kamatokkal növelt részleteket. Jövőre, vagyis 2011-ben például 68 milliárd forintot, ez pedig azt jelenti, hogy a kormánynak ekkora summát kellene a konszolidáció céljára átcsoportosítania, amire az idei 3,8 százalékos, és a jövő évre vállalt 3 százalék alatti hiánycél tartása mellett aligha lesz lehetősége.

Súlyos teher az egészségügyi ellátórendszer

Az önkormányzatok eladósodási mutatóját nézve jól látszik, hogy az egészségügynek milyen súlyos szerepe van ebben. A legnagyobb bajban a megyék és a megyei jogú városok, a leghatalmasabb kórházüzemek fenntartói vannak. Ugyan az intézmények a halaszthatónak vélt műtéti beavatkozások egy részét várólistára terelték, és a hiány másik része a szállítói számlákban „fekszik”, de még így is maradt elég, amit az önkormányzatoknak kellett hitel formájában pótolni.

Eredetileg úgy tervezték, hogy az állam néhány megyében nagyobb szerephez jut az ellátás megszervezésében, mégpedig úgy, hogy a költségvetés az adósságok átvállalásával „bevásárolja” magát a kórházakba. Csakhogy ehhez jelentős összegek kellenének, hiszen a kórházak adósságállománya közel negyven milliárd, de a források nem látszanak. Néhány milliárd forint azért befolyik a rendszerbe, ez azonban nem elegendő rendszerszintű megoldásokra.

S noha Szócska Miklós, az egészségügyért felelős államtitkár korábban arról beszélt, hogy szakítani szeretnének az előző kabinetek rendkívüli pénzutalási gyakorlatával, az elmúlt hetekben több intézmény is ígéretet kapott arra, hogy soron kívül jut forrásokhoz. Peren kívüli egyezséget kötött a magyar állam a Molnár Lajos-féle kapacitásleépítés miatt a bírósági eljárás mellett végsőkig kitartó négy önkormányzattal: így a Békés megyei Pándy Kálmán Kórház, a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórháza, valamint a Keszthelyi Városi Kórház 800–800 millió forinttal lett gazdagabb. (Azon persze nem lehet csodálkozni, hogy szocialista, szabaddemokrata városok korábban nem mentek szembe saját kormányukkal.) De segítséget kapnak az elmúlt években hátrányosan kezelt egyházi intézmények is, a négy kórház összesen 600 millió forinton osztozik. Ezen túlmenően pedig van néhány szolgáltató, amely közvetlenül a tárcától kért anyagi támogatást, a miniszter pedig saját hatáskörében, saját tvk keretéből segített néhány intézményen. (Erről bővebben lásd a Medical Tribune 19. számában: „Plusz pénzt kapott tíz kórház.)

Mi zajlik a színfalak mögött?

Az egészségügyiek egyre türelmetlenebbül várják, hogy végre történjen valami. A tárca gesztusértékű változtatásokkal nyitott, a patikaliberalizáció megállításával, a bürokrácia oldásával, a rezidenseket röghöz kötő szabályok módosításával, de fél évvel a választások után ennél nagyobb, rendszerszintű lépésekre várnak. Akkor is, ha az államtitkár egyértelművé tette, hogy lépésről lépésre, problémáról problémára haladnak, és nem lesznek nagy megváltó ígéretek, mert ahhoz sem elegendő pénz, sem adminisztratív kapacitás nem áll rendelkezésükre.

A feszültség nő az egészségügyben, a Webdoki köré szerveződő orvosok immár nyílt levél megfogalmazásán ügyködnek, amelyben visszautasítanák a kötelező kamarai tagság szintén gesztusértékűnek gondolt visszaállítását, ha ahhoz nem járnak megfelelő, osztrák szintű kamarai jogosítványok. A kórházi vezetői körökben pedig összehangolt akció tervei körvonalazódnak, elhalasztanák közüzemi számláik kifizetését, hogy így gyakoroljanak nyomást a kormányzatra. Félévi egészségügyi csend után érdekes hetek elé nézünk, amikor egybeeshetnek a különböző ellátási szintek tiltakozó akciói újabb kormányzati intézkedésekkel, például a már nyár elején megpendített, de közelebbről egyelőre nem ismert alapellátási reformelképzelések vitára bocsátásával.

A jövő évi költségvetési blanketták már hetek óta a minisztériumban vannak, ám ez még csak a sorokat tartalmazza, a lényeg, a tervezési körirat, amely már számokat is tartalmaz, az önkormányzati választások után érkezik meg a tárcákhoz – ez elég baljós előjel. Ezután rohammunka következik: október 15-én már első olvasatban a kormány elé kerülnek a költségvetési tervek. Az egészségügy számára ez már csak azért is újdonság lesz, mert sohasem fordult még elő, hogy két legfontosabb hatósági-irányítási szervezete, a regionális egészségügyi pénztárak és a területi tisztiorvosi szolgálatok kiadásai és bevételei ne az egészségügyi fejezeten belül lennének, hanem a közigazgatási és igazságügyi minisztériumnál tüntetnék fel ezeket. Márpedig az új megyei és fővárosi kormányhivatalok részévé tett területi szervezetekkel éppen ez történik majd.