Jó film, őszinte csalással

A forgatókönyvíró gyötrelmei

Csendes amerikai, a Kóla, puska, sült krumpli vagy a francia Félix és Rose forgalmazásával kitűnt SPI International ezúttal melléfogott. Nem a filmválasztással, hanem a bemutató időpontjával. Az Adaptáció sem számíthat kisebb sikerre az előzőeknél, ha bemennek rá – csakhogy az ilyen történetre vevő, igényes közönséget évekig arra szoktatták, hogy a nyár a mozikban a habkönnyű nézhetetlenségek időszaka, ezért helyette Kapolcsra, a Szigetre vagy a Zempléni fesztiválra kell menni. Aki mégis jegyet vált, mert feltűnik neki, hogy három Oscar-díjas játssza a két fő- és az egyik mellékszerepet (Nicolas Cage, Meryl Streep, Chris Cooper) és hogy a John Malkovich-menet rendezőjének, Spike Jonze-nak az újabb opuszáról van szó, egyúttal egy forgatókönyvírói tanfolyamra is befizet: filmet lát a filmben.

Charlie Kaufman saját magát és ikertestvérét is beleírta a történetbe, bemutatja, hogyan lesz film verejtékes munkával egy konfliktus- és drámamentes történetből. Kifelé jövet minden nézőben felmerül, hogy a legközelebbi sikerfilmet neki kellene írnia. Azt viszont nem tudhatjuk, Kaufman miből gondolta, hogy sikeres filmadaptációt tud csinálni ebből az igaz történetet leíró könyvből. Az Orchideatolvaj című regény arról szól, hogy egy profi növénytermesztő orchideákat lop egy nemzeti parkból és szaporítja őket, egy újságírónő pedig megírja a történetét. Aztán: semmi. Aki ebbe a fordulatok híján jobbára elmaszatolt történetbe olyan mennyiségű csavarást, ötletet és annyi egymás után megnyíló bugyrot tud varázsolni, mint Kaufman, az csal. Kaufman is azt teszi, de őszintesége és öniróniája miatt felmenthetjük. Saját és testvére adaptációs gyötrelmeit építi be a sztoriba, és csak találgatni tudunk, hogy a regény igaz története mellett a személyes elemek hol lépik át a fantázia határát.