Mi bajuk van az evolúcióval?

Coyne immár évek óta veri vissza a kreacionisták evolúcióellenes állításait. 2009-es könyvében, a Miért igaz az evolúció?-ban olyan felméréseket idézett, amelyekből kiderül, hogy az Egyesült Államok majdnem az utolsó helyen van a hasonló országok közül az evolúció elfogadását tekintve.

Egy 2006-os felmérés szerint az amerikaiaknak csupán 40 százaléka fogadta el annak az állításnak az igazságát, hogy „A ma létező emberi lények korábban élt állatfajokból fejlődtek ki”. Ez az arány nagyjából a fele annak, amit Franciaországban, Japánban, Izlandban, Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban mértek. Harmincnégy ország közül az Egyesült Államok az utolsóelőtti volt az evolúció elfogadását illetően – csak Törökország múlta alul.

Más felmérésekből az derült ki, hogy az amerikaiak 40 százaléka azt hiszi, hogy isten teremtette az embereket, olyannak, amilyen formában ma léteznek, és csak 12 százualékuk gondolja azt, hogy a fajok eredetéről kizárólag az evolúciós elméletet kell oktatni az iskolákban.

Coyle „nemzeti zavartságként” jellemezte a helyzetet, és az evolúció kis elfogadottságát Amerikában a társadalom diszfunkcionális voltára vezette vissza: ennek fő elemei a nagy jövedelmi egyenlőtlenség, a drogozás, a csecsemőhalálozás és más negatívumok, amelyek kevésbé vannak jelen más iparosodott demokráciákban.

A szociális bizonytalanság a táptalaja a vallásos hiedelmeknek, amelyek ellentmondanak az evolúció alapvető gondolatainak – mondta Coyle. Egy 2009-es vizsgálatot idézett, amely szerint minél inkább diszfunkcionális egy társadalom, annál nagyobb a vallásosak aránya.

„Ha diszfunkcionális és beteg társadalomban élünk, ahol sok ember jobban él, mint mi, valamiben vígaszt kell találnunk. Erre jó a vallás. Amerikában az evolúció elfogadását a vallás akadályozza” – jelentette ki Coyle.

Előadásában felvázolta az evolúciós elméletet, példákkal igazolva, hogy a tények alátámasztják pontosságát. Beszélt a gyakran elhangzó „ez csak egy elmélet” érvről is, rámutatva, hogy egészen mást jelent az „elmélet” szó a mindennapi beszédben és tudományos fogalomként. A tudósok számára az elmélet sokkal több, mint valamiféle sejtés vagy feltevés. A tudományos elmélet egy természeti jelenség magyarázata, amelyet tények támasztanak alá. Ha nagy mennyiségű adat támogatja az elméletet, akkor már-már tényről lehet beszélni. Összehasonlította az evolúciós elméletet az atomelmélettel (amely szerint az anyag atomokból áll) és a baktériumelmélettel (amely szerint a betegségek egy részét baktériumok okozzák) – mindkét elméletet általánosan tényként fogadják el ma már.

Coyne részletesen beszélt arról, hogy a fosszíliák tanúbizonyságot tesznek arról – és az újabb vizsgálatok mind megerősítik ezt –, hogy a bonyolultabb élőlények nagyon hosszú idő alatt egyszerűbbekből alakultak ki. Példaként hozta fel azt, hogy az újabb felfedezések alátámasztották azt a régi feltevést, hogy a madarak a hüllőkből alakultak ki, s azt is, hogy a bálnák és a delfinek kb. 8 millió év alatt váltak négylábú szárazföldi emlősökből uszonyos tengeri élőlényekké. A kövületek vizsgálata immár mintegy 300 faj esetében mutatta ki az átmeneti formákat.

A bizonyítékok egy másik nagy csoportja embriológiai jellegű: az embrióban felbukkannak az ősi fajok jellegzetességének nyomai. A delfinembriókban például látszanak a hátsó végtag kezdeményei, s az emberi embriókat fejlődésük egy fázisában finom szőr (lanugo) borítja.

Az evolúció bizonyítékainak harmadik jelentős forrása a genetika, amely kimutatta, hogy az egyes fajokban – az emberben is – olyan inaktív gének találhatók, amelyek korábbi fajokból származnak. Bennünk például inaktív formában megvannak azok a gének, amelyek a C-vitamin szintéziséhez szükségesek, holott a gorillákhoz és a csimpánzokhoz hasonlóan a C-vitamin termelő képességünket rég elvesztettük az evolúció során, feltehetően őseink gyümölcsben gazdag étrendje miatt. Olyan génjeink is vannak, amelyek annyi szaglóreceptort kódolnának – ha nem lennének inaktívak –, hogy szaglásunk a kutyákéval vetekedne.

„Genomunk halott gének temetője” – szemléltette a helyzetet Coyne.

Mindezen bizonyítékok ellenére sok amerikai nem hajlandó elhinni az evolúciós elméletet, mivel nagyon ragaszkodnak vallásos hiedelmeikhez, amelyeket már kora gyermekkorukban építettek beléjük, sokkal korábban, mint ahogy az evolúcióról tanultak. Az amerikaiak háromnegyede saját bevallása szerint feltétel nélkül hisz istenben, és 63 százalékuk még az angyalokban is.

Coyne szerint vallási szempontból nemcsak az a baj az evolúcióval, hogy ellentmond a vallásnak az ember eredetével kapcsolatos állításainak, hanem az is, hogy aláássa azt a vallásos hitet, amely szerint az embernek különleges, kitüntetett szerepe van a világegyetemben, hogy életünknek célja és jelentése van, s hogy erkölcsösnek kell lennünk. Coyne idézett egy felmérést, amelynek során amerikaiakat kérdeztek meg arról, hogy hogyan reagálnának, ha olyan cáfolhatatlan tudományos tényeket tárnának eléjük, amelyek ellentmondanak a vallásnak. Hatvannégy százalékuk azt mondta, hogy elutasítaná a tényeket, és a vallást választaná.

„Olyan társadalmat kell létrehoznunk, amely egyenlőbb, gondoskodóbb a mainál. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a vallásról, úgy hiszem, ez az, ami valamennyiünk számára fontos lehet” – összegezte előadását Coyne.