Mindenütt küzdenek a kórházakért
Számos esetben zátonyra futott az egészségügyi kormányzat „rendszertisztító lendülete”, így az eredetileg elgondolt 4000 aktív kórházi ágyból most csak 2500-at sikerül felszámolni. De a tervezett későbbi átalakítás során a maradékot is igyekeznek kiiktatni.
Az egészségügyi államtitkárság eredendően úgy számolt, hogy a nagytérségi átszervezéssel 17-20 kiskórházban szünteti meg az aktív ellátást, s azokat az ápolásra szorulókat kiszolgáló intézménnyé vagy szociális ellátóhellyé alakítja. Ezzel idén tízmilliárdot reméltek megtakarítani, amit már oda is ígértek az orvosoknak béremelésre, jövőre pedig azt a 30-40 milliárdot nyernék ki a rendszer átalakításával, ami évről évre hiányozni szokott a kórházak finanszírozásából – írja a Népszabadság.
Az előkészítés során az államtitkár háromszor járta körbe az országot, hogy a helyi érdekelteket megnyerje elképzeléseinek. Rendszerint beruházási forrásokat ígért, hogy az amputálást sehol ne veszteségként, hanem afféle fejlesztési lehetőségként éljék meg. Az korántsem volt váratlan, hogy az erős érdekérvényesítésű helyi politikusok is rögtön megmozdultak és igyekeztek továbbélést biztosítani kedvenc kórházaiknak. Ha mindet nem sikerült is megmenteniük, sok helyen született olyan sajátos megoldás, amivel választóik előtt igazolhatják látszólagos sikerüket. Így például jó néhány, korábban bezárásra ítélt intézményből lehet úgynevezett szakkórház, amelyben ha csak egyetlen orvosi szakmában is, de bizonyosan lesz aktív gyógyítás. Sok helyen pedig csak az ágyszám csökkentésére, néhány kisebb szakmai feladat területi átcsoportosítására futotta a tárca erejéből.
A kórházak sorsát rögzítő lista nulladik verziója most arra vár, hogy a nemzeti erőforrás miniszter és a miniszterelnök is jóváhagyja. E szerint az aktív ellátás megszűnhet például Tapolcán, Kazincbarcikán, Mezőtúron, Nagyatádon, Körmenden, Komáromban, Csornán. A többi, korábban még becsukásra ítélt intézmény többségében egyelőre marad valamilyen aktív ellátás, ha másként nem, akkor a közelben lévő egyetem, megyei intézmény külső telephelyeként üzemelhetnek tovább. Többségüktől elsősorban a szülészeti, a gyermekgyógyászati, a fül-orr-gégészeti, szemészeti ellátást vették el. Nagyatádon a lakossági elégedetlenség ellenére a helyi fideszes önkormányzat lábhoz tett fegyverrel vette tudomásul: a városban megszűnik a kórház, helyette úgynevezett egynapos sebészet maradhat. A helyi kórházi menedzsment szerint ez nem jelent többet, mint a finanszírozási forma megváltozását.
Bizarrnak minősíthető politikai befolyási kísérletek is színesítették a folyamatot. Az egyik város kormányzati színekben megválasztott polgármestere kifejezetten azt kérte: most adják vissza a városnak az előző kormányzati ciklus alatt elvett aktív kórházi osztályait, és ha az év második felében megtörtént az államosítás, nyugodtan becsukhatják. Ám addig is beszélhet arról, hogy ő megtette a városért, amit lehetett.
Az új kórházi szerkezetre vonatkozó javaslatot az államtitkárság próbálta szigorú és védhető szakmai szempontokra építeni, de szembesülniük kellett azzal, hogy bizonyos „zátonyok” itt-ott csorbíthatják az eredeti elgondolást. A nagy anyahajók fékútja is hatalmas, így „ahol most nem sikerült az eredeti céloknak megfelelően eljárni, ugyan pici spéttel, némi időbeli eltolódással, de befejeződik, ami elkezdődött”.
